Most, amikor milliók (milliárdok) röppennek marketing célokra, egyszerűen nem tudok elmenni a Magyar Posta két jelenlegi hirdetése mellett, akárhogy is igyekszem. Mindkettő nemrég jelent meg, de bár ne tette volna.

Az első a Télapós reklám, amely már tavaly sem volt cool, így idén sem az, ráadásul ötlethiányról és sprórolásról tanúskodik. Azon túl, hogy a postást fiatalabbra cserélték, semmit sem változtattak az egészen, ami siralmas. Még a Posta Pontok száma is pont ugyanannyi, ami nem valami dinamikusan fejlődő vállalatot mutat, bár ez nem tartozik ide szorosan, de ha kommunikálunk, akkor már figyeljünk az apróságokra is. "Ránk továbbra is számíthat", vagy "Idén is bízza ránk csomagjait"... hogy két hirtelen eszembe jutó szlogent mondjak, és bár ezek is elcsépeltek, de legalább nem ugyanazok! Egyébként a tavalyi bejegyzés megállapításai most is igazak.

A másik reklám a Szerencselap. Ezt némi kreativitástól fűtve két részletben hozták be, egy sokat sejtető, de keveset mondó felvezetés után robbantottak. Azaz csak robbantottak volna, ha a reklámtervezői székbe értelmes felnőtt embert engedtek volna és nem egy kisiskolást. A bevezető reklámon egy a Posta marketingeseit meghazudtoló dizájn látszott, ami némi reményre adott okot, de mégsem sikerült megugrani a minimumot.

"A szerencséhez ennél több kell", hirdette az a reklám és méltán vártuk a tutit. Meg is jött, de jajj, ezen a plakáton is az áll, hogy ennél több kell. Ide valami más szöveg kellett volna, mondjuk, "A szerencséhez ez kell...", hogy nagyon ne erőltessem meg a szürkeállományomat. És akkor most a grafikai megjelenésről nem is teszek említést, mert még a végén per lesz belőle...

A jó kereskedő mindig halad a korral, figyeli a piaci igényeket és érzékenyen reagál a változásokra. Napjainkban eléggé megszaporodtak az egyneműek által kötött házasságok, amelyen sokan vitatkoznak, de egy kereskedő általában nem a dolgok erkölcsi és filozófiai oldalát vizsgálja, hanem a profitszerzés lehetőségét.

A Long's ékszerészet ennek fényében tervezte és közölte az itt látható hirdetését, amelyben jeggyűrűt (és persze egyéb ékszereket) kínál olyan esetekre, amikor a házasulandók mindketten nők. A "Viseljünk mindketten fehéret az esküvőre." (Let's both wear white to the wedding.) ugyan inkább utal egy esküvői ruhaszalon szlogenjére, mint egy ékszerüzletére, de gondolom valahogyan fel akarták kelteni az érdeklődést.

Tulajdonképpen nincs gond magával a reklámmal, hiszen az minden terméknek kell, és érthető a cég úttörő kísérlete is, de akárcsak a korábbi fagylaltreklámnál, azért talán nem ártana némi óvatosság a homoszexualitás ilyen jellegű, nyílt marketingfelhasználása kapcsán.

Amikor reklámokat fogyasztok, néha elgondolkodom, hogy a kreatív csapatnak vajon mi is járhatott pontosan a fejében, amikor a grafikus elemeket tervezte, illetve amikor a szlogen vagy a feliratot kitalálta. Például eme Hohes C reklám esetében is.

Az első gondolatom az, hogy ha nő létünkre sok Hohes C-t iszunk, akkor nagyobb valószínűséggel eshetünk teherbe. Aztán arra gondoltam, hogy ez nyilván nem igaz, szóval valami mást kell jelentsen a felirat. Na de mit? 

