Következzen egy a régi időkbe visszatekintő reklám. Ki gondolta volna, hogy egykor így hirdették a Mars csokoládét?

Első pillantásra is feltűnik a színek zavarodott pompája, az egyenkanálba helyezett összetevők és a valami elképesztően ízléstelen csomagolás. Nagy előnye(?) viszont, hogy szerepel rajta az ára, amely csak 10 cent, de nem tudom, hogy ez az akkori értékén sok vagy kevés volt.

"Bármibe lefogadjuk, hogy ez be fog jönni", mondja a szlogen valahol a kanalak alatt, kisbetűvel, és hozzáteszik, hogy ezt nem akárki, hanem a Marsnál dolgozó fiúk mondják. Alatta, még apróbb betűvel, leírják, hogy ebbe a csokiba aztán minden tudásukat beleadták, ráadásul hófehér cukrot és A osztályú tejet használtak fel.

Megelehet, hogy a csokoládé jól sikerült, de a reklámja kevésbbé. 2012-ből nézve azonban nagyon retrohangulata van és ez a fenti kritizálás és irónia ellenére is ellenállhatatlan fogássá teszi.

Bizonyára ismert a rendszeres reklámfogyasztók előtt, hogy vannak olyan cégek, amelyeknek elég nagy nevük van, a bevételeik jelentősek, illetve a forgalmuk tartósan magasan áll, mégis reklámozzák magukat. Ilyen például a Pepsi, a Coca Cola, a McDonald's és ilyenek voltak a nagy dohánycégek is, mint a Marlboro. Ezek a cégek egyszerűen azért költöttek marketingre, mert ébren akarták tartani a fogyasztókat, jelezni, hogy jelen vannak, poziciójuk töretlen.

Érdekes ugyanakkor egy reklám egy olyan termékről, amely ingyenesen elérhető (vagyis a reklámozást anyagi érdek nem vezérli), csak egy szűk területen érhető el és csak egy korlátozott időszakban szerezhető be (tehát nem várható a fogyasztók körének szignifikáns bővülése, de ha bűővülne is, akkor is csak statisztika lenne). Ez a produktum a Metropol újság, amely egyébként rendkívül hasznos és jó (kivéve ha az ember a konkurrens napilapok egyikének tulajdonosa), ám hirdetése a szememben meglehetősen értelmetlen vagy (ami könnyebben elképzelhető) túlnyúlik az én intelligenciám hányadosán.

Mindamellett reklámdizájn szemszögből határozottan kreatív és ötletes a kampány.

Az egészségtudatosság jegyében következzen egy fogkrém-reklám, amely az egyszerűségével hódít. A fogkrémreklámok általában csillogó fogsorú férfiakat és nőket mutatnak, akiknél tudjuk, hogy a mi fogunk olyan fehér sosem lesz vagy ha igen, az biztos nem a propagált fogkrémtől. A másik tipusú fogkrém-hirdetés a "fogorvosok is ezt ajánlják" szlogennel próbálkozik magának hitelt szerezni, de szerintem a fogorvosok majdnem minden fogkrémet ajánlanak, a lényeg, hogy mossuk meg napi kétszer. És végül vannak a fogmosás aktusát ábrázoló hirdetések is, amelyek nem túl szalonképesek óriászposzteren.

És akkor elérkeztünk az itt látható hirdetéshez, amely szakít minden sablonnal és előtérbe helyezi magát a terméket, illetve ötletesen utal az elérhető eredményre: olyan erős fogakra, amelyekkel még az utolsó cseppet is kipréselhetjük a tubusból. És bár ez is van olyan túlzás, mint a hófehér fog és a fogorvos ajánlata, azoknál mégis sokkal meggyőzőbb és kreatívabb.

A szlogen sem állít semmi hihetetlent: "Erősebb fogakért és egészségesebb ínyért." - tökéletesen elfogadható, semmi túlzás. Megyek is Colgate-et venni.

