Nemrég tépelődtem a karácsonyi sztereotípiákon, illetve a reklámarc-recycling jelenségén, de a téma továbbra is napirenden maradt - hála a kormányközeli sajtónak. Szó szerint, mivel a Mandiner és a Magyar Nemzet hirdetéseiről van szó, amelyek sziporkázó kreativitásukkal lepték el a várost. Ja, nem...

Először csak furcsának találtam, hogy két napilap is ugyanazt a gondolatot ragadta meg, bár az a számlájukra írható, hogy a reggeli kávé és a friss újság valóban asszociatív kapcsolatban állnak sokak fejében. Amikor egy hirdetőoszlopon, és később egymás melletti gigantposztereken is felbukkantak, már gyanakodtam, hogy itt valami összefonódás lehet. Szerintem ugyanaz az ügynökség készítette mindkettőt, vagy ha nem, akkor mindkét szerkesztőség határozott koncepciót adott át.

Azon is merengtem már egyszer, hogy ha valakinek megadatik a pénz, paripa, fegyver, akkor miért nem használja ki a lehetőséget, és tesz le az asztalra valami maradandót. Igaz, ez is maradandó lesz, csak éppen nem abban az értelemben, ahogy azt a reklámszakemberek elképzelik a pályájuk elején.