Vajon lehet-e valami annyira rossz, hogy már jó legyen? Szerintem nem, de az igaz, hogy minden rosszban van valami jó. Furcsa bevezetés? De figyelemfelkeltő, nem?

Csak arról jutott eszembe, hogy az alábbi reklámfogást egy olyan oldalon találtam, ahol a 10 legrosszabb reklámfilmet sorolták fel. A We Buy Any Car, egy használtautó kereskedés hirdetése, nem túl bonyolult, nem is fordítanám le azt a kevéske szöveget. Helyette adjuk át magunkat az élvezetnek.

A forrás szerint csapnivaló a zene, iszonyatos a tánc, tenyérbemászó képű a főszereplő, és az egész tulajdonképpen egy weboldalt reklámoz. Egyetértenék vele, ám amióta pár nappal ezelőtt kétszer-háromszor megnéztem, egyszerűen nem megy ki a fejemből a dallam, engem (mint botlábút) lenyűgöz a koreográfia, nincs kifogásom a címszereplő ellen és ha egy weboldal, hát weboldal. Végül is a hirdetés célja, hogy az oldalra irányítsa az érdeklődőket, és ezt szerintem maximálisan el is éri.

Egyetlen apróság azért felmerült bennem, mégpedig az, hogy nem igazán látszik, mi is van a felmutatott táblákra írva. Hiába mutatják kétszer egymás után, olyan gyors, hogy szinte alig olvasható, holott lényeges információ.

Mindazonáltal szerintem nem annyira rossz, mint azt mondják róla, kétségkívül egyszerű és alacsony költségvetésű, de ez nem hátránya, hanem inkább előnye.

Tegnap az Auchanban jártam, és felfigyeltem ezekre a táblákra, amelyeket üzletszerte kiakasztottak, összhangban a most futó "kalandos" kampányukkal. Mivel kérdezték, megpróbálok röviden válaszolni - bár nem vagyok biztos benne, hogy valóban kíváncsiak a feleletekre.

Szóval, mikor jött házhoz legutóbb a mesés kelet? Nos, a mai migráns-hangulatban ez a kérdés akár politikai vetületeket is hordozhat, de tekintsünk el attól, hogy mindenben ezt lássuk. A válasz tehát: nagyon-nagyon régen (mikor is voltak nálunk legutóbb ázsiai vendégek?). Vagy az Auchan szerint az is számít, hogy mikor ettem utoljára kínai kaját? Mert akkor a válasz némileg egyszerűbb: augusztus 16-án. 

Mikor éreztem magam borkóstolónak? Ezt viszont precízen meg tudom határozni: soha. Mármint olyan még nem történt, hogy nyakamban az elmaradhatatlan, ezüstláncon lógó kehellyel, hosszasan szaglászgattam volna bármiféle bort, majd fél percen át öblögettem volna vele, hogy azután kiköpjem. Mindezt megspékelve azzal, hogy nemcsak az éttermi etikett, hanem a bortermelés fázisainak kimerítő ismeretével ötvöztem volna eme tevékenységet. Szóval sommelier?... még soha.

Mikor vacsoráztam igazi ínyenccel? Ellentétben a francia(!) multival, egy kutyát nem tekintek ínyencnek, lévén egy kutya sok mindent megeszik, amit ember nem szívesen, gondoljunk például a kutyatápra (elnézést kérek a kutyatulajdonosoktól). Viszont simán feltételezem, hogy minden más embertársam szívesen fogyaszt igazán finom ételeket a menzaszínvonal helyett, tehát kijelenthetem, hogy például tegnap a családi vacsoránál igenis együtt étkeztem ínyencekkel. 

Bónusz: Az, hogy mekkora kalandot jelent az étkezés vagy a borivás, egy 1-től 10-es skálán alapesetben 2-re tenném. Az érték egyenes arányban növekszik a Magyarországtól való kilométerben mért távolsággal, illetve fordított arányban a higiéniás szabályok betartásának szigorúságával.

Nyilván mindenki ismeri azt a faviccet, hogy elmegy az állatorvos a körzeti orvosához, aki rögtön megkérdezi tőle: mi a probléma, mi fáj? Mire az állatorvos: ja, így könnyű! Miért meséltem el ezt? Nos, nem kunszt reklámfilmet készíteni kamerával és stábbal, de vajon tud-e valaki mozgóképes hirdetést készíteni nyomtatott újságba?

A Duracell tudott, íme. Igazából nincs mit hozzátenni, de egy frappáns szlogen azért még elfért volna rajta valahol. Nyilván nem olyan édes, mint a doboló rózsaszín nyuszi, de meglepően hatásos látvány - hátha a kockáknak is vannak elektromos kütyüi, amelyekbe időnként elemek kellenek, nem csak a óvodás kislányoknak.

