Mint rutinos reklámfogó, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a mai reklámok már meghaladták azt a korábbi felfogást, miszerint egy plakáton valakinek vigyorogva kell ajánlania a terméket, vagy mindenféle pozitív dolgot kell hosszú szövegekben felsorolni az adott árucikkről. Tudom, hogy egyre jobban tolódunk az érzelem-manipulációs reklámok irányába, és ma már egy autó nem csak elvisz A pontból B-be, hanem élményt nyújt vagy a banános keksz nem csak finom, de ráadásul megoldja a szerelmi bánatomat is.

Mégis, értetlenül állok ez előtt a DM plakát előtt. Azt rögtön leveszem, hogy kellemes érzéseket szertnének kelteni bennem ezzel a romantikus jelenettel, bár ugye ez ízlés és pofon kategória. De a felirat? "Akkor vásárolok, amikor szeretnék." Nos, ez igaz, mert gondolom senkit nem kergetnek vasvillával akarata ellenére egy kozmetikai üzletbe. De akkor mire véljem a kijelentést? És hogyan kapcsoljam a képhez? 

Nem is szeretnék elmerülni az analízisben, én is csak annyi időt fordítok az értelmezésre, mint amennyit a kreatív igazgató tölthetett a megalkotásával. Csókollak benneteket.

Először azt hittem, megtaláltam Kasszás Erzsi és trónfosztója, Boltvezető Icuka, amerikai változatát ebben a zenés-táncos reklámban, de nem:

2013-ban San Francisco amerikai foci csapata elvesztette a Super Bowl-t Baltimorral szemben, és érthető volt a város elkeseredettsége. Erre cuppant rá egy reklámmal a Jell-o pudinggyár, és bedobott egy erősen megosztó filmecskét. Egyesek rossz tréfának tartották, mások eredeti marketingfogásnak. De miről is van szó?

Emberünk, aki egyébként maga is egykori san franciscói amerikai foci játékos, arról tájékoztatja a város lakóit, hogy habár a trófeát nem nyerték el, egy serleget fognak kapni: egy serleg (angolul "cup", ami értelmezhető "csészeként" is) ingyen Jell-o pudingot, "mert semmi sem feledteti jobban a vereség keserű ízét, mint egy édes Jell-o puding".

A látvány amerikai: egy szelid irodából indulva, egy tánckaron át egy Jumbo Jetig jutunk. Szemmel láthatólag mindent megmozgattak a fiúk-lányok, nem sajnálták bele sem a látványt, sem a tölteléket. Ha a pudingjuk is van ilyen jó, akkor biztos nyerők.

Ha valaki nézi azt a dokumentumsorozatot, amely azoknak a raktárhelyeknek az árveréseit mutatja be, amelyeknek tulajdonosai jó ideig nem jelentkeznek a raktárért, tudja, hogy milyen furcsaságok kerülnek elő ezeknek az elfeledett tárolóknak a mélyéről. Lehet ott filléres, használt szalvéta vagy sokezer dollárt érő, középkori műkincs, ám időnként ennél "egzotikusabb" tárgyak is felbukkannak, amelyeket a tulajdonos nyilván itt rejtett el, hogy ne kelljen annyit magayarázkodnia otthon.

Erre az utóbbi motívumra repült rá a Carex raktározó cég, amely kisméretű, személyes raktárhelységeket ad bérbe. Ahogy a szöveg mondja: "Small spaces for your big secrets", vagyis "Kis helyek a nagy titkaidnak". Több verzió is született erre a reklámra, itt éppen egy évtizedes konspirációt dolgoznak fel, miszerint akkor most tényleg jártunk a Holdon vagy csak filmtrükk volt az egész?

Az ötlet kiváló, egyszerre manipulál a rejtett érzéseinkkel és a titok misztériumával. Egyes felmérések szerint az ingyenes felhőtárhelyek jelentős részét olyan pornóvideók töltik be, amelyeket az emberek nem kívánnak a saját számítógépeiken tárolni, szóval ki tudja, mire lehet jó egy ilyen személyes raktár. Mi is a telefonszámuk...?

