Ezúttal szilveszterre időzítve tálalok három hirdetést, a karácsonyi formula szerint megint a jó, a rossz és a csúf tematikával.

A jó az Axe reklámja, amely ezúttal nem egy új terméket népszerűsít, hanem szimplán boldog új évet kíván. Az már az első pillantásra is látszik, hogy itt egy tűzijáték robbanását láthatjuk, amely ugyan egy sablonos szimbólum szilveszterre, de ha közelebbről is megnézzük, akkor kifigyelhetjük, hogy mi is benne a valódi ötlet. A tűzijátékot ugyanis megannyi női melltartó és bugyi alkotja, kreatív elrendezésben, hogy egy színes robbanássá álljanak össze. Az Axe tudatosan ezt a marketingirányt választotta: a férfi, aki vonzza a nőket, mégpedig a dezodor/tusfürdő révén. Félreértés ne essék, a hirdetés nem attól jó, hogy hímsoviniszta kielégülést okoz, hanem mert az Axe-nek sikerült egy olyan reklámot kidolgoznia, amely pontosan (és nem erőltetve) beleillik a marketingkommunikációjába. A koncepció egyébként nagyban hasonlít a karácsonyi BMW reklámhoz - távolról másképp fest, mint közelről, ugyanakkor roppant ötletes és szilveszterien bohókás.

A rossz szerepét ezúttal a BIG ruházati cég reklámja kapta, amely abba a hibába esik (mit esik, zuhan), hogy nagyon vicces akart lenni, de a ló másik oldalán találta magát. "The most exciting New Year's outfits for women." mondja a szlogen, amit úgy adhatnánk vissza édes anyanyelvünkön, hogy "A legizgalmasabb újévi ruhadarab a nők számára." Ha az Axe reklámját burkoltan hímsovinisztának találtuk, akkor ez nyíltan bunkó, mert arra utal, hogy a nők mást sem akarnak újévkor, mint egy jó nagy... süveget. El tudom képzelni magát a képet, mint szilveszteri hirdetés, de nem ezzel a szöveggel. Mondjuk "Kötelező szilveszteri kiegészítő." vagy "Minden ruházati problémára van megoldásunk - még szilveszterkor is." De ez így, ebben a formában, nem jó.

A csúf reklám ezúttal az OB Fleu tampon újévi jókívánsága lett, amely talán ellensúlyozni kívánta a túlságosan elférfiasodott reklámpalettát, mert kifejezetten hölgyekhez szól. "Happy New Year, girls", azaz "Boldog új évet, lányok" szlogen legalábbis erre utal, de nem hiszem, hogy valakinek kétsége volt. A BIG-el ellentétben itt a szöveg rendben van, de a kép... az nagyon sérült. Kinek az elb...orult ötlete volt, hogy egy tamponból csináljon petárdát, amelyet ráadásul egy üveg szájába helyez, ha már egyszer szilveszterkor úgyis iszunk (bár e kép láttán elmegy a kedvem mindenféle ivástól). Megint csak hangsúlyoznám, van ami fejben vicces, de megvalósítva nem annyira. Ez egy eklatáns példa.

Amúgy mindenkinek BUÉK!

Érdekes lenne bepillantani egy-egy reklám születésének folyamatába, különösen a vajúdás idején. Olyan szívesen hallanám, hogy mi hangzik el egy-egy ötlet megbeszélésekor, és milyen pro és kontra érvek feszülnek egymásnak. Például az itt látható Ford Edge hirdetése sem hiszem, hogy sima szülés volt, és igazán kíváncsi lennék, mivel sikerült végül meggyőzni a marketingszakembereknek a menedzsmentet.

A hirdetés nagy részét egy Napóleonról készült rajz, illetve a mögötte feszülő térkép tölti be, maga az autó csak szerényen húzódik meg a lábjegyzetben. Ezzel nincs is semmi probléma. A szlogen azonban sokkal karcosabb: "Who you callin' tiny?", azaz "Kit nevezel te kicsinek?". Ez kétségkívül vicces, de a tréfának már egy kicsit az a fajtája, amely egyesek számára akár sértő is lehet. Végül is a francia történelem egyik meghatározó alakjáról van szó, akinek megítélése nem egyértelműen elutasító.