Azért jegyezzük meg, hogy nem akármilyen reklámmal állunk (ülünk) szemben, egy ismert optikai csalódást használtak fel a szakemberek, amiért kétségkívül jár nekik a mozgókép állóképben innovációs díj (ha van ilyen).

Tegyétek a szívetekre a kezeteket és válaszoljatok őszintén: tévedtetek már el bevásárlóközpontban? Erre a kérdésre szerintem kétféle választ lehet adni: már igen vagy még nem. De tényleg, miért építik a plázákat olyan bonyolultra, hogy időnként egy GPS kell az eligazodáshoz? Ha arra tippelsz, hogy a válasz a Gruen-transzfer, akkor jól sejted. De mi is valójában ez a vicces nevű jelenség?

Tudom, hogy udvariasságból nem szóltok, de a szívetek mélyén már alig vártátok, hogy ismét egy retró reklám kerüljön terítékre. Nos, kielégítem ezt a vágyat, ezzel az 1967-es cigaretta-reklámmal, a Silva Thins jóvoltából.

Fotográfiailag roppant érdekes és művészi a kompozíció, ügyes a játék a fénnyel és árnyékkal, legalábbis ami a baloldali nőalakot illeti. A napszemüveges férfiről ugyanez nem mondható el, ő szimplán úgy fest, mint egy biorobot. (Egyébként van még olyan, hogy valaki a dobozból szájjal veszi ki a cigarettát?) 

Elégedettségünk azonban némileg elhalványodik (hogy stílszerűen fogalmazzak), ha elolvassuk a szöveget: "Cigarettes are like women. The best ones are thin and rich." Ez magyarul úgy hangzik: "A cigaretta olyan mint a nő. A legjobbak vékonyak és gazdagok." Ööö... hát ez nézőpont kérdése. A biorobot fejű pasinknak talán igen, de másnak nem biztos. (Ebbe most nem mennék bele, de azért annyit hozzátennék, hogy a pap és a papné analógiáját figyelembe véve az egyéb kombinációk is nyerőek lehetnek, úgy mint karcsú és szegény, gazdag és teltkarcsú, esetleg molett és szegény.)

Az apróbetűs szöveg magyarázni próbálja a fenti kijelentést. Nem tolmácsolom, legyen elég annyi, hogy nem sikerül meggyőznie. Mindenesetre kiderül, hogy a vékony az finom (remélem nem kannibalizmusra történik felhívás) és azért gazdag, mert a gazdag az jobb. 

Nem analizálnám tovább a cigaretta és a nő közötti hasonlatot á la Silva Thins, mert messzire vezethet és ez nem egy lelkizős blog. Hogy mint hirdetés mennyire van rendben? Szerintem karcsú lett...

Ha valaki ezután azt kérdezi, milyen az egyszerű, ám fantasztikus reklám, bátran ajánlom figyelmébe ezt a Land Rover hirdetést. Tulajdonképpen annyira szimpla, hogy nehéz egyszerűbben megoldani, mégis hihetetlenül kifejező.

Adott egy alak, aki éppen elérte a határokat, holott úgy tűnik, van még tovább. Kicsit szürreális sci-fi jelentetnek tűnhet, de még nem találtak ki jobbat a végtelen határok ábrázolására. A szlogen tökéletesen harmonizál a látvánnyal: "Go Beyond", vagyis "Menj túl".

Érdekes, hogy maga az autó, mert ugye arról van szó, alig látszik a képen, szinte statisztává zsugorodik (pedig nem kicsi autóról van szó). Mégis, annyira érthető az utalás és az áthallás, hogy azonnal vennék egy ilyen autót. A reklám megtette a hatását: még további 78 év spórolás, és megvan az alapmodell.

Ha addig el nem érek egy másik határt...

A gyermekbántalmazás világszerte probléma, nem meglepő hát, hogy Dél-Korea is fontosnak tartja az ellene való küzdelmet. 2014-ben erre egy ötletes és szembetűnő gerillareklámot találtak ki, amelyet a Samsung is támogatott. 

A dolog azzal kezdődött, hogy esténként elhelyeztek egy hátulról megvilágított, hatalmas fehér vásznat az egyik tér közepén, amelyre egy riadt kisgyerek, illetve az őt éppen bántalmazni akaró felnőtt sziluettjét festették fel. Kettejük között azonban hagytak egy meglehetősen tágas helyet, hogy...

