Folytassuk egy korabeli reklámmal, egész pontosan 1952-ből. Azon ritka cigaretta-hirdetések egyikét látjuk itt megjelenni, amely a pöfékelést orvosokkal próbálta népszerűsíteni. A harsány felirat szerint "Több doktor szív Camels cigarettát, mint bármilyen más márkát!", amely kétségtelenül impresszív, még akkor is, ha a cigaretta és az orvosok képének társítása körülbelül olyan marketinges zsenialitást feltételez, mintha a tűzoltók lángszórót reklámoznának.

Maga a vizuális megjelenés a kor elvárásainak megfelelő, bár az irodájában (orvosi szobában?) dohányzó orvos képe azért egyes galamblelkűeknek sokkoló lehet. Bár a cigaretta nem füstöl, ami reményre ad okot.

Sajnos a hirdetésen elhelyezett hosszabb szöveg még a képi világot is felülmúlja ostobaságban, de eltekintenék a hosszú idézetektől. A lényeg annyi, hogy a Camels nemcsak jó ízű, hanem még jót is tesz a toroknak. Nagyot változott a világ 52 óta... ezen a területen előnyére.

Komolyan nagy izgalommal vártam, hogy mi fog kisülni ebből a hirdetésből, amely egyébként egy kis hazánkban meglehetősen régen látott technikával jelent meg pár hete.

A nagy leleplezés sikerült, szerintem jól sikerült a kampány. Annál is inkább, mert a készítők nem estek abba a hibába, hogy a beharangozó hirdetés köszönőviszonyban sincs a valódi termékkel és valami butuska szóviccre vagy freudi analízisre alapoz, ami rendszerint nem jön be. Vagyis az izgató kezdet után nagy lelombozódás jön. az Ufohangár hirdetése azonban jól sikerült, a dizájn kellően misztikus, sokat sejtető és figyelemfelkeltő.

Egy igazán visszatérő téma ezen a blogon a drága külcsín, szegényes belbecs motívum, amelyeket azokra a reklámokra értek, amelyek ugyan impozáns megjelenésűek, de mondanivalójuk vagy koncepciójuk sajnos elmarad a művészi kivitelezéstől. Más szóval mint például az Origo Media Group hirdetése imitten.

Nincs mit szégyellni rajta, a grafikai dizájn ütős, van itt minden, ami szem-szájnak ingere: színek, nő, fiatalság, lendület, látványelem, klasszikus háttér. De mit is akar ez üzenni? Lélekbúvárok előnyben.

Fiatalemberünk a mobiltelefonjából színfröccsenést produkál, amely elől bájos fiatalasszonyunk esernyője mögé bújik. Felszínes pszichoanalízisünk: a hölgy nem kíván részesülni az Origo Media Group áldásaiból. Mélyebb analízis: az OMG (most esik le, OMG!) megvéd téged minden színes újdonságtól. Természetesen harmadik interpretáció is elképzelhető, de ez a felkért lélekelemzők egyikének sem jutott eszébe (válasz -remélhetőleg- az OMG-nál). A szlogen is frappáns és valamivel találóbb, illetve dekódolhatóbb mint a képvilág.

Összességében azért annyira nem rossz, mint elmeorvosi szakértőink gondolják.

Vannak olyan reklámok, amelyek kifejezőek, ahogy ránézünk, azonnal világos miről van szó. Aztán vannak azok a reklámok, amelyek némi intellektuális erőfeszítést igényelnek, hogy észrevegyük miről is szólnak. És vannak olyan reklámok is, ahol talán még a dizájner sem tudja mit akart kifejezni. Legvégül pedig itt van a Land Rover hirdetése, ami a régi vicc után vagy valami vagy megy valahová.

Mert mit is látunk itt pontosan? Hegyek stilizált ábráit, eddig bizonyos. Ha nem adjuk fel pár perc után, akkor észrevehetjük, hogy az egyik hegy mellett van valami. Azért mondom, hogy valami, mert ez a legjobb szó rá. Tábortűz? Ágyú? Robbanás? Lezuhant repülő? Akármi is az, tuti nem autó (felrobbanó autó?!), márpedig a reklám egy terepjárót volna hivatva népszerűsíteni. Az egyetlen felirat a "Defender", ami a Land Rover egy típusa, magyarul annyit tesz "védelmező" vagy "védő".

