A kevéssé kreatív dizájnerek szerint a fogkrém reklámozásának legjobb (sőt, egyetlen) üdvözítő módja, ha a végeredményt, azaz a hófehér fogakat, mutatjuk be. Tulajdonképpen nincs ezzel gond, lehet ezt ötletesen csinálni, és lehet elfogadhatóan. Vagy egy kis erőfeszítéssel el is lehet rontani, ahogy itt is látjuk.

A gyásznépről készült alkotás, amely természetesen a fekete és szürke színekkel operál, kellős közepére beültetünk egy vakító fehér fogsorral megáldott (víg) özvegyet, aki ugyan némileg zavarban van unortodox viselkedése miatt, de ahogy a szöveg is mondja: "You can't help but smile", azaz "Nem tehetsz róla, mosolyognod kell". Brilliáns, nem? Nem...

Lépjünk túl az első és legalapvetőbb problémán, hogy bár érthető az alkotók szándéka és választása, bizonyos tabu témákkal ennél sokkal óvatosabban kell bánni. Részemről inkább maga a koncepció csuklik meg: miért gondolják, hogy akinek fehér a foga, annak folyton mosolyognia kell? Az persze egyértelmű, hogy a csodaszép fogsor villantásának legkellemesebb módja egy mosoly, de állandóan? Folyamatosan? Visszatarthatatlanul? Kontollálhatatlanul? Netán a fogkrémben van valami ajakfeszítő adalékanyag? Vagy permanens vigyorgásra késztető gyógyszer? Vágyok én olyan fogkrémre, amely szakadatlan mosolyra késztet, akkor is, ha nagyon nem illene?