A reklámokban szereplő hírességnek tulajdonképpen egy feladata van: meggyőzni a fogyasztót arról, hogy ha az adott terméket használja vagy fogyasztja, akkor olyanná válhat, mint maga a sztár. Külföldiül ezt "image transfer"-nek nevezik, mi mondjuk úgy, hogy imázs-átvitel. Ha valaki kételkedne ebben, akkor figyelmébe ajánlom az alábbi Nespresso reklámfilmet (aki pedig nem kételkedik, az csak dőljön hátra, és élvezze):

A filmben tökéletesen bemutatásra kerül az egész folyamat (attól az apróságtól eltekintve, hogy a testes férfi is egy sztár, Jack Black). Nézzük sorjában: Jack Black, szerinte vagányan, szerintem pofátlanul, lenyúlja Clooney elől az elkészült kávét és ezzel máris elég menőnek érzi magát, hogy odalibbenjen egy csodaszép hölgy mellé, majd bemondja a tutit: Nespresso. Mi több? A nő kijavítja, hogy az nem "mi több", hanem "mi más", ahogy azt George Clooney mondja. Hősünk azt sem tudja, ki az a Clooney, aki időközben készített egy új adag kávét és odalép. Miután utánozhatatlan stílusban kimondja a "mi más" szlogent, lenyúlja a csajt. Vagány Black ezután (és persze egy korty Nespresso után) kezdi megérteni, hogy mi is a dörgés, majd ezt be is veti egy újonnan érkező nőnél... láss csodát: a dolog működik, a lány máris az övé (dacára az visszataszító szürcsölésnek)!

Szóval a helyzet az, hogy ha Te, kedves férfi vásárló, Nespresso-t iszol, de csakis azt(!), akkor olyan sármos leszel, mint George Clooney és epekedni fognak utánad a csajok. Ha nem ez történik, az nem a kávé hibája, hanem a tiéd... sugallja a reklám, ám ne higyjünk neki. Attól, mert a reklámfilmben bejön, az életben még nem feltétlenül. (Erről már volt szó itt a blogon.)

Habár egy zseniális reklámfilmmel állunk (ülünk, fekszünk) szemben, amely ötletessége, humora és remek zenéje mellett hozza George "Nespresso" Clooney önironikus stílusát is, azért a nem titkolt célja az a fránya imázs-átvitel. Mert ez a lényeg, mi más?