Tudta? Az Első Nagy Plakátháború

2016. október 13. 07:17 - reklamfogo

plakat_cz-780x520.jpg2015-16 között Magyarországon soha azelőtt nem látott plakátháború dúlt, amelynek számos érdekessége mellett kiemelendő, hogy nem kizárólag csak az egymással szembenálló felek vívták, hanem a kormányon lévő hatalom az emberek ellen… vagy érdekében. Erről még sokan, sokáig fognak vitatkozni, ám ebben a posztban koncentráljunk kizárólag a „fegyverek”, azaz a plakátok – teljesség igénye nélkül való – elemzésére.

 

A háború előszele

2015. január 7-én két terrorista behatolt a francia Charlie Hebdo nevű szatirikus lap párizsi szerkesztőségébe, és ott 11 embert meggyilkolt, további 3 embert pedig megsebesített. A nemzetközi felháborodás, és a terrorizmus egyetemes elítélése mellett olyan vélemények is elhangzottak, hogy a támadásért az elhibázott bevándorlási politika tehető felelőssé, lévén az elkövetők, bár Franciaországban születtek és francia állampolgárok, maguk is második generációs bevándorlók voltak. Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor, január 12-én kijelentette, hogy „Magyarország nem válhat a bevándorlók célpontjává”, illetve, hogy mi magyarok „nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani”.

 

A januárt követő hónapokban a média figyelmének középpontjába került a bevándorlás kérdése, amely ezután lassan, de biztosan elsődleges politikai témává nőtte ki magát. 2015. április 24-én a kormány bejelentette, hogy nemzeti konzultációt hirdet a bevándorlás kérdésében. Ezt követően nem sokkal dördültek el az első lövések a plakátfronton.

2015. június elején bukkantak fel a később oly jellegzetes stílust teremtő plakátok, amelyek a nemzeti konzultáció kapcsán születtek:


 

A három plakát már volt terítéken a blogon, de talán nem árt felidézni egy-két akkori megállapítást. A hirdetések dizájnja kapcsolódott a kormány által párhuzamosan folytatott kommunikációs kampány (A magyar reformok működnek!) megjelenéséhez, azoknak volt hasonlóan kék háttere és fehér felirata. Igaz, azokon mindig szerepeltek képek is (szinte kizárólag portrék), míg ezeken a konzultációs plakátokon már nem jelentek meg illusztrációként arcképek.

 

A közterületeken elhelyezett óriás posztereknek nagyon egyszerű felépítése volt, magyarul szólították meg a bevándorlókat és tegezték őket. Ahogy korábban már írtam, a magyar nyelv használata minimum furcsa egy messziről érkező bevándorló esetén, a csendőr pertu pedig éppen a tiszteletlenség, a lekezelés kifejezése, és nem a hivatalos tájékoztatás stílusa. Mindkét elem inkább arra enged következtetni, hogy a célcsoport nem a valódi bevándorlók voltak, hanem a magyar emberek. (A plakátkampánynak nem titkolt célja volt a nemzeti konzultáción való részvételre buzdítás, és a „helyes” válaszok irányába való befolyásolás – még ha nem is annyira nyíltan, mint a későbbiekben.) A szövegek által megfogalmazott állítások (kérések, parancsok?) csupa olyan dolgokra vonatkoztak, amelyek egyrészt minden törvénytisztelő külföldinek a kötelességei, másrészt, ha a bevándorló illegálisan van az országban, vagy ahogy azt maga a plakát is sugallja, a terrorizmus áll itt tartózkodása háttérben, akkor szükségtelenek, hiszen az illető célja épp a törvényszegés. A feliratok azonban tökéletesen passzoltak a kormányfő kijelentéseihez: a kulturális különbségek hangoztatása, a gazdasági bevándorlás elutasítása, illetve a terrorizmus fenyegetése voltak a középpontban.

 

A későbbiek ismeretében ezek a hirdetések viszonylag visszafogottnak és objektívnek mondhatóak. Nem tartalmaztak az átlagember számára ellenőrizhetetlen adatokat vagy információkat, emellett olyan megállapításokat fogalmaztak meg, amelyek elvárhatóak egy bevándorló esetében, ha az szabálykövetőként érkezik az országba. Annyi azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy a statisztikák már akkor azt mutatták, hogy a Magyarországon menedéket kérőknek, vagy letelepedni vágyóknak, csak kis töredéke részesül pozitív elbírálásban, ám a plakát azt az érzetet kelthette, hogy tömegével érkeznek nálunk letelepedni kívánó emberek, akiknek csak így lehet üzenni. Holott nyilvánvaló volt, hogy a migránsok szinte kivétel nélkül átutazóban vannak hazánkban, nem céljuk a magyar letelepedés.

