Közeleg a Karácsony, és sokasodnak az ilyen témájú posztok, ezért mint az ujját a társadalom ütőerén érzékenyen tartó blogger, én sem maradhatok ki a trendből. Ám ha valaki bájos és érzelgős karácsonyi filmecskéket vár, akkor már most szólok és előre, hogy itt ilyen nem lesz. Helyette lesz viszont retróba révedés, mint például ez az 1947-es reklám.

Yule, azaz a téli napforduló, ünnepére készült, valahol a Textron nevű férfiruha gyár marketingosztályán, ahol nyilván olyan férfiak dolgoztak, akikben így az év végére komoly mértékben felgyülemlett a tesztoszteron (Textron-tesztoszteron). Ezt onnan vélelmezem, hogy ilyen rendkívül férfias reklámmal álltak elő. Mert mit is látunk itt? Kék pizsmás emberünk fehér pizsamás bartátját húzza egy farönköt mintázó szánkón. Mezítláb, mert mit nekük a fagyos hó. (Bár ha jobban megnézzünk, nem is gázol a hóban, hanem felette lebeg.)

Szemmel láthatólag mindkét pasi roppant élvezi a dolgot, a háttérben pedig rénszarvastestbe oltott meztelen nimfák próbálják csupasz felsőtestüket takargatni. Hogy fáznak vagy csak szégyellik magukat, az kérdéses, de ez mégiscsak egy férfiruha reklám, szóval ne is reméljék, hogy kapnak valami szép pulóvert.

"Fuel for the Yule spirit" mondja a szlogen, azaz "Üzemanyag a Yule lelkülethez". Bár ők az ünnepi színekben készült ruhákra (mint azt a képen is láthatjuk, férfias alsónadrágokra) szeretnék felhívni a figyelmet, nekem óhatatlanul is a kandallóban pattogó fahasábok ugranak be erről. Nem vagyok biztos a célközönségben sem, ez most a pasiknak szól, hogy vegyenek maguknak ilyet, vagy a nőknek, hogy vegyenek ilyet a férfiaknak? A cserépben álló karácsonyfa azonban minden kétséget eloszlat: teljes a kép-, és üzenetzavar.