Ha még el is tekintünk a vicc élétől, akkor is joggal merülhet fel a kérdés, ugyan mi köze van ennek az autóhoz? A Ford Edge egy amolyan városi terepjáró, szóval kicsinek nem nevezném. Ugyan az apróbetűs szöveg azt mondja, hogy "Pici motor, nagy teljesítmény", ám a látszat alapján ítélünk (különösen egy reklám esetén) és nem a technikai paraméterek alapján. (Az EcoBoost modell 2000 köbcentis, szóval nem kicsi... persze ez viszonyítás kérdése.)

Szóval ez az ötletesnek gondolt reklám annyira nem talált, inkább süllyedt.

Nincs Karácsony reklám nélkül, ferdíthetnénk el a népszerű szlogent. És lőn, következzen három karácsonyi hirdetés, a címben megadott jellemzőkkel.

Elsőként a jó. A BMW reklámja, amely kellemes karácsonyt kíván a motorosoknak, ötletes és pazar grafikájú. Az első pillantásra a Betlehemi-csillagnak látszó illusztrációról közelebbről nézve kiderül, hogy az egy motor fényszórójának és a motor által keltett füstnek a kombinációja. Maga a reklám nem egy nagy durranás, gyakorlatilag mindent erre az első pillantásra meghökkentő "félreértésre" alapoz, mindenesetre roppant kreatív és mosolyfakasztó.

Másodjára a rossz. A(z olasz) D'Uomo cég karácsonyi hirdetése, amely nem csak (olasz) portugál nyelvtudásom erős kopottsága miatt érthetetlen, hanem úgy globálisan is. Vajon mi inspirálta ezt a reklámot? Az első aggasztó kérdés, hogy ki is ez az alsógatyában mosolygó/vicsorgó férfialak? Az apa? Egy szatír? Másodszor mire készül? Csak leselkedik vagy ijeszt is? Miért van alsógatyában? Ingét gatyáját ajándékra költötte? (Persze nyilván ez a D'Uomo terméke, de akkor is.) Bármerről is nézzük, ez a hirdetés zavaró, többértelmű és bizarr. Csak ismételni tudom magam, egyszerűen érthetetlen, hogy például egy ilyen hirdetés hogyan megy át azon a rengeteg szűrőn, amelyen egy reklámnak át kell mennie, mielőtt nyilvánosságra kerül. Vagy nagy volt a kapkodás? 

Végül a csúf. A Wall Street English nyelviskola karácsonyi hirdetése egész egyszerűen ronda. Valaki tényleg komolyan gondolja, hogy egy csomóba/csomagba kötött nyelv látványa, még ha rajzolva is van, és nem fényképezve, esztétikus? Vagy ha maga a rajz komikusnak is készült, valaki végiggondolta, hogy milyen érzéseket kelt az emberekben? Értem az automatikusan adódó asszociációt a nyelvtanulással, de azért vannak olyan interpretációk, amelyek leírva vagy lerajzolva nem olyan ötletesek, mint elgondolva.

Ha már legutóbb górcső alá vettem egy postai szolgáltatás reklámját és azt találtam mondani róla, hogy nem túl eredeti, akkor most hadd mutassak egy olyan hirdetést, amely viszont ötletes.

Természetesen a FedEx több pénzzel, paripával és fegyverrel bír, mint a brazil posta, de mint azt a bemutatott reklámon látjuk, nem a hardver a lényeg, hanem a szoftver, azaz nem a Photoshop, hanem a kreatív gondolat. A teljesen letisztult grafika szavak (és szlogen) nélkül is kifejezi mindazt, amit a hirdető üzenni akar. Gyorsan, nagy távolságra, emberközeli módon szállítunk. Egyszerű, de nagyszerű.