Sejtosztódás, sejtek specializácója... óriási szemek... megvan! A rendszeres Hohes C fogyasztása megnöveli a szemünk méretét! Vagy esetleg fiatalít minket. Vagy valami egész más...

Azért egy olasz cégtől elég merész a vallást egy reklám középpontjába helyezni, pláne, ha az meglehetősen kihívó. A képen látható két ifjú pap egy viszonylag kétértelmű, vagy inkább félreérthető, testhelyzetben látható, amely önmagában is elegendő a szentfazekak kiborításához. 

A némi erotikát sugárzó kép mellett a szlogen is rátesz egy lapáttal: 'We believe in salivation", vagyis "Hiszünk a nyálazásban", amely akár a kép alapján hamarosan elcsattanó csókra is utalhatna. Némileg zavaró a két férfi kezében lévő kiskanál és fagyisdoboz, de ezek csak tüzetes tanulmányozásra tűnnek fel, addigra már felháborodtunk.

Mivel igazából ez egy provokatív és figyelemfelkeltő fagylaltreklám, az Antonio Federici márka hirdetése, amely egyébként a világ legjobb fagylaltja volt 2009-10-ben. A szlogen az eredeti "Hiszünk a megváltásban" (We believe in salvation) eltorzítása. 

Nem tudom, kinek mennyire jön be a hirdetés, amely kétségkívül figyelemfelkeltő, de ugyanakkor határeset is. Már írtam itt a blogon, hogy vannak témák, amelyek amolyan "tabunak" számítanak a reklámozásban, bár egyes hirdetők sikeresen át tudják lépni ezeket a határokat. A Federici esetében nem vagyok meggyőződve róla, hogy sikerült, legalábbis számomra necces.

Viszonylag ritkán tudok bemutatni betiltott és/vagy visszanvont reklámokat, de most egy ilyen következik. A Ford Figo hirdetése ugyanis nem sokáig volt a publikum szeme előtt, mert villámgyorsan levették az online felületekről és nyomtatásba már nem is került.

Alapjában véve a cél a Figo hatalmas csomagterének reklámozása volt, amelyhez az ötletgazdák az egyik változatban Silvio Berlusconi-t helyezték a sofőrülésbe (ez egy indiai reklám, ahol a jobb oldalon van a kormány), a csomagtérbe pedig megkötözött és elnémított csinibabákat. Hogy miért is, arra a szlogen mutat rá: "Leave your worries behind.", azaz "Hagyd magad mögött a gondokat."

Ami kiverte a biztosítékot (gondolom én), az a félreérthetetlen politikai töltet, utalás Berlusconi nőügyeire. Ettől függetlenül a koncepció használható és más verzióban működőképes is (van példul Forma 1-es pilótákkal készült változat), de valljuk be, ez az ötlet csapnivaló, még Silvio nélkül is.

Hoppá, Halloween van! Ezen alkalomból milyen reklámot is vehetnék az étlapra, mint egy halloweeni hirdetést. A Heineken, amely amúgy is gyakran készít megdöbbentő grafikájú reklámokat, október 31-re is egy ijesztően jó vizuális dizájnnal rukkolt elő. A szellemszerűen anyagtalan palackon átnyúló kéz igazi telitalálat.

"Enjoy the scariest night of the year", azaz "Élvezd az év legfélelmetesebb éjszakáját", teljesen megfelelő szlogen, nem is kell ennél frappánsabb. A Heineken elég ismert márka ahhoz, hogy egy ilyen egyalkalmas hirdetéssel ráerősítsen a márkahűségre és médiajelenlétre.

Következzék egy majdnem 100 éves hirdetés (...dobpergés...)

Az Electrolux 1918-ban már porszívókat árult, íme egy reklámjuk. Igazi retro feeling: a ruha, a haj, a nyaklánc és persze az arcvonások. Érdekes megfigyelni, hogy a porszívóra egy pánt van erősítve, annak idején a dolgos háziasszony akár a vállára is akaszthatta a süvöltő gépezetet, ha úgy kényelmesebb volt neki járkálni vele.