Bár idehaza meglehetősen enyhe az idő, nemhogy a Karácsony, de az Újév sem volt fehér, reggelente azért elég csípős hideg tud lenni a buszegállóban. Ezért szívet, és persze testet is, melengető a Barbie gerilla-akciója, a Barbie buszmegálló.

Persze nyilván a tízévesnél fiatalabb lányok örülnek neki elsősorban, de szerintem idősebbek is igénybe vehetik. Külön apropó, hogy a szemeteskukát is színre fújták, ez az, amikor figyelnek a részletekre is.

A felirat csak annyi, hogy "Dream big", azaz "Álmodj nagyot". Azt nem tudom, ennek mi köze a buszmegállóhoz, talán csak annyi, hogy a zsúfolt busz helyett egy hófehér lovas limuzin érkezik a hercegnőkért. Legalábbis az álmaikban, mert a valóság gyakran olyan zord, mint a háttérben lévő téli fagy.

Itt a Szilveszter, ilyenkor mindenki igyekszik valamilyen viccesen szexi posztot elhelyezni a blogján, én is így teszek. Minden szöveg nélkül adjuk át magunkat az élvezetnek:

Nos, igen, egy kicsit coitus interruptus, mivel valami nagyobb extázisra vágyunk, és nem a VW Cross Up kicsi, piros, de legalább csúnyácska autójára. Igaz, tud menni egy tankkal ezer kilométert, és nem kell olyan gyakran megállnia, mint nekünk, embereknek. (Bár nem tudom, ki az, aki csakis akkor áll meg pisilni, amikor amúgy is tankolnia kell.) Nem mellesleg szép és jó ez az ezer, ám tapasztalataim szerint ez nagyjából 4-5-ször annyi, mint amennyit tolerálunk.

Egyébként a reklám ötletes, és remek a zenei aláfestése is. Az mondjuk nem teljesen világos, hogy, az ezer kilométeres útról miért pont ez az aspektus jutott eszébe a készítőknek. Talán nem engedték ki őket sem, amíg nem rukkoltak elő valami eredetivel?

Túljutottunk a nehezén, tele pocakkal várjuk az újévi bulikat, de addig is, amolyan after-Christmas fílinggel, legyen itt egy 1951-es cigarettareklám, a Chesterfieldtől. Nem csak az a különlegessége, hogy a cigarettát tarja a legmegfelelőbb karácsonyi ajándéknak (egy fokkal jobb, mint a puska), hanem hogy a későbbi amerikai elnök, Ronald Reagan, szerepel rajta. Itt még fogalma sem volt (talán csak álmai) arról, hogy egyszer elnök lesz, bár a háttérben már fehér a ház.

Ronald laza mosollyal és egy hanyagul a szájszélre csúsztatott bagóval ül, és épp dedikál... pedig nem! A Chesterfield ugyanis 1951 Karácsonyára olyan kartonba csomagolta a cigarettáit, amelyet egyből díszcsomagolásként is lehetett használni, sőt azt is rá lehetett írni, hogy kitől, kinek. 

A szobát díszítő hatalmas koszorú okés, a bal sarokban a réce elmegy, de könyveket támasztó ló kissé kakukktojás..., egy rénszarvas nem akadt a kelléktárban? Az viszont örömmel tölthet el bennünket, hogy Reagan nem az egyedüli elnök, aki a reklámiparban (is) tevékenykedett mielőtt kezébe kapta az atomkódokat és az 51-es körzet kulcsait.

A hirdetés egyébként multifunkciós: a cigarettán kívül Reagan új filmjét, a Hong Kong-ot, is reklámozza... arról nem tudok, hogy a Chesterfield sponzorálta volna, de ki tudja. A politika és a sóbiznisz időnkét egybeforr...

