Gondolom, hogy annak idején a marketinget nem igazán tanították alaposan vagy behatóan (bár ez a két szó nagyjából ugyanazt jelenti ebben a szövegkörnyezetben), és elsősorban a főbb figyelemfelkeltő technikákra koncentráltak. Hogy miből jutottam erre a holmesi magasságokba törő következtetésre? Alaposan megfigyeltem az itt látható hirdetést, és használtam a deduktív logika lépéseit. Alapvető, kedves Watson.

A hirdetés a Szék és Kárpitos Vállalat megrendeléséből készült, és a kép alján sorakozó, nem túl kreatív felsorolás alapján, nyilvánvalóan magát a céget van hivatva promótálni és nem egy konkrét termékeket. Itt érhetjük tetten az első sztereotíp elemet: egy székgyár használjon széket a reklámjához. Nem túl eredeti, de legalább faék egyszerűségű logikát igényel mind a megtervezés, mint az értelmezés oldaláról.

Ugyanakkor egy szék, akármilyen szép is, nem túl figyelemfelkeltő, azaz kell valami izgalmas is a képre. És akkor valakinek beugrott a következő sztereotípia, a marketing egy örök klasszikusa: kell egy jő nő a hirdetésbe, lehetőleg alulöltözötten! És lőn, az eredmény magáért beszél. 

Mivel a megfigyelés mestere is vagyok, realizáltam a kegalul feszítő 1983-as évszámot, így nem zárom ki, hogy ez nem is egy reklámkép, hanem egy akkoriban nagyon divatos kártyanaptár illusztrációja. Ettől függetlenül a fenti megállapítások érvényesek.