Nem szoktam túl jó véleménnyel lenni a kormányzati megrendelésre, illetve kormányzati támogatással készült hirdetésekről, de most örömömre szolgál feltálalni egy üdítő kivételt.

Mondhatni a kép önmagáért beszél, teljesen egyértelmű és megfogható az üzenet és könnyű vele azonosulni, egyetérteni. Stimmel a szlogen is, ráadásul a lényeg a kép előterében lett elhelyezve, úgyhogy a metakommunikáció is sikerült. Elismerés a tervezőnek és a kivitelezőnek.

Azt azonban el kell mondjam, hogy ugyanennek a koncepciónak a többi darabja (legalábbis azok, amelyeket láttam) már korántsem ennyire ütősek.

Távollétemben is nyitott szemmel jártam és igyekeztem gyűjteni az anyagot a bloghoz, így akadt ez a kép is lencsevégre. Tulajdonképpen semmi kivetnivaló sincs benne, teljesen korrekt kép, bár kissé az ötvenes évek amerikai plakátjaira hajaz, amelyeken csupa egészséges és attraktív megjelenésű felnőtt és gyermek szerepelt, lehetőleg idilli körülmények között.

Ami ebben a hirdetésben zavar az tulajdonképpen éppen maga a reklámozott termék, vagyis a kóla. Számomra valahogy egyáltalán nem illik ebbe a miliőbe, sokkal inkább kakukktojásként lóg ki (micsoda pompás képzavar!). Az anyuka kezében a Coca Cola ugyanis nagyon mesterkéltnek és erőltetettnek tűnik a számomra.

A felirat is némileg zavarba ejt, a kijelentő mondatok matematikai képletbe helyezése azt sugallja, hogy valamiféle összefüggés van a jelzett dolgok között, pedig nincs. A kólásüvegek nyitva, a pohár megtöltve, miért is nem lehetne inni akár most? Az ismerősök között végzett gyors közvéleménykutatás azt az eredményt hozta, hogy ellentétben a sör, bor és whiskey fogyasztással, a kólaivásnak semmilyen közösségi élménye nincs.

Mindazonáltal a hirdetés valószínúleg eléri célját, a bejegyzés írás közben magam is megszomjaztam, és kifejezetten jólesne egy pohár kóla.

Folytassuk, mintha misem történt volna, feledjük az elmúlt több hónapnyi kihagyást. Tegnap akadt a kezembe (nem szó szerint) ez a hirdetés, és úgy éreztem, méltó lenne ezzel felmelegíteni a kihűlt blogot, mert szokásomhoz híven kritizálhatnám sok mindenért. Akinek eddig ez a stílus bejött, az nem fog csalódni, akinek nem, az meg úgysem olvassa - gondolom én.

Szóval a MobilEST reklámja valahogy nem igazán sikeredett, és némileg úgy érzem, a célközönség (az ifjú hölgyek) néminemű alulértékeléséről is szó lehet. Az, hogy a dumálnak szó helyesírásilag nem stimmel, gondolom véletlen vagy ebben a karakterkészletben nincsenek ékezetes betűk és kész.

De mit jelenthet az a titokzatos mondatrész, hogy "egy csóknyira tőled"? Ezt időben, térben, súlyban, űrmértékben vagy a negyedik dimenzióban kell értelmezni? Szerintem már említettem ezen a blogon, hogy attól, hogy valami jól hangzik, még nem biztos hogy értelmes is.

Végül pedig nem teljesen világos, hogy mit is reklámoznak itt (mivel nem vagyok a célközönség tagja, ez valószínű az én hibám - de az is lehet, hogy mégsem). Töltsek le egy alkalmazást a mobilomra, de milyen alkalmazást? Dögös pasi-keresőt?

Ui.: Elnézést kérek azoktól, akik rendszeresen olvasták a blogot, és az elmúlt hónapokban is rákattantak újdonságra számítva, de csalódtak. A statisztika szerint a blogot alig valamivel kevesebben olvasták a kómaállapot alatt, mint életében, ami nem tudom, hogy mit jelent. Mindenesetre ha valaki kommentelni szeretne, ne fogja vissza magát, én is keményen kritizálok, engem is lehet.