Maradjunk még továbbra is a Karácsony bűvkörében, annak ellenére, hogy pillanatnyilag az ünnepi kapkodás és rohanás van műsoron. Mindenki szalad valahová, hogy minden tökéletes legyen Szentestére. (Csak szólok, sosem lesz tökéletes, ám ennek ellenére is lehet élvezni a Karácsonyt). A nagy futkosásban ugyanakkor magunkra (és egymásra is) vigyázzunk, erre próbál figyelmeztetni ez a pöpec Suzuki reklám.

Lassan járj, tovább érsz - ez lehetett a koncepció, amit ötletesen mutatnak be ezzel a sebességmérős ábrázolással. Apuka ugyan az ilyenkor elvárt (de miért is?) lepukkant állapotban érkezik, de a család legalább ujjongva várja. Pompás.

De a felirat... "Faster Farther. Drive responsibly.", azaz "Gyorsabban Messzebb. Vezess felelőséggel." Hogy hogy "gyorsabban"? Most akkor nyomjam a pedált vagy sem? Mintha némi ellentmondás feszülne a kép és a szöveg között. Vagy arra próbálnak utalni ezzel, hogy minél gyorsabban hajtunk, annál messzebb kerülünk a családunktól... a fekete háttérszín alapján akár halálosan messze is? Ez az interpretáció nem csak morbid Karácsonyra, de ráadásul igényel némi intellektuális elmélyedést, amely általában nem jellemzi a reklámokat.

Akárhogy is, a hirdetés jó, koncentráljunk inkább a képre, és persze vezessünk óvatosan. Kellemes Karácsonyt!

Közeleg a Karácsony, és sokasodnak az ilyen témájú posztok, ezért mint az ujját a társadalom ütőerén érzékenyen tartó blogger, én sem maradhatok ki a trendből. Ám ha valaki bájos és érzelgős karácsonyi filmecskéket vár, akkor már most szólok és előre, hogy itt ilyen nem lesz. Helyette lesz viszont retróba révedés, mint például ez az 1947-es reklám.

Yule, azaz a téli napforduló, ünnepére készült, valahol a Textron nevű férfiruha gyár marketingosztályán, ahol nyilván olyan férfiak dolgoztak, akikben így az év végére komoly mértékben felgyülemlett a tesztoszteron (Textron-tesztoszteron). Ezt onnan vélelmezem, hogy ilyen rendkívül férfias reklámmal álltak elő. Mert mit is látunk itt? Kék pizsmás emberünk fehér pizsamás bartátját húzza egy farönköt mintázó szánkón. Mezítláb, mert mit nekük a fagyos hó. (Bár ha jobban megnézzünk, nem is gázol a hóban, hanem felette lebeg.)

Szemmel láthatólag mindkét pasi roppant élvezi a dolgot, a háttérben pedig rénszarvastestbe oltott meztelen nimfák próbálják csupasz felsőtestüket takargatni. Hogy fáznak vagy csak szégyellik magukat, az kérdéses, de ez mégiscsak egy férfiruha reklám, szóval ne is reméljék, hogy kapnak valami szép pulóvert.

"Fuel for the Yule spirit" mondja a szlogen, azaz "Üzemanyag a Yule lelkülethez". Bár ők az ünnepi színekben készült ruhákra (mint azt a képen is láthatjuk, férfias alsónadrágokra) szeretnék felhívni a figyelmet, nekem óhatatlanul is a kandallóban pattogó fahasábok ugranak be erről. Nem vagyok biztos a célközönségben sem, ez most a pasiknak szól, hogy vegyenek maguknak ilyet, vagy a nőknek, hogy vegyenek ilyet a férfiaknak? A cserépben álló karácsonyfa azonban minden kétséget eloszlat: teljes a kép-, és üzenetzavar. 

