Sokan úgy vélik, hogy csak a mai reklámok tudnak idétlenek vagy ökörségek lenni, régen megfontoltabban hirdettek. Persze, bizonyos értelemben igazuk van, de azért a nyolcvanas években sem mentek a szomszédba pár orbitális ostobaságért. Íme egy fehérnemű reklám, amely "az édes semmiség" fantázianevű kollekció egyik darabját mutatja be - ritka együgyű módon.

Egy riporternőt látunk egy nézők nélküli baseball pályán (annyi statiszta talán már drága lett volna a marketingeseknek), és hogy-hogynem, a hölgy ruhája olyannyira nincs begombolva, hogy az már nem lehet véletlen. Vagy egyzserre szakadt le az összes gomb vagy olyan szél támadt, hogy hűha (a haja mondjuk egyben maradt, talán hajlakkot kellett volna reklámozni). Akármi is történt, a kitárulkozás nem öncélú, hiszen a reklám épp a fehérneműt népszerűsíti. Mindent egybevetve feltehetjük a komoly intellektust igénylő kérdést: tényleg ez volt a legértelmesebb mód? Egy nyilvánosság előtt pózoló médiamunkás, szétnyílt ruhában?

A koncepció talán a szlogenben van elrejtve: "The Maidenform woman.You never know where she'll turn up.", vagyis "A Maidenform nő. Sosem tudhatod, hol fog felbukkanni." (A Maidenform a cég neve, amely ezt az édes semmiséget gyártja.) Több ehhez hasonló reklámot is készítettek, ezért gondolom, hogy az ötlet az lehetett, hogy soha nem tudhatja egy nő, mikor válik láthatóvá a fehérneműje, ergo jobb, ha minőségi, divatos és persze szexi változatot visel. Ezzel a gondolatmenettel csak az a bibi, hogy akkor ez a hirdetés a nőket kellett célozza, ám a szöveg inkább azt sugallja, ÉN járjak nyitott szemmel, hiszen előbb-utóbb akkora szerencse érhet, hogy valamelyik nő elgombolja a ruháját vagy egy minitornádó bekavar.

Akárhogy is, ez ostoba lett.