Igen, arra, hogy bárki "közbeléphessen", szó szerint és átvitt értelemben is. Ha valaki odaállt a megfelelő helyre, akkor az árnyéka (köszönhetően egy másik lámpának) éppen rávetült a két alak közötti üres területre. Ezzel egyidőben egy Superman szimbólum is feltűnt a segélyhívó telefonszámmal és a szlogennel: "Telefonálj, hogy hős lehess a gyerekek szemében."

Ahogy láthatjuk, nem kellett sokat biztatni az embereket, hogy lépjenek közbe, ráadásul a kreativitásukat is bátran kiélhették.

Bizonyára nem csak nekem tűnt fel, hogy mennyi gyógyszerreklám van a tévében és az újságokban. Visszér, fejfájás, emésztés vagy vitamin csak egy kis ízelítő abból, ami naponta ránk zúdul. De vajon azt jelentené mindez, hogy a magyarok gyógyszer-nagyfogyasztók lennének? És tulajdonképpen miért van ennyi belőlük?

Ha a teljes igazságot nem is, de annak egy jelentős szeletét megismerhettük a Népszabadság egyik friss cikkéből, amely a gyógyszerreklámokkal foglakozott. A teljes cikk itt olvasható, de néhány megállapítást érdemes kiemelni belőle.

Például, hogy egyáltalán nem azért van ennyi gyógyszerreklám, mert olyan nagy mennyiségben fogyasztanánk pirulákat, hanem azért, mert egy dinamikusan fejlődő piac vagyunk, ahová szívesen fektetnek be marketingpénzt a nagyvállalatok. Arról nem is szólva, hogy tényleg egyenes arány van a reklámok mennyisége és az eladott termékmennyiség között. 

A gyógyszerreklámok, amelyek egyébként valóban a leggyakoribb tévéreklámok, nemcsak azért vannak sokan, mert a gyártók hirdetnek, hanem mert a patikák is gyakran reklámoznak aktuális leértékelést vagy akciót. A legnagyobb hirdetők a Teva és a Sanofi, a leggyakrabban reklámozott termékek pedig leginkább a nátha-elleni szerek, majd a vitaminok és harmadik helyen a fájdalomcsillapítók.

A Dettol szappanmárka nyilván úgy érezte, ideje letenni valami igazán ütőset a iszaposan tunya reklámpiac asztalára, és feldobni egy kicsit az amúgy unalmas állóvizet. Megalkották tehát az itt látható hirdetést és gondolom elégedetten, illetve egymás hátát veregetve dőltek hátra, hogy most aztán összehoztak valami igazán izgalmasat. Nos, mindenkire rábízom, hogy kacagni vagy szörnyülködni szeretne a képen.

Tulajdonképpen az alapkoncepció jó lehetett, mivel a szlogen, a képpel ellentétben, ötletes: "When ordinary soap just won't do.", vagyis "Amikor egy közönséges szappan nem elegendő". Nagy kár, hogy ehhez egy olyan illusztrációt találtak ki, amellyel több hibát is vétettek. Az egyik, hogy hullát csak nagy körültekintéssel és nagyon ritkán szerepeltetünk reklámban, szappanreklám esetében pedig pedig szerintem nincs olyan csillagállás, amikor bejönne egy ilyen képi ábrázolás. A másik, hogy a vér látványa legalább annyi embert zavar, mint amennyit nem, különösen, ha az van a kép előterében, ráadásul élesen és élethűen. Végül pedig ne felejtkezzünk el arról az apróságról sem, hogy a Dettol éppen egy gyilkosnak készül "segítséget" adni, azaz aki ilyen szappant használ, egy kicsit maga is bűnösnek érezheti magát (ahogy sztárnak, ha celeb által reklámozott parfümöt használ).

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem egyedüli a próbálkozás, használt már hasonló ötletet tévécsatorna is.)

Be kell látnom, ez a játék dolog tényleg nem nagyon működik. Ketten próbálkoztak megfejtéssel, nekik köszönöm az aktivitást és az ötleteket. Nos, akkor leplezzük le a leleplezendőt!

Íme a teljes hirdetés, amely tulajdonképpen egy gyógyszerreklám, mégpedig egy szénanátha elleni tablettáé. "Sneezing sucks", azaz "A tüsszentés szívás" mondja a szlogen, és tényleg: egy ilyen kiélezett helyzetben egy apró hapci bizony súlyos tragédiához vezethet, pláne, ha a váratlanul hazaérkezett férj harcművész vagy TEK kommandós (mondjuk nem úgy fest).

Ötletes reklám, egyáltalán nem szívás...