Egyszer már foglalkoztam ezzel a Reklámfogáson, de most is terítékre veszem az egyházi egyszázalékos plakátokat.
Az első (mivel ismét ABC a sorrend) az Evangélikus egyház. Mintha csak olvasták volna a korábbi posztomat, ezúttal vidámabbra vették a figurát, igaz csak félig. Amikor először megláttam a plakátot, nem is nyagyon tudtam hova tenni, kozmetikai reklámnak gondoltam. Valahogy nem igazán érzem sikerültnek a félmosoly grafikai ábrázolását, ráadásul kreativitásban a kenyé... szintjére süllyedtek (mármint, hogy az én 1%-om fogja kiegészíteni ezt is, azt is). Érdekes változás az is, hogy a korábbi évekkel ellentétben tegezőre vették a hangnemet, talán hogy közelebbinek érezzem a kérést, bár nem hiszem, hogy ez számítana, sőt talán ellenérzést is kelthet.
A Hit Gyülekezete ismét erős versenymunkával szállt be, az ő szlogen kreativitásuk továbbra is kimagaslóan jó. De akárcsak a korábbi években, a vizuális ütés elmarad, az ötlet kifullad a szövegben. Bár az emberi arcok ábrázolása általában bejön a hirdetéseknél, arra érdemes figyelni, hogy a plakáton szereplő modell arca legyen vonzó, ellenkező esetben könnyen visszájára fordulhat a publikum hozzáállása, viszonya. Bár az itt látható arc megfelel a kültérre helyezett portrék színvonalának, akadnak olyanok is a kampányban, amelyek nem igazán ütik a mércét.
Az Izraeliták idén visszavettek a humorból, bár igyekeztek némi vicceset becsempészni - legalábbis így interpretálom az 1-es tetején a sábeszdeklit. A szlogen egszerű, bár óvatos lennék ezzel az 1 vallás, 1 közösség, 1 érzés mottóval, hiszen volt valaki a történelemben, aki hasonló szövegszerkezetű szlogennel kampányolt, és éppen a zsidóság ellen. Bár lehet, hogy a plakátnak ez egy burkolt fricskája a diktátor felé, akkor viszont gratulálok a teamnek, aki kitalálta, ez betalált.
Végül a Katolikus egyház plakátja, amely klisével operál és azzal sem túl ötletesen. A vizuális kialakítás látványa azért is hagy felemás szájízt, mert a felszín alatt gyanúsan csendben van a mély. Úgy értem, nem vagyok olyan, akinek "mindenről az jut az eszébe", de szerintem túl nagy freudi lélekkurkász tehetség nem kell ahhoz, hogy a képet nézve felsejlődjenek előttünk bizonyos hírek a papok és a gyermekek... szerintem itt fejezzük be.
