Kicsit bizonytalan vagyok a következő hirdetésben, de nem ez lesz az első (és utolsó) társadalmi célú, illetve egy szociális problémára rávilágító bejegyzés. Elkezdődött az iskola, a diákok (és tanárok) nyafognak, a szülők fellélegeznek, de tulajdonképpen a legtöbben természetesnek vesszük, hogy szeptemberben iskolába megyünk, és tanulunk. Pedig ez sok helyen nem így van - szeretnének ugyan tanulni, de nincs rá lehetőség.

Az Oxfam is egy ilyen aspektusra hívja fel a figyelmet a kongói állapotokkal kapcsolatban. Tudom, hogy messze van, és kit érdekel, de talán ezt is figyelembe vette az Oxfam, amikor ezzel a vizuális koncepcióval rukkolt elő. Ez egy bizonyítványra, vagy diplomára húzott gumióvszer, kvázi felkiáltójelre hajazó dizájnja. Az ember sok mindenre gondolhat, de a rideg valóság az, hogy a kongói diáklányok negyede nem tudja befejezni az iskoláit, mert teherbe esik. Arról nem szól az (ox)fáma, hogy ez tervezett vagy sem, de gondolom nem az, és nyilván egyben azt is bemutatja, milyen felfogás lehet Kongóban a nők iskolázottságával kapcsolatban. Ám a nő helye nem a három K, ahogy mostanában felénk is kezdik pedzegetni, hanem bízzuk ezt a döntést inkább őrájuk.