Nincs Karácsony reklám nélkül, ferdíthetnénk el a népszerű szlogent. És lőn, következzen három karácsonyi hirdetés, a címben megadott jellemzőkkel.

Elsőként a jó. A BMW reklámja, amely kellemes karácsonyt kíván a motorosoknak, ötletes és pazar grafikájú. Az első pillantásra a Betlehemi-csillagnak látszó illusztrációról közelebbről nézve kiderül, hogy az egy motor fényszórójának és a motor által keltett füstnek a kombinációja. Maga a reklám nem egy nagy durranás, gyakorlatilag mindent erre az első pillantásra meghökkentő "félreértésre" alapoz, mindenesetre roppant kreatív és mosolyfakasztó.

Másodjára a rossz. A(z olasz) D'Uomo cég karácsonyi hirdetése, amely nem csak (olasz) portugál nyelvtudásom erős kopottsága miatt érthetetlen, hanem úgy globálisan is. Vajon mi inspirálta ezt a reklámot? Az első aggasztó kérdés, hogy ki is ez az alsógatyában mosolygó/vicsorgó férfialak? Az apa? Egy szatír? Másodszor mire készül? Csak leselkedik vagy ijeszt is? Miért van alsógatyában? Ingét gatyáját ajándékra költötte? (Persze nyilván ez a D'Uomo terméke, de akkor is.) Bármerről is nézzük, ez a hirdetés zavaró, többértelmű és bizarr. Csak ismételni tudom magam, egyszerűen érthetetlen, hogy például egy ilyen hirdetés hogyan megy át azon a rengeteg szűrőn, amelyen egy reklámnak át kell mennie, mielőtt nyilvánosságra kerül. Vagy nagy volt a kapkodás? 

Végül a csúf. A Wall Street English nyelviskola karácsonyi hirdetése egész egyszerűen ronda. Valaki tényleg komolyan gondolja, hogy egy csomóba/csomagba kötött nyelv látványa, még ha rajzolva is van, és nem fényképezve, esztétikus? Vagy ha maga a rajz komikusnak is készült, valaki végiggondolta, hogy milyen érzéseket kelt az emberekben? Értem az automatikusan adódó asszociációt a nyelvtanulással, de azért vannak olyan interpretációk, amelyek leírva vagy lerajzolva nem olyan ötletesek, mint elgondolva.