Egy pillanatragasztó reklám hálás téma, bár sokszor kimerül abban, hogy valaki odaragasztja magát egy bizonyos felülethez, és nem tud szabadulni. Ezt elégelhette meg az Olivé, és úgy döntött, csavar egy picit ezen a sztereotíp ötleten. Az eredmény beszédes.

Beszédes, és elmondja, hogyan lehet egy jó ötletből rossz hirdetést készíteni. A koncepció nyilván az volt, hogy az ember ne egy nagyméretű helyhez kötött, vagy nehezen mozgatható dologhoz (fal, plafon, szekrény, kamion, stb.) ragadjon hozzá, hanem egy mobilishoz. A sok lehetőségből a cipőt választották, amely ugyan logikus lépés (értitek, cipő - lépés!), ám vizualizálni talán egy picit körülményes. Ehhez a cipőhöz ragad hozzá egy ujj.

Nem is lenne ezzel probléma, ha sikerült volna jól megvalósítani. Mert ki az, aki az egész(!) ujját vágná le ilyen helyzetben? Nem a lehető legkisebb darabot? Másrészt, ha már így alakult, miért viseli a cipőt? Pláne ilyen büszkén? Értem, hogy humorosra akarták venni a figurát, de a jó viccet csak egy ujjnyi választja el az ostoba tréfától. És az az ujj most éppen nem a jó irányba mutatott... talán mert odaragadt egy viseletes cipő oldalához, ahelyett, hogy figyelmeztette volna a dizájnert a hülyeségre.