Persze azért ne emeljük piedesztálra, mert egy apró(?) probléma azért van vele: miután semmi, de semmi tájékoztató szöveg nincs rajta, elengedhetetlen, hogy tudjuk, mi az a FedEx. Ugyanis, ha esetleg nem ismernék ezt a szállítmányozó céget, akkor a hirdetés egyből érthetetlen és semmitmondó. Persze az is nyilvánvaló, hogy a cég csak ott használja ezeket a reklámokat, ahol értik a FedEx nyelvét.

Bár javában benne járunk a decemberben, hó még nem esett. De tudjuk, hogy ami késik, az nem múlik, szóval lesz még itt havazás! Addig is következzen egy téli hangulatú hirdetés, a nem épp téli időjárásáról nevezetes Brazíliából. A Correios, az állami postavállalat, érdekes, de ugyanakkor eléggé sztereotipikus és elavult módját választotta a szolgáltatásainak népszerűsítéséhez. 

Egy postai-szállítmányozó cég esetében - manapság - már elvárható, hogy a "bármit, bárhová" igénynek megfeleljen, úgyhogy ezzel nem fognak nagyon kiemelkedni a mezőnyből. A szlogen sem valami eredeti: "Deliveries to anywhere in the world", azaz "Szállítás bárhová a világon". Ha mondjuk "szállítás bárhová az Univerzumban" lenne, az már izgalmasabban hangzana és még akár igaz is lehetne (egyrészt senki nem küld csomagot az Androméda-ködbe, másrészt ha igen, akkor annak olyan ára lehet, amit úgy sem tud kifizetni).

A jégmezőn bandukoló rénszarvaskaraván hangulatos, különösen egy havat elég ritkán látó ország esetében, azonban nem nevezném nagyon ötletesnek. A vezető kezében lévő terelőrúd egyenesen a szlogenre és a céglogót viselő dobozra mutat, ez viszont ravasz megoldás.

Közeleg a karácsony, és ahogy ez az 1967-es reklám is mutatja, a könyv megunhatatlan ajándékötlet. Ki ne örülne egy jó regénynek, egy igényes albumnak vagy egy jól forgatható kézikönyvnek? Ha a mai árakat nézem, akár önálló ajándék is lehet, nem kell mellé más. Négy könyvet adni, ahogy a képen is látszik, pedig már-már luxusajándék.

De hogy magáról a hirdetésről is ejtsünk pár keresett szót, leginkább a rettenetes, bizarr vagy a csúnya szavak merülnek fel bennem. Azt még értem valahol, hogy nem akartak egy teljes alakos női modellt és egy Télapónak beöltözött férfi modellt valódi könyvekkel lefényképezni, de az már kevéssé érthető, hogy miért kellett összemontírozni egy női fejet egy méreteivel hozzá nem illő kézzel és aztán az egészet egy montázsolt ruhakölteménybe foglalni, ráadásul rajzolt könyvekkel. Értem én a Picassóra hajazó szocreál hangulatot, de talán mégsem a hanyatló Nyugat erkölcstelensége lett volna valódi modellekkel dolgozni.

A szlogen szintén valami fenomenális kreativitásról árulkodik, a Télapu fejét kvázi átszúró felirat pedig dermesztő asszociációkra ad okot. A hatalmasra nőtt ajándékosztó keze kissé kizökkentette a boldog nő nyakát, aki visszakézből akkora pofont keverhetne le lapátkezével piros barátunknak, hogy az az Északi-sarkig repülne rénszarvas nélkül. Arról találgatni sem merek, hogy a Télapó szakálla miből van, de várom a tippeket!

Az egyik mesehős után következzen egy másik, ezúttal egy hölgy. A NÉBIH vadonatúj kampányának plakátján láthatjuk Hófehérkét, amint éppen alternatív befejezést készül adni a róla és a hét törpéről szóló mesének, ugyanis visszautasítja a mérgezett almát, amely ugye mégis csak az egész történet alapja.

A realitás területére evezve el kell mondjam, hogy habár a megvalósítás "hazai", az ötlet mindenképpen világszínvonalú. Akik rendszeresen olvasnak, azok tudják, hogy kevés magyar hirdetést magasztalok, de