Ha valaki azt gondolja, hogy valamiért pikkelek a Hey-Ho-ra, akkor nagyot téved. Egyszerűen csak megint szembejött, és nem tudtam nemet mondani, hogy ne írjak róla ismét. Egy korábbi posztban a szlogent dícsértem és a vizualizációt kárhoztattam, most fordított a helyzet. Egy baráti társaságban került elénk a gyümölcslé, és egyből megragadott a doboz.

Nagyon szép a csomagolás grafikája, jók a színek és a betűtipus is szemgyönyörködtető. Amolyan kellemesen nosztalgikus-magyaros. Ám a szöveg, csak azt tudnám feledni. Az rendben van, hogy mitől más a Hey-Ho, sőt még az is, hogy "több van benne mint ízletes gyömölcs" (bár ezzel vigyáznék, nehogy mindenféle vegyi adalék jusson a fogyasztó eszébe). De amikor megtudom, hogy van benne öröm, gondoskodás, nevetés és boldogság, akkor elbizonytalanodom. Nem vagyok materialista típus, de nem egészen értem, ezeket ki és hogyan teszi bele? Azt nem hiszem el, hogy a gépek bármit is hozzáadnak, azt pedig kétlem, hogy a dolgozók nevetve kezelnék a berendezéseket (de ha így is lenne, az sem adna a gyümölcslé ízéhez semmit). A "2 kanál vidámság" és a "4 csepp vidámság" is ugyanilyen "reklámszöveg". (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért, mert reklámszöveg, még nem feltétlen kell butyutának legyen.)

A befejezése az, hogy "Ez az, ami életre kelti..." ám én nagyon remélem, hogy nem kel életre a gyömölcslé a poharamban, bár érdekes látvány lenne. És hogy bizonyítsam, nem ezzel a márkával van vitám, megemlítem, hogy a Merci csoki reklámjában is lágyan zsongják a fülünkbe, hogy "szeretettel csomagolva", ám ha vetünk egy pillantást egy csokicsomagoló gépsorra, arról nehéz elhinni, hogy szeretettel csomagol. (Ha ellenben kézzel csomagolják a Mercit, szeretettel átitatott munkások, akkor megkövetem a csokigyárat, ahogy a Hey-Ho-t is, ha megmutatják, hogyan kerülnek a gyümölcslébe ezek a különleges "adalékok".)