Bizonyos hirdetések - nyilván nem szánt szándékkal - olyan mély szociológiai képet festenek rólunk, akárcsak egy tükör (ez nyilván képzavar, de jól hangzik). Az ember rájuk néz és szinte maga előtt látja a való világot, a nagy magyar realitást, a tömény, nagybetűs LIFE-ot.

Például ez a hirdetés itt, balra. Most nem foglalkoznék az eszmei és értelmi mondanivalóval, miszerint mozgásba lendül a bürokrácia vagy marad olyan, amilyen, csak most már mosolyognak hozzá (egyébként az utóbbi hónapokban kellemesen csalódtam az állami ügyvitel általam felkeresett képviselőivel, tényleg mosolyogtak és mindent elintéztek!).

Na de a reklám! "Új lendület a közigazgatásban!", mondja a text, mire az egyik figura keresztbe vetett lábbal ül! Ennyit a lendületről. Aztán ez az ülő alak egy férfi, ami nem lenne gond, ha a másik alak is férfi lenne, de jaj, nem az, hanem egy hölgy. Ha már a kreatívok úgy döntöttek, hogy az egyik modell üljön, akkor miért nem a hölgy?! Ráadásul idősebb is, mint a fickó. És végül fiatalemberünk kezében hanyagul egy mobilteló, amivel pont úgy fest, mint aki ugrásra készen várja az ügyfél minden óhaját és véletlen sem úgy, mint aki a "miért zavarsz, nem látod, hogy telefonálok?" pillantást lövelli felénk.

Szóval, hogy visszakanyarodjak az elejére, íme a tükör az arcunkba, hogyan megy nálunk a lendület, az udvariasság, az ügyfélközpontúság és az állami hirdetések szerkesztése. Tisztelet a kivételeknek...