 

A már említett „A magyar reformok működnek!” kampánynak is volt egy idevágó plakátja, amelyen egy csinos, fiatal hölgy jelentette ki, hogy „Nem akarunk illegális bevándorlókat!”.

201507.jpg 

Ez a plakát több aspektusból is érdekességnek tekinthető. Egyrészt azért, mert semmilyen összefüggésben sincs a reformokkal, illetve a többi plakáton hirdetett eredményekkel (mint például a rezsicsökkentés, minimálbér növekedés vagy a családi adókedvezmény). Ez a plakát egyszerűen egy kakukktojás, nem illik a kampány koncepciójába. Érthetővé válik ugyanakkor, ha a bevándorlás-ellenes hangulat termékének tartjuk. A másik furcsaság, akár akaratlagos volt akkor, akár nem, hogy ezt a plakátot egy fiatal, csinos hölgy arcképével illusztrálták. Ismét csak a későbbiek ismeretében mondva ez vagy zseniális stratégiai húzás volt vagy hihetetlen mázli, mivel a 2016-os migráns-ellenes hangulatkeltés egyik központi eleme éppen a fiatal nők elleni erőszak rémképe volt.

 

A felirat is érdemel egy megjegyzést: illegális bevándorlókat ugyanis senki nem akar, és nem is lehet célja semmilyen hivatalos szervezetnek vagy intézkedésnek törvénytelen migránsokat akárhol is letelepíteni. Csakis olyanok kaphatnak letelepedési engedélyt, akik legálisan menekültnek számítanak – a többiekre kiutasítás vár a világ minden országában. Úgyhogy a hölgy akár azt is mondhatná, hogy nem akarunk több bűnözőt vagy több földrengést. Az illusztráció esetében is találhatok furcsaságot, de ez már csak a rám jellemző kötekedés, ugyanis a hölgy kedvesen mosolyog, mintha éppen valami roppant örömtelit ejtene ki a száján. Nem, nem kell, hogy sírjon vagy görbítse le a száját, de talán elvárható lett volna, hogy ne vigyorogjon… Nyilvánvaló, hogy eredetileg nem is ezt a szöveget szánták neki, csak közben így alakult a helyzet.

 

Mindenképpen szólnunk kell arról, hogy a plakátháborúban az első válaszlövést, természetesen ha nem számítjuk ide a rengeteg átragasztott plakátot és internetes mémet, nem egy magyar, hanem egy nemzetközi szervezet adta le, az ENSZ. A nemzeti konzultáció ideje alatt több plakát is megjelent, igaz sokkal kisebb példányszámban:

  

 

Ezek a hirdetések nagy képekkel jelentek meg, a menekülteket már viszonylag asszimilálódott helyzetben mutatták be, hiszen dolgoztak, feltehetőleg a magyar nyelvet valamilyen szinten beszélték, továbbá mindegyikük egyértelműen Magyarországon képzelte el az életét, ellentétben a kormány által célba vett migránsokkal. Az ENSZ mintha csak egy tükröt tartott volna a kormány elé, hogy ezeknek az embereknek szólnak a „Ha Magyarországra jössz” kezdetű plakátok? (Ők ugyanis valószínűleg érették a feliratokat és már dolgoztak Magyarországon – még ha nem is vették el egy magyar munkáját.)

 

2015. júliusában lezárult a nemzeti konzultáció, amelyben valamivel több, mint egy millió ember vett részt, a megkérdezettek nagyjából 13 százaléka. Ez az eredmény egy árnyalatnyival jobb volt, mint az addigi négy hasonló konzultáció átlaga, ám a népesség összességében nézve rendkívül alacsony. Ezt követően dördült el a következő nagyágyú, 2015. szeptemberében kerültek az utcára az alábbi plakátok: 

 201509.jpg

 

Ha a grafikai megjelenését nézzük, akkor észrevehetjük, hogy bár a háttér megmaradt, új elemekkel bővült a dizájn: sárga felirattal és a képregényekből ismert szövegbuborékkal. A buborékos megoldás feltehetőleg azt fejezi ki, hogy ezúttal nem a hirdető, vagyis nem a kormány, véleménye szerepel a plakáton, hanem az „embereké”. Vizuálisan mindenképpen szemrevalóbb, mint a korábbi megoldások. 