Gyakori aggodalom a hirdetők részéről, hogy ebben a hatalmas reklámzajban, nem fogják észrevenni az ő hirdetéseiket. Erre van néhány gyógyír, az egyik például az itt látható Sixt autókölcsönző tálalásában. A technika röviden: a méret a lényeg.

Az első képen egy hófehér BMW szerepel, és persze egy hatalmas szörnykéz, amely épp megragadja az autót. Akkora, hogy lehetetlen nem észrevenni. (Bár tudományos kísérletek bizonyítják, hogy irdatlan nagy dolgokat sem tudunk észrevenni, ha nem akarunk.) Mindenesetre ezt akkor is nehéz lenne figyelmen kívül hagyni, és ha nem is áll szándékunkban autót bérelni, egy szelfihez jó háttér és már az interneten terjed tovább a reklám. Ügyes! (A felirat egyébként csak annyit mond, hogy: "Ne aggódjon, csak bérelni akarja.")

A másik verzió egy Mercedest használ, amelyet valószínűleg nem kis munkával rögzítettek a plafonra az iroda bejárata fölé. A szöveg itt izgalmasabb: "Vigyázat! Olcsó ragasztóval rögzítve." Ehhez tudni kell, hogy a Sixt az egyik legolcsóbb árfekvésű autókölcsönző (vagy legalábbis ez a koncepciójuk), ezért bátorkodtak azt az analógiát használni, hogy ha az olcsó ragasztó ilyen jól rögzíti az autót, akkor nyilván az olcsó autóbérlés sem olyan rossz. Miért fizessünk ugyanazért a kiváló szolgáltatásért feleslegesen sokkal többet, igaz?

Mivel úgy egyébként a konspirációk és titkos tervek kísértete járja be piciny hazánkat, a Reklámfogás Blog is kötelességének érzi, hogy leleplezzen egy, a cipő fronton felbukkant, és egyre terjedő reklámstratégiát. Ennek a taktikának a csapásiránya egyszerű: látsszunk menőnek, de közben legyünk ostobák. Az első konspirátor ebben a műveletben a CCC volt, amely egy egyébként kellemes, ízléses reklámfilmmel jelentkezett tavasszal, ám újabb verziói még most is futnak. Mutatom:

Első pillantásra nincs is benne semmi feltűnő, sőt ha sokszor megnézzük, akkor sem fogunk látni semmi érdekeset, mert a lényeg nem is kép, hanem a zene, illetve a dalszöveg. Persze fülbemászó, ritmusos, és ráadásul a cipőkről is szól, de mit is énekel? A dal egyébként egy 1966-os Nancy Sinatra sláger feldolgozása, és a refrénje (amely a reklámban is tisztán hallható): "Well, these boots are made for walking, and that's just what they'll do, One of these days these boots are gonna walk all over you." Ez magyarul annyit tesz, hogy "Nos, ezeket a csizmákat sétálásra készítették, és pontosan ezt is fogják tenni, Egy napon ezek a csizmák majd átgázolnak rajtad." Ó, de kedves, ugye? 

Erre tromfol rá a szlogen: "Megyek, hogy többet érjek el." Vagyis egy nap majd átgázolok rajtad, amikor már nem lesz rád szükségem, mert én többet akarok. Végül is miért ne... hiszen ilyen világot élünk.

A másik összeesküvő szerencsére nem ilyen agresszív, de lépése pontosan beleillik a "menőn ostoba" stratégia vonalába. A Dorko óriásplakátjairól van szó, amelyeken a butaság egy bevásárlókocsiban trónol.

"Jó helyekre visz." Hova is? Egy lepusztult gyártelep repedt betonú, oszladozó téglafalú, vasrácsos ablakú és vasajtós udvarára? Bele egy bevásárlókocsiba? Pontosan melyik ezek közül a "jó hely"? Tudom, hogy nem én vagyok a célcsoport, és én már sosem leszek ilyen menő, de azért nem kellene ész nélkül nyomni a dumát. Hátha valaki értelmezni is akarja az üzenetet és nem csak lájkolni.