Ebben a posztban egy érdekes, de sajnos egyáltalán nem egyedi, esetet szeretnék bemutatni arról, hogy milyen változatos fogásokkal szeretnének vásárlásra bírni bennünket bizonyos vállalkozások az interneten. Azt rögtön előrebocsátom, hogy nem magával a termékkel kapcsolatban vannak kifogásaim, hanem a reklámstratégiával. A történet egy kellemes nyári délután kezdődött, amikor kíváncsi lettem egy angol szó pontos magyar megfelelőjére és ehhez egy közismert szótároldalt látogattam meg…
Miután csillapítottam tudásvágyamat, az alábbi hirdetésre lettem figyelmes:
Nem mintha pillanatnyilag bármilyen nyelvet is szeretnék tanulni, de gondoltam megnézem, mi lehet mögötte. Egy kattintás után az alábbi honlap fogadott, amely láttán (ki tudja miért) felébredt bennem a gyanakvás:
Végigolvastam az oldalt és úgy döntöttem, alaposabban szemügyre veszem a dolgot – természetesen pusztán reklám szempontból, nem minősítve magát az ajánlott tanulási módszert és terméket.
Elsőként a honlap legelső fényképét, Barbara fotóját, töltöttem fel a Google-ba, és lám mit talált nekem:
Ez egy tanulási nehézségekkel foglalkozó londoni szervezet 2014. októberi hirdetése, Barbarával. Jól látható, hogy az arc szépen kivágható a hirdetésből és felhasználható más célokra – például úgy, ahogy ez az oldal is tette.
Végigtanulmányozva az oldalt, eljutottam a kommentekig, és ahogy az alábbi képeken látszik, 2016. július 25-én, 14:55 perckor, illetve július 26-án, 10:18-kor készítettem két screenshot-ot. Jóllehet a két kép között 19 óra telt el, az utolsó komment mindkét esetben „kina_napsugar”-tól van, ráadásul mindkét alkalommal pont 3 perccel ez előttről. Ráadásul a kommentek száma sem változott annak ellenére, hogy viszonylag gyakoriak a hozzászólások, tehát majdnem egy nap alatt illet volna újabbaknak megjelennie:
A kommentekből az „alutka” nevű hozzászóló fényképét ismét a Google tudására bíztam, és meg is találta őt, igaz Sarina-Rose névvel:
Bár ettől kezdve teljesen nyilvánvaló volt, hogy az egész reklámstratégia félrevezető, továbbkattintottam a megrendelő oldalra:
Megfogott B. Erika története, aki 30 nap alatt teljesen nulláról megtanult spanyolul. Sajnos az nem derül ki, hogy pontosan mit tanult meg. A számokat? Vagy a színeket is? Esetleg egy étteremben rendelni? Vagy üzleti tárgyalásokat folytatni anyanyelvűekkel? Azt nem mondhatom, hogy a szöveg hazudik, de azt igen, hogy nem bontja ki az igazság minden részletét.
Tovább olvastam a megrendelő oldalt és újabb érdekes beszámolókat találtam különböző emberektől, akik kipróbálták a módszert. Köztük volt Tom Pozsonyból:
Egy rövid keresés után Tom már mint Alistair, londoni angol nyelvtanár, jelent meg egy külföldi oldalon. Természetesen nem tudhatom, hogy melyik név az igazi (ha valamelyik valódi egyáltalán), de annyi biztos, hogy valaki nem mond igazat a két weboldal közül.
Még tovább olvasva a megrendelő oldalt, rátaláltam egy hitelesnek tűnő elégedettségi garanciára is, ugyanakkor kissé lehűtött, hogy teljesen olvashatatlan nevű emberek garantálják, hogy az utolsó forintig mindent visszafizetnek, ha e-mailben reklamálok:
Háborgásom csillapodott, amikor maga a Marketing- és Eladási Igazgató szólított meg, sajnos az ő nevét sem tudtam meg, csak alig kivehető aláírását. Természetesen nem kell, hogy így legyen, de feltételeztem, hogy a kép magát az igazgatóasszonyt ábrázolja.
Letöltöttem a képet, amelynek neve „aleksandragorska.png” volt, vagyis semmi esetre sem stimmelt az aláírással. Megkérdeztem a Google-t is:
Amint a találati listáról látható, a hölgy képe csak egy illusztrációként használt fénykép, feltehetőleg egy fotómodellről.
Az oldal vége is tartogatott meglepetést:
Látható, hogy öt különböző díjat is magáénak mondhat a termék, ám sajnos egyik esetében sem találtam semmilyen megerősítő információt. Egyedül az e-learning Prize létezik, a 2015-ös nyertesek felsorolása megtalálható ezen az oldalon: http://www.learningtechnologies.co.uk/Content/e-learning-awards-2015-winners/51/
Hasonló, pusztán illusztrációs célt szolgáló, emblémák vannak magán a megrendelőlapon is:
Miután többször is felbukkant az oldalon egy kis ablakban, hogy ki vásárolt éppen az elmúlt időszakban, egy picit figyelni kezdtem ezeket az információkat:
Ahogy látható a képernyőkből, mindig csak nők vásároltak, és gyakorlatilag percenként van egy vagy több vevő. Azt gondolom, hogy ha valóban ilyen arányban és tempóban zajlik a vásárlás, akkor valami fantasztikus termékkel állhatunk szemben. Vagy csak egy ügyes reklámfogással?
Hogy mit tudok mondani erről az egészről összefoglalásképpen? Csak annyit, amit már korábban is mondtam az internetes vásárlásokkal kapcsolatban a Vigyázat, csalok! című posztban: legyen bennünk egészséges kételkedés, és kérdezzünk meg másokat is. Ha senki sincs, akkor engem…