A plakáton szereplő szöveggel kapcsolatban azonban már megfigyelhető a korábbi visszafogottság és objektivitás halványodása. Nem célom elemezni a konzultációs kérdőív adatait, ám annyit érdemes megjegyezni, hogy a feltett 12 kérdésből mindössze kettő, esetleg három, vonatkozott valamilyen formában az ország megvédésére, a többi más irányú kérdés volt. Ezekre a kérdésekre rendre 86-92% közötti arányban válaszoltak az emberek a kormány álláspontját támogatólag. Ha az értéket 90%-nak vesszük, akkor a válaszadó nagyjából egy millió emberből 900 ezer értett egyet a kormánnyal, azaz az összes (8 millió) megkérdezett kb. 11%-a. Ez alapján az a kijelentés, hogy „az emberek döntöttek”, minimum túlzás, de inkább hamis állítás. A plakát ebben a formában azt sugallja, hogy egy többségi véleményt láthatunk rajta, holott nem – ez így a manipuláció egyik fajtája (a kisebbség véleményének többségiként való beállítása).

 

A Jobbik is ekkor sütötte el az első fegyvert plakátfronton, bár ez nem jelent meg széles körben, közterületeken: 

201509_jobbik.jpg

 

Teljesen más a hirdetés vizuális koncepciója, mint a kormányzati kommunikációé. Előtérbe kerül egy nagyméretű grafikai elem, egy kéz, rajta a tilost kifejező vörös színnel és „STOP” felirattal, hogy a külföldiül beszélőknek is érthető legyen, ne csak nekünk. A feketével szedett szöveg ugyanakkor szinte ugyanaz, mint a kormányzati felirat, ebben nincs eltérés.

 

A totális háború

 

Ezután egy viszonylagos tűzszünet állt be plakátfronton, egészen addig, amíg az Unió döntéshozói fel nem vetették a kötelező betelepítési kvóta elképzelését, tekintettel a hatalmas számú bevándorlóra. Orbán Viktor miniszterelnök 2016. február 24-én bejelentette, hogy népszavazást kezdeményeznek a még el nem fogadott kvótarendszer ellen. Bár nagy publicitást nem kapott, elsőként a Jobbik reagált erre a felvetésre egy plakáttal, 2016. áprilisában:

201604_jobbik.png

 

A hirdetés, akárcsak a korábbi, szintén nem jelent meg közterületen, csak interneten és beltéren (pl. sajtótájékoztatókon). Szöveges üzenetét tekintve nem nagy a változás az ezt megelőző plakáthoz, sőt megmaradt a STOP is, igaz más megjelenéssel. A képi elemek már sokkal inkább figyelemreméltóak: egyrészt a stilizált Oszama bin Laden árnyalak fegyverrel, másrészt a határon elégedetlenkedő migránsok képe a háttérben. Míg a kormány szóban mosta össze a bevándorlást a terrorizmussal, addig a Jobbik az egyszerűbb vizuális kombinációt alkalmazta. (Nem kell ebből messzemenő következtetéseket levonni, az emberek a képi információt sokkal jobban észreveszik és megjegyzik, mint a szövegeset.) Ennek a plakátnak az esetében is tetten érhetjük a manipulációt: valóban volt a magyar határon néhány incidens, ahol a migránsoknál (elsősorban az őket feltartóztató karhatalom nem túl szakszerű fellépése miatt) elszakadt a cérna és sor került erőszakos jelenetekre. Ám nem ez volt az általános – a plakát mégis egy ilyen jelenetet ábrázol. Ugyancsak túlzás a terroristavezér ábrázolása, különösen fegyverrel, ami azt sugallja, hogy a bevándorlók terroristák lennének.