Az ilyen reklámoktól azonban úgy tűnik ez sem tud megvédeni... 

Kedves Lidl!

Bár tudom, hogy eme levelem elolvasásának esélye kevés, az abban leírtak megfontolásának esélye még kevesebb és a változtatás esélye még annál is kevesebb, azért leírom, amit az új reklámkampányotokról gondolok. Angol szendvics tálalásban hadd mondjam el, hogy üdvözlendő az újítás, ám butuska a szlogen, és hogy a szívecskére applikált magyar-zászlós dizájn klassz.

"Értéket őrzünk" - mondjátok, de hogy is értitek ezt? Talán bank vagytok? Vagy hagyományörző egyesület? Legutóbbi információim szerint kiskereskedelmi élelmiszeráruház voltatok, ahol az "értéket adunk" szlogen toronymagasan jobban passzolna a tevékenységetekhez. Szokásomhoz híven csak két apró kérdés: ki bólintott rá erre a szlogenre és hogy az illető még mindig a Lidl alkalmazásában áll?

De most komolyan... bizonyára van logikus és jól felépített indok, illetve magyarázat a szlogenválasztás mögött, ám ez sajnos ezen a plakáton (és a többin sem) jön át. Én pedig nagyon kíváncsi lennék rá, és szerintem sokan mások is így vannak vele.

Új felületre költöztem, stílszerűen kezdjük egy költözős reklámmal, amely tevékenység számtalan vicces hirdetés alapanyagául szolgált, szolgál és szolgálni is fog. Ez a mostani is ilyen, bár be kell vallanom férfiasan, némileg összezavar.

Az világos (mint a képen a fal), hogy a hűtőszekrény hiányzik a lakásból és hogy ez egy költöztetést népszerűsíteni hivatott reklám. Nomármost, két lehetőség adja magát: 1-a hűtőszekrényt már elvitték; 2-a hűtőszekrényt még nem hozták ide. Az 1-es eset érthető, hiszen a gyors költöztetést volna hivatva bemutatni, hiszen megszokásunk még ott tudja a konyha eme fontos elemét, pedig már elköltöztették a fiúk. A 2-es eset ugyanakkor blamázs, mert már minden át lett költöztetve, csak a hűtő nem. Ugyanakkor ha a hűtőt már elvitték, akkor a pasas miért nem ott lakik már?

Hagyjuk is, és nézzük a reklámötletet, ami azért jól sikerült és ötletes. Akárhogyis okoskodunk, a költözés pikk-pakk lerendezése átjön a vizuális megjelenésen és pont ez a lényeg. Hűtő ide, hűtő oda. Vagy inkább mégiscsak ide...

Nem tudom, hogy egy-egy hirdetés hány emberen megy keresztül, mielőtt kikerül a nyilvánosság elé, hány szakértő és nem szakértő nézi meg, mond róla véleményt vagy fűz hozzá megjegyzést. Feltehetőleg többen vannak, egész kis csapatokat vízionálok és nem partizánokat, akik megrajzolják a reklámot és már futnak is a nyomdába vele.

Az itt látható hirdetés is nyilván megjárta a maga útját és lám-lám. A vizuális megjelenést most hanyagolnám (amúgy nincs vele semmi gondom), annál inkább dünnyögök a szlogenen. "Kis szám, nagy tervekhez." Mondjuk ki: ez a szlogen negatív értelmű. Vannak nagy terveim, amihez sok-sok pénz kell, erre mit kapok? Egy kis számot.

Ha jól sejtem a szám egyébként tényleg jó, ha kicsi, lettlévén a kölcsön kamatáról van szó, de akkor ezt kellene írni, mert ez így demoralizáló és nem lélekemelő.

