Egy egészen különleges fogás kerül ma étlapra, egy gerillareklám és werkfilm egyben. Nemcsak magát az eredményt láthatjuk, hanem kicsit mögé nézhetünk a miérteknek és hogyanoknak is. Amint a film elmondja, a Vénusz koncepciója, hogy ne egydül együnk, az evés összehoz és élvezetesebb együtt. Ehhez találták ki ezt a libikóka széket, amely arra kényszeríti az embereket, hogy kettesben egyenek. Tényleg frappáns ötlet!

Ugyanakkor vannak problémák is a dologgal, és nem csak a leülés-felállás (az előbbi ráadásul tele tálcával bonyolítva) nehézségeire gondolok. Először is, a film állításával ellentétben az emberek nem azért esznek együtt vagy külön, mert jó a sütőolaj vagy sem, hanem mert így hozza ki a lépés. Ha egy tárgyalás vagy előadás után éhes az ember, beugrik egy gyorsétterembe és bekap valamit - csak úgy magányosan. Ha moziba megy a haverokkal, akkor pedig együtt ülnek le és nem mindenki egy külön asztalhoz. Szóval a kiindulópont sántít, de ettől az ötlet és a törekvés még érthető és pozitív. 

A következő csúsztatás ott van, hogy az elkészült szék-asztal kombó kétszemélyes, azaz egy família nem használhatja, ellentétben a korábban felvillantott idilli családi képpel. Az már csak hab a torán (vagy olaj a tűzre?), hogy az ilyen asztalt nagyjából egyenlő súlyú és lehetőleg 60 alatti személyek használhatják, a nagyi és az unokája halmozott hátrányban vannak az akció kivitelezésében. Nem véletlen, hogy a filmen is csak fiatalok használják, akik pedig amúgy is csoportosan esznek, mert ilyenek. Mellesleg a kép hátterében is együtt esznek az emberek és nem egyedül, azaz nem az asztal-szék a fontos, hanem hogy milyen az adott helyzet.

Egyszóval maga az ötlet óriási, a kivitelezés ötös, mögégondolni (sőt, egyáltalán gondolkozni) meg nem kell. Jó próbálkozás, de még finomítani kell, mint az étolajat.