A Spar mostanában fajsúlyos hirdetővé lépett elő, kezdetben a Frissőr kampánnyal, majd a több mint egy hónapja futó karácsonyi mesefilmükkel. Ritka, hogy valaki egy másfélperces reklámfilmmel jelentkezzen, ez mindenképpen dícséretes igyekvés, pláne, hogy ebbe beletömörítettek érzelmet, sztorit, színészi játékot és persze promóciót is. Reklámfogyasztóként azonban mégsem teljes a boldogságom, egy viccben szereplő csattanóhoz hasonlóan én is azt mondom: értékelem a képzelőerejét, ám ez sajnos kevés. De nézzük meg, miért bosszankodom.
NUB-613 (már a rendszám is beszédes) este hazaérkezik (ráhajt a járdára?), majd lazán a vállára vetett baltával felpillant az ablakba. Most arról ne filozofáljunk, hogy senki nem teszi a vállára a baltát élével felfelé, inkább abba menjünk bele, hogy a fejsze és a tekintet eme kombinációja inkább egy családi tragédiát vetít előre. Tudom, hogy Karácsonykor ez sajnos nem ritka, de egy reklámfilmtől azért nem várnám el az erre való hajazást. (Másrészt, a dramaturgia szempontjából, mire is kell az a balta?)
Ezután hosszú másodperceken át azt látjuk, hogy NUB rendszeresen kimarad éjszakánként (ráadásul mindig ugyanabban a barna garbóban és kék mellényben), amely napokon keresztül mélyen depresszálja KGH-902-t. A kellemes Karácsony így olyan messzeségbe kerül, mint Makó Jeruzsálemtől. Végül a telekommunikáció sem vezet eredményre, amely azért elég durva kapcsolat-megszakításra utal, de sebaj, mert a hűtő oldalán van egy rejtélyes üzenet, GPS koordinátákkal. (Modern mese, ugye.) Ezt az üzenetet KGH mozgó ajkakkal olvassa. Ha ez a nézőt segítené, hogy mi is történik éppen, akkor elárulom, hogy felesleges, a néző nem ostoba, rá tud jönni, hogy mi zajlik. (Ha nem tudatos rendezői fogás, akkor meg egy néma olvasási rendellenesség.)
KGH mindenesetre autóba ül, a hóesés ellenére, és hosszú vidéki útra indul. Menetközben egy finoman elhelyezett Spar szatyor mellett is elhajt (ennyi a promó), majd az A2-es úton (ilyen nincs is Magyarországon) észak felé hajt, a sebességkorlátozást gondosan betartva, de egy erdei úton mégis merész tempóban. (Érdekes módon az út nem havas, de az autó igen.) Egy idő után megérkezik a semmi közepére, ahol valószínűleg végleg úgy dönt, itt az ideje szakítani NUB-al, ám ekkor megvilágosodik. Nem csak ő, hanem az egész semmi-közepe.
Kiderül ugyanis, hogy NUB esténként nem a lányokhoz járt, hanem titkos faházat épített egy öreg (hölgy) tölgy koronájába. Egy baltával?! Ügyes fiú, nehogy otthagyd! A házban nemcsak ő van, hanem bőségszaruval terített asztal is, amelynek elemeit nyilván a Sparból szerzte be. De ezt nem tudjuk meg, mert rövid békülőjelenet után a narrátor közli velünk, hogy "A legszebb ajándék Te vagy." Que? - mondaná a Waczak szálló spanyol alkalmazottja. Hogy mi van? Te vagy a legszebb ajándék? És akkor mire volt jó ez az egész házasdi?
NUB napokon (heteken) keresztül nem megy haza, beleöl a projektbe rengeteg pénzt (mert ez nem két fillér lehetett), Tesla zsenijét meghazudtolva áramot szed a levegőből, és nem mellesleg az öngyilkosság szélére kergeti KGH-t, de mindez oké? Kedves Spar, ez nem oké! Ez egy macsó villantás: értelmetlen és pazarló. Ehelyett tölthetett volna minőségi időt KGH-val, majd Szenteste egy szolid (Spar) ajándék mellett a szemébe mondhatta volna: Te vagy a legszebb ajándék... minden nap.
Szóval ahogy a bevezetőben mondtam, méltányolom a kreativitást, a befektetett időt, energiát és pénzt, nagyra értékelem KGH színészi képességeit és taps jár az egész csapatnak, ám ez így nem sikerült igazán. Az üzenet félrement, megrepedt a híd a kép és a mondanivaló között, amin még KGH pazar mimikája sem tud segíteni. Nagyon kár ezért.
Mindazonáltal szeretném bátorítani a Spar-t, hogy próbálkozzon még, kezdetnek kiváló, és biztos lesz ez jobb is. Számomra igazi ajándék volt Karácsonyra, már a megjelenése óta készültem erre a posztra. Mindezt kiírva magamból már csak egy kérdés maradt bennem: mi lesz a házzal Karácsony másnapján? Átlényegül szerelmi fészekké (hogy stílusos legyen a befejezés)?