 

A kormány csak két hónappal a hadüzenetnek tekinthető népszavazási kezdeményezés után, májusban, adta le az első ágyúlövést:

201605.jpg

 

A plakát a már megismert kék háttérszínnel és hófehér betűkkel operált, olyannyira, hogy grafikai megjelenésről alig beszélhetünk, az viszont egyértelművé vált, hogy a kampánynak ez lesz a fő vizuális arculata. A szöveget tekintve az „Üzenjünk Brüsszelnek” rész akár egy korábbi szlogen felmelegítésének is tekinthető, hiszen 2014. májusában egyszer már üzentünk:

201405.jpg

 

A „hogy ők is megértsék!” mondatrész folytatja a kormányzati erő-kommunikációt: egyrészt nyersen felszólít (akárcsak a „Ha Magyarországra jössz” kezdetű plakátok), másrészről pedig lekezel (mintha Brüsszel ostobán nem értené, mi a magyar kormány álláspontja). A szöveg másik érdekessége, hogy ismét megjelent a „mi” szemszög, vagyis „mi” üzenjünk. Eddig a kormány elsősorban a maga nevében beszélt, illetve az embereket idézte, ezúttal azonban talán már az általa kívánt egységet szerette volna kifejezni.

 

Nem kellett sokat várni a szőnyegbombázásra, amely 2016. júliusában robbant:

 

Ezek a plakátok hat különböző szöveggel jelentek meg, a mára szállóigévé vált „Tudta?” felütéssel. A hivatalos állásfoglalás szerint ezek nem népszavazási kampányhirdetések voltak, hanem kormányzati tájékoztató plakátok. (Megjegyzendő, hogy kampányhirdetések legkorábban csak 50 nappal a szavazás előtt, tehát augusztus 13-án, jelenhettek volna meg.)

 

Ezekről a hirdetésekről is volt szó már a blogban, ám vegyük ismét étlapra őket. A plakátok grafikai megjelenése alapjában véve megtartotta a korábbi jellegzetességeket (kék háttér, fehér feliratok, illusztráció hiánya), ám megjelent rajta a sárga szín, illetve a „Tudta?” szövegbuborék. Ilyen formában a korábbi plakátok egybegyúrásának is tekinthetjük őket. A hirdetések szövegeit nem fogom elemezni, ám az látható, hogy mind a hat felirat negatív színben tünteti fel a bevándorlókat és magát a bevándorlást, amely egy kormányzati tájékoztatás esetében elfogultnak nevezhető. Egyébként a „szőnyegbombázás” hasonlat egyáltalán nem túlzó, az országot olyan mennyiségben lepték el a plakátok (és citylightok), ami példátlannak számít.

 

Hosszú heteken át nem dördült el válaszlövés, még az 50 napos kampányhirdetési határidő elérkeztével sem. Az ellenzéki pártok csak szeptember folyamán állították hadrendbe a saját plakátjaikat. Legaktívabb, mind kreativitásban, mind plakátszámban, egy minipárt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt volt. Lévén egy viccpártról van szó, nem meglepő, hogy minden plakátjuk valamilyen ironikus vagy humoros elemmel és szöveggel operált:

 

Az MKKP plakátjai kétségkívül viccesek voltak, és megpróbálták kifigurázni a kormánykampány plakátjain szereplő „Tudta?” szövegeket – illetve ezen keresztül az egész népszavazási kérdést. Kevés valódi indokot vagy információt nyújtottak felelős szavazói álláspont kialakítására azon túl, hogy érvénytelen szavazat leadására buzdítottak, meglehetősen apró betűkkel. Az természetesen érthető volt a hirdetésekből, hogy a népszavazási kérdést „hülyének” tartják, ám ezt okosan kisbetűvel írták és inkább hagyatkoztak a finomabb karikatúrára.

 

Nem így tett egy hasonló állásponton lévő alkalmi pártkoalíció, a MOMA, az Együtt és a PM:

201609_egyutt-pm-moma-plakat.jpg

 

Ez a három párt magát komoly, akár az ország vezetésére is képes erőként pozícionálja, plakátjuk azonban nem erről árulkodik. Ha a vizuális megjelenést tekintjük, akkor is erős kételyeink lehetnek: egyértelműen obszcén kéztartással nem ábrázolunk embereket politikai plakátokon, mert elvesztjük a politikai/diplomáciai képességeinkbe vetett bizalmat. Érthető, hogy egy politikus is ember, akinek megvan a saját véleménye, és szűk családi vagy közeli baráti körben ezt akármilyen módon kifejezésre is juttathatja (bár ma már ez sem biztos), ám a közönség előtt nem lehet közönséges. Ha már tényleg ezt a szimbólumot érezték a legmegfelelőbbnek, akkor valahogyan stilizálni kellett volna a bemutatást, vagy valami kreatívabb közegbe helyezni. A grafika egy másik apró bakija a képen látható férfi lába, amely akár egy merev péniszként is értelmezhető (nem, nem ismerek semmiféle Freud nevű embert).