Az egyszázalékos időszakot éljük, bevallom ilyenkor kimondottan keresem az ötletes és megérintő plakátokat, de leginkább a csalódás vár rám. Számos szervezet évek óta ugyanazzal a hirdetéssel próbálja felhívni magára a figyelmet és vannak köztük kifejezetten rondák is, amelyek egyáltalán nem buzdítanak adakozásra.

Most jó lenne, ha azt írhatnám, hogy íme egy üdítő kivétel, de nem az jön. Tulajdonképpen az Állatkert hirdetése nem rossz: szép színösszeállítás, imádnivaló zsiráfbébi, hangzatos szlogen. És mégis...

"Én neked adnám az 1%-omat" - mondja Seraf, a zsiráf (jaj, ez a név). Namost a kérdés szinte adja magát, mégis milyen 1%-ot adna nekem ez a kecses állat? Bevétele nincs, úgyhogy nincs is mit adni. Ez olyan, mintha azt mondanám, szívesen befizetném a nyereményadót a 3,4 milliárdos lottóötös után, ha megnyerném. Milyen 1%-ot adna akkor nekem? A magyar nyelv csalafintasága alapján nincs más megoldás, mint hogy Seraf saját testének egy kicsiny darabját ajánlja fel itten, amelyre momentán (és úgy az elkövetkezendő 18327 évben) nincs szükségem.

Szóval sajna az édes zsiráf nem győzött meg...

Már többször említettem, hogy léteznek olyan produktumok, amelyeket nagyon nehezen lehet reklámozni. Azt hiszem a most bemutatásra kerülő hirdetés is egy ilyen lehetetlen küldetésre vállalkozik, a reklámozott termék ugyanis egy igen speciális (értsd: szűk kört érintő) dolog - hegymászókötél. Ha lapáttal vernének, akkor sem jutna eszembe ilyet reklámozni, de nem is lett belőlem marketing-guru.

A kép igen egyszerű, két sziklafal (mi más is lehetne), köztük áthidalhatatlan szakadék és szakadt kötél (ez furcsa mondat lett). Maga a vizuális élmény érdekes, ellenben nem teljesen világos, hogy a rémtörténetből (Horror Story), hogyan lesz hőstörténet (Epic Story). Jelen pillanatban ugyanis a szakadt kötelek nem túl biztatóak, még akkor sem, ha a baloldali kötél elég hosszú a szakadék áthidalásához. A szlogen azt mondja, hogy "Safety above all.", ami értelmezhető szó szerint "Biztonság mindenek felett." (vagyis a hegyek felett), vagy átvitt értelemben, miszerint a biztonság az első és legfontosabb. Szerintem el lett találva.

Apróbb hibái ellenére nekem tetszik a koncepció és a próbálkozás egy ilyen termék hirdetésére. Miután nemcsak marketinges nem vagyok, de hegymászó sem, sosem fogom megtudni, hogy jó-e a Beal kötél, a hirdetés azonban frankó.

60 év eltetével pedig emígyen néz ki egy Mars csokoládé-reklám. Elég nagy utat tettek meg a fiúk, a színkavalkádtól a meglehetősen egyszínű hirdetésig, a csokoládé összetevőinek kidomborításától a feeling ábrázolásáig. Eltűnt a nő és eltűnt az ár, maradt a macho férfi és a hullám (a tengeri).

Node fordítsuk tekintetünket magára az újdonsült kompozícióra. Ez egy olyan típus, amely rengeteg termék vagy éppen szolgáltatás hirdetésére felhasználható, csak a szlogent és a logót kell változtatni rajta. Hogy éppen a Mars csokival mi is az összefüggés, azt most még nem vágom, de talán egyszer megvilágosul bennem az, ami a Mars marketingosztályosában is.

"Get back on track" mondja a szlogen, ami valami olyasmit üzen, hogy "Vissza a pályára" vagy "Vissza a megszokott irányba", amely jelen esetben szörfös emberünket szólítja vissza a hullámokra, a jól látható cápaveszély és időjárási viszonyok ellenére. Hogy ez miképpen függ össze a csokival, azt már korábban sem értettem, de hogy a cápák Mars csokinak vélik a deszkát, az tuti.