Három a magyar igazság, egy a ráadás: következzen az "idétlen mai magyar reklámok" munkacímű minisorozatom utolsó gyöngyszeme, a Suzuki 2 milliós reklámja. Az alapot ehhez az infantilis kampányhoz az adta, hogy elkészült a kétmilliomodik magyar Suzuki, amely teljesítményt jó magyar szokás szerint nyereményjátékkal kell megünnepelni (miért is?). Történetesen kiderült, hogy a képen látható Zsófi néni már a kezdetektől fogva a gyárban könyvelt és így valaki jó ötletnek és szép gesztusnak találta, ha ő lenne a reklámarc. Súlyos tévedést követett el, talán azóta már elgondolkodott a harakiri lehetőségén.

Szoktam mondani, hogy a fogyasztók először a vizuális információra fókuszálnak, amely jelen esetben egy nyugdíjasoknak szóló hirdetést sejtet. Vagy valami annál is rosszabbat, pedig az idősek hülyének nézésénél kevés megalázóbb dolog van. Szóval Zsófi néni sztár lett (az a bizonyos warholi 15 perc mindenkinek jár), talán eléri a MÜSZI legendát, vagy a Klapka zálogházat. De egy japán multitól azért ennél többet vártam volna, ha az a két millió kocsi tényleg ilyen nagy szám.

Sejtésem szerint a reklám célcsoportja kevéssé tud rámozdulni Zsófi néni ajánlatára, a tesztvezetés és a küszöbön álló autóvásárlás gondolatával foglalkozó férfiak és nők érdeklődésének felkeltése más grafikai motívummal lenne megvalósítható. Értékelem a gesztust a lojális dolgozó felé és eszemben sincs megszólni Zsófi nénit, de a marketing osztálynak üzenem, hogy vannak dolgok, amelyek jó ötletnek tűnnek, de nem jönnek be. Mint ez.

Egy további adalék ehhez a reklámhoz Miles blogjáról, érdemes megnézni, telitalálat.