 

A szöveg átveszi a Kétfarkú Kutya Párt feliratának elejét, „hülye kérdésre”, ám itt megint csak nem túl illő ilyen durva szót használni. Az „Aki otthon marad, Európára szavaz.” szlogen viszont jó, kár, hogy a fő feliratot nem sikerült ilyen szellemesen megfogalmazni.

 

Ugyanígy a bojkottra és otthonmaradásra buzdított a Demokratikus Koalíció plakátja is:

201609_dk_1.jpg

 

Érdekessége, hogy nem egy kreatív illusztrációval, hanem politikusaik arcképével díszítették a plakátokat. Számomra ez azt sugallja, hogy vagy nem sikerült elfogadható ötletet belerakni a dizájnba, vagy a párt úgy gondolja, nem a tetteiről, hanem a képviselőiről a legismertebb. A szöveg hasonlít a korábbi párt-trió feliratához, akár csatlakozhattak is volna hozzájuk. Hogy nem tették, az mindenképpen érettebb politikusi gondolkodásra utal.

 

Másik oldalról azonban akad némi furcsaság a szövegezésben. Elkezdődik a felirat, hogy „Október 2-án” majd nagybetűvel folytatódik, és a végén ott az írásjel. Ha ez egy mondat, akkor a „maradj” szót kisbetűvel kellett volna írni; ha nem egy mondat, akkor pedig nem kellene az „-án”. Továbbá az is érdekes, bár leginkább egy kötözködő filozófiai kérdés, hogy ha „álnépszavazás”, akkor hogyan lehet „Európa-ellenes”? Ha ugyanis hamis a szavazás, akkor nem is lehet értelme, tétje, vagy eredménye se valami mellett, se valami ellen. Amennyiben a rejtett célja, mondjuk, az Unióból való kilépés lenne, akkor nem lehet „ál”, hiszen van értelme, még ha az nem is átlátható vagy feltételezhető a szavazók számára.

 

Egy másik politikai párt is az arcát adta a plakátháborúhoz, a Magyar Liberális Párt nagyon hasonló vizuális megoldással lépett az utcára:

20160908_liberalis.jpg

 

Érdekes, hogy amolyan választási plakát fílinget kapott a kompozíció: az alakok nagyobb helyet foglalnak el, mint maga az üzenet. A DK hirdetése is tartalmaz arcot, talán hogy az emberek tudják kihez kötni a plakátot és a szöveget, ám hogy itt miért kell egyszerre négy politikus is a képre, az rejtély. A „Szavazzunk bátran, szavazzunk igennel!” szlogen azonban ötletes, bár azt sugallja, a nemmel szavazók félelemből szavaznak, ami nyilván nem teljesen helytálló. (Még ha így is lenne, akkor sem okos megoldás legyávázni az embereket.)

 

Ugyanakkor a Liberálisok jelentkeztek egy pusztán szöveges változattal is:

20160907_liberalis.jpg

 

Ez a hirdetés a kormányzati egyszerűséget hozza vissza, igaz színesebb változatban. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy az egyenes vagy döntött írásnak van nagyobb érzelmi hatása az olvasóra, ez a megoldás itt mindazonáltal kicsit lazábbnak, ha akarom liberálisabbnak, tűnik. Ügyesen lavírozik a hivatalos és szleng nyelv határán, kötetlen, de mégsem udvariatlan. Abban azonban téved, hogy a szavazás tétje nem a miniszterelnök maradása vagy távozása, ez némileg félrevezető lehet. (Még akkor is, ha – már jóval e plakát kihelyezése után – Kósa Lajos úgy nyilatkozott, hogy az igenek többsége esetén a kormány lemond.)

 

A nagy plakátháború legellentmondásosabb résztvevője az MSZP volt. Hogy miért, az jól látható az alábbi három – nagy nyilvánosságot kapott – plakáton:

  

Ember legyen a talpán, aki az út mentén felállított plakátokra pillantva, egy mozgó járműből, el tudja olvasni az apró betűs részt, és ezáltal megkapja a kulcsot az egymásnak ellentmondó felszólítások értelmezéséhez. Ezen plakátok alapján lehetetlen eldönteni, milyen álláspontot képvisel a párt, illetve mire szólítja fel tagjait, követőit. Nem lehet egyszerre három üzenettel is kampányolni, szerintem ezt most egy életre megtanulták.