A reklám valószínűleg azt a pillanatot örökíti meg, amikor az egykereső családapa (igen, valamikor ilyen is működött) valamilyen alkalomból (vagy csak úgy), meglepi nejét egy korszerű, időspóroló háztartási eszközzel, hogy a hölgynek több ideje jusson egyéb tevékenységekre.

Már száz évvel ezelőtt is alkalmazták azt a mai (butyuta) technikát, miszerint a felhasználó (általában egy nő) úgy tekint a produktumra (mosógép, illatszer, elektromos hátvakaró), mintha éppenséggel Sába királynőjének összes kincsét látná.

Közeleg a rossz idő, távolinak tűnnek a nyári utazások. Ezt próbálta megragadni a norvég légitársaság is. Gyakorlatilag nincs mit mondani erről a hirdetésről, annyira magától értetődő.

Annyit talán mégis, hogy az egyszerű reklám is lehet nagyszerű. Persze ezt már mondtam...

Attól, mert valami egyszerű, még lehet nagyszerű - ez a mondás jutott eszembe e hirdetés láttán. Persze be kell vallanom, hogy nem jöttem rá, mit reklámoz, amíg el nem olvastam a feliratot. Akkor viszont elemi erővel robbant az üzenet.

A képen látható jelenet alapján gondolhatunk egy gyermekbántalmazás elleni kampányplakátra, de rossz nyomon járnánk. A kislány ugyanis Piroska. A kéz pedig egy olvasóé. Igen, igen. Egy látássérült olvasóé. Ugyanis a szöveg azt mondja, hogy "They can read. They can imagine.", vagyis "El tudják olvasni. El tudják képzelni."

A hirdetés egy brazil szervezeté, amelyik Braille-írással készült könyveket gyűjt. Ezzel a roppant ötletes és képletes hirdetéssel kívánták felhívni a látók figyelmét arra, hogy az olvasás bizony nem csak számukra lehetséges, hanem a látássérülteknek is. Erre mondja az angol, hogy igazi "eye-opener", azaz felnyitja a szemünket.

Egyszer kaptam egy olvasói e-mailt, amelynek rövid lényege az volt, hogy 1. könnyű kritizálni más munkáját, 2. én vajon milyen reklámokat tudnék készíteni? Válaszom, ugyancsak tömören, az volt, hogy 1. szidni könnyű, kritizálni nehéz, 2. valószínűleg borzalmas reklámokat készítenék és éppen ezért nem is készítek. Ez csak azzal kapcsolatban jutott eszembe, hogy most megint kritizálni fogok.

A Naturalle hirdetése kommunikáció szinten rendben van, gyakorlati célját eléri, hiszen átadja a szükséges információkat: termék, cég, akció, honlap for more info. Habár nem igényel túl nagy asszociatív képességet és kreativitást, elfogadható a képi illusztráció a fiatal párral, bőröndökkel és egy reptéri terminálos-felhős háttérrel. A szlogen ugyanakkor elcsépelt, és a termékskála naturális felsorakoztatása a XXI. században már nem kívánatos.

Ami azonban igazán fáj ebben, az az összkép. Ami nincs. Semmi nem fog meg benne, gyakorlatilag azért vettem észre, mert több mint négy percet kellett várnom a metróra. Illetve azért, mert a "Nyerjen két személyes álomutazást!" egy új elem a magyar marketingfogások között, mivel magyarul azt jelenti, kettő darab utazást nyerek és nem egyet! Ha "kétszemélyes" utazás lenne, akkor egyetlen útról volna szó, amely két fő részére szól. Nem tudom a Fogyasztóvédelem kinek adna igazat, ha ragaszkodnék a két utazáshoz.

Igen, ilyen szőrszálhasogatóvá tesz valakit egy (nyelvész irányultságú) bölcsészdiploma...