Akárki bármit is mond (vagy nem mond, de gondol), a 2016-os év reklámbombája bizony Fluimucil Ábel. Lehet ujjongani vagy szentségelni, de a hirdetés által keltett hullámok mára cunamivá terebélyesedtek, létrehozva ezzel a vírusmarketing iskolapéldáját (és állatorvosi lovát), még akkor is, ha az egész kreatív eredményessége megkérdőjelezhető. Ha valakit részletesen érdekel a visszahang, akkor az nézzen körül az interneten, mondjuk itt vagy itt, és feltétlen itt is.

Én magam igazából nem terveztem foglalkozni Ábellel, ám kaptam egy levelet, hogy "de miért?" Lehet, hogy megköveztek, de tulajdonképpen a reklám (a hasonló gyógyszerhirdetések relációjában szemlélve) rendben van, egyetlen (és igen súlyos) hibája Ábel nyúlós hangja. Ezen nincs mit szépíteni, ezt túlspilázták, és ezzel romba döntötték a reklámot - hacsak nem épp az volt a cél, hogy egy heves érzelmi reakciókat kiváltó alkotást hozzanak létre. Nem is szeretnék mást mondani, csak három megjegyzésem lenne, amelyeket még nem olvastam máshol...

Az egyik, hogy bár maga a "miértező gyerek" koncepciója jó ötlet, arra nem árt figyelni, hogy milyen válaszokat adunk rá. Az anyuka igyekszik hozni a szellemi színvonalat, "mert amikor hurutosan köhögünk, Fluimucilt szoktuk bevenni", ami egy 4-5 éves gyerek számára egész feldolgozható, a "hurutosan" szó kivételével (bár nem vagyok orvos, Ábel köhögése inkább száraznak hallatszik, mint hurutosnak). A nagymama ellenben már komoly kihívást állít a gyermeki elme elé: "mert ilyenkor letapad a váladék a tüdődben, amit fel kell oldani". Már a tűdő is okozhat gondot, mert az oké, hogy az a valami, ami odabent segít lélegezni, de hogy abban bármi letapadjon, pláne ez az idétlen nevű váladék, az már gubancos. Ráadásul ezt fel kell oldani, ami Ábel intellektusának feloldhatatlan absztrakciót igényel.

A második (ami igazából csak a rám jellemző kákacsomózás), hogy a nagymama boldogan világosítja fel az unokát, hogy nem csak Ábel kapja ezt a gyógyszert, hanem már a mama is ezt kapta, amikor kicsi volt. Ezzel feltehetőleg arra utal, hogy amikor a mami Ábel-korú volt, és ez jól hangzik, ráadásul kényelmesen megágyaz a szlogennek is (régóta ez a válasz...), csak valószínűleg nem igaz. A Fluimucilt 1996. decemberében engedélyezték, azaz forgalomba is úgy 20 éve kerülhetett, amely tényből azt a következtetést vohatjuk le, kedves Watson doktor, hogy az anyuka maximum 25 éves. Ám végül is, miért ne lehetne annyi?

Végül pedig egy ennél jóval súlyosabb marketingstratégiai hiba, hogy ha már így felborzolták a hazai reklámpiacot, akkor nem ártott volna összehangolni a reklámfilmet és a termék honlapjának szereplőit, ha a filmben ezt a nagymama-mama-kisfiú kombót választották vizualizációra.