 

Az MSZP azonban készített kreatívabb plakátokat is, némileg a Kétfarkú Kutya Párt nyomdokain haladva, ezek azonban nem kerültek bevetésre:

 

Tekintve a grafika minőségét és a szövegek elmésségét, talán jobb is…

 

Gyakorlatilag az utolsó pillanatban dörrent el a kormány utolsó ágyúja, egy plakát (két változatban), amely teljesen szakított minden korábbi stílussal:

20160908c.jpg

20160908e.jpg

 

Hogy mi állhatott a stiláris változtatás hátterében, azt csak találgatni tudom. Esetleg úgy vélhették, a nemzeti lobogóval senki nem mer majd poénkodni. (Zárójelben jegyzem meg, hogy kutya nagyot tévedtek.)

nemigen.jpg

savazzunk.jpg

 

Azért érdemes megemlíteni, hogy kommunikáció-stratégiailag zseniális húzás volt a kormány részéről ez a plakát. Kiváló a magyar zászló ilyetén való felhasználása: a piros sávba került a tiltó szöveg („Ne kockáztassuk”), majd a (jobbikos plakátról vett) színekkel operáló fekete-fehér felszólítás, végül visszajött a (narancs)sárga a zöld mezőben. Jól olvasható, egyértelmű, és direkt. Ezt nem lehet félreérteni és (teljesen pozitív értelemben) faék egyszerűségű. Szemben az intellektuális humor fegyverét bevető ellenzéki plakátokkal.

 

A „Ne kockáztassuk…” felszólítás azonban hamis, és egyértelműen arra a régi dilemmára vezethető vissza, hogy ha egy nagy doboz bonbon közül egy kettő mérgezett, nyugodt szívvel belemarkolnál és megkínálnád a gyermekedet a csokival? A hangnem itt is a „mi”, vagyis együtt, közösen, összefogással. Érdekes, hogy az ellenzéki pártok egyike sem merte bevállalni ezt a „mi” aspektust, mindenki megmaradt az „Ön/Te” regiszterben. (Kivétel a Liberálisok egyik, az arcképes, plakátja.) A szavaknak nagy ereje van, de úgy tűnik, csak a Fidesz tudja a gyakorlatban is alkalmazni. Azért néha el lehetne lesni egy-egy trükköt tőlük…

20160908b.jpg

 

Amiért külön itt szerepel a nagyítás, az az, hogy a nagy plakátra pillantva nem látható, hogy ki a publikálója. Tessék? Hogy a nagyításon sem látszik egyértelműen? Ezt a trükköt feltehetőleg a bankoktól vagy fogyasztótablettásoktól lopta a kormány: oda van az írva, hát tehetünk róla, hogy világos-zölddel a sötét-zöld háttéren? Bevallom, én először Jobbikos plakátnak véltem, de aztán észrevettem a fondorlatot – mert már csak ilyen gyanakvó reklámfaló vagyok.

 

Ez egyébként rámutat egy apró, de nem jelentéktelen mozzanatra: sem a Fidesz, sem a Jobbik nem kényszerült arra, hogy saját maga („saját” pénzből) fegyvereket kovácsoljon és vessen be. A kormányzati plakátágyúk ugyanis megtették a magukét – közpénzből.

  

A háborúnak vége(?), de azért még egy-egy kósza lövés eldördül a légben:

20161012-0.jpg

 

Akárcsak a nemzeti konzultációnál, itt is erősen túlzó a megállapítás: 98% NEM!. A népszavazáson a választópolgárok 41%-a adott le érvényes szavazatot, ezeknek 98%-a lett „nem”, vagyis az összes szavazásra jogosult ember nagyjából 40%-a értett egyet a kormánnyal. De hogyan is nézett volna ki ez a hirdetés úgy, hogy 40% NEM! a kényszerbetelepítésre?

 

Ez egy kicsit olyan, mint ha megkérdezném egy barátomat, hogy szerinte okos vagyok-e? Ha igennel felel, akkor levonhatom a következtetést: a megkérdezettek 100%-a szerint okos vagyok. 

Nos, okos vagyok?

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://reklamfogas.blog.hu/api/trackback/id/tr4611796105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MIÉRT NINCS MINDEN MSZP ÉS FIDESZ TOLVAJ.BÖRTÖNBEN 2016.10.13. 20:09:01

@reklamfogo: Kár, hogy a terroristák és a menekültek összemosásával indítottál, a poszt többi része érdekes volt.