A XXI. század egyik vívmánya(?), hogy az emberek ingerküszöbe a legmagasabb a történelem során. Egy átlagember politikai műsorral ébred, a McReggelit a Sikoly szörnyetegével fogyasztja el, vicces-rémes láncemaileket olvas, robbantásokról és nemi erőszakról olvas mértékadó lapokban, vacsora közben tamponreklámot néz, éjjel zombikkal megy az ágyba és persze ezután rémálmai vannak.

Mindez csak arról jutott eszembe, hogy az úton szembejött ez a Viasat 3 reklám, amely erősen kikockázott képével és kicsillagozott szövegével próbál meggyőzni, hogy nézzek egy műsort. Meglehet tévedek, de a kép egy fiatalokból álló társaságot mutat, ahol az egyik fiú műanyag vizipisztollyal (vagy vizipuskával) egy hölgyet locsol le, feltehetőleg vizespoló kebelszépségverseny érdekében, esetleg félmeztelenül. Tekintve a bevezetőben említetteket, ez smafu.

A kicsillagozott szöveg három szavának mindössze az utolsójára van tippem, ami egy plakáton tényleg erős lenne (bár sajtótermékben már láttam).

Többször említettem már, hogy szeretem azokat a reklámokat, amelyek titokba burkolóznak a hirdetett terméket illetően, hogy annál nagyobb legyen a katarzis, amikor kiderül mit is népszerűsítenek. Ez a reklám is ilyennek indult, de aztán iszonyúan mellétrafált.

A képen egy gyerekszoba látszik, ugyan kissé aluldekorált, de sebaj. A szoba közepén egy gyerek guggol, akiről csak onnan tudom, hogy lány, mert oda volt írva. Körülötte játékok, amelyek többsége az őskorra próbál utalni. Azt leszámítva, hogy ősemberek sosem éltek együtt dinoszauruszokkal, minden oké.

De mit is akar reklámozni ez a kompozíció? Az őrült keresés a jobb alsó sarokban ér végét, ahol kiderül, hogy "Child-proof lighters", vagyis "gyerekbiztos öngyújtók"-ról van szó. Tehát a nagy ötlet az lenne, hogy miként az ősember sem tudott tüzet gyújtani (eddig úgy tudtam tudott), úgy a gyermekünk sem fogja lángtengerré változtatni a lakást ezzel az öngyújtóval.

Persze gyufával még megpróbálhatja...

Mindent értek, csak ilyen a természetem: jobban örülnék, ha nem a jégkrémek nyernének, hanem az emberek. Pláne minden 10.

Amellett a pálcikán az "Ön nyert" felirat van, míg a plakát simán letegez. Nem a tegezés zavar, hanem a következetlenség.

Gondolom ebből a bejegyzésből is látszik, hogy ma harapós kedvemben vagyok. Reszkessenek azok, akiknek kell!

Vannak olyan reklámok, amelyek arra az alapötletre alapoznak, hogy az adott termék vagy szolgáltatás az emberek fejében összeasszociálható valamilyen képpel vagy szlogennel és a dizájner feladata ennek képi megjelenítése, lehetőleg humoros formában. E szép hosszú mondat értelmezése már önmagában is kihívás, ezért példálózzunk.

Az itt látható hirdetés egy harcművész-klubot népszerűsít. A nagyon tehetséges emberekre azt szokták mondani, hogy erre született. Egy ilyen profillal bíró klub esetében tehát adódik a szlogen: Harcra született (Born to Fight.). Ott is van. A kreatívok pedig fogták ezt a szlogent és képpé alakították: egy ringre hajazó csecsemőágy bokszzsákkal és kesztyűvel. Az eredmény fenomenális, mondhatni marketinges KO győzelem.