Közeleg a karácsony, és ahogy ez az 1967-es reklám is mutatja, a könyv megunhatatlan ajándékötlet. Ki ne örülne egy jó regénynek, egy igényes albumnak vagy egy jól forgatható kézikönyvnek? Ha a mai árakat nézem, akár önálló ajándék is lehet, nem kell mellé más. Négy könyvet adni, ahogy a képen is látszik, pedig már-már luxusajándék.

De hogy magáról a hirdetésről is ejtsünk pár keresett szót, leginkább a rettenetes, bizarr vagy a csúnya szavak merülnek fel bennem. Azt még értem valahol, hogy nem akartak egy teljes alakos női modellt és egy Télapónak beöltözött férfi modellt valódi könyvekkel lefényképezni, de az már kevéssé érthető, hogy miért kellett összemontírozni egy női fejet egy méreteivel hozzá nem illő kézzel és aztán az egészet egy montázsolt ruhakölteménybe foglalni, ráadásul rajzolt könyvekkel. Értem én a Picassóra hajazó szocreál hangulatot, de talán mégsem a hanyatló Nyugat erkölcstelensége lett volna valódi modellekkel dolgozni.

A szlogen szintén valami fenomenális kreativitásról árulkodik, a Télapu fejét kvázi átszúró felirat pedig dermesztő asszociációkra ad okot. A hatalmasra nőtt ajándékosztó keze kissé kizökkentette a boldog nő nyakát, aki visszakézből akkora pofont keverhetne le lapátkezével piros barátunknak, hogy az az Északi-sarkig repülne rénszarvas nélkül. Arról találgatni sem merek, hogy a Télapó szakálla miből van, de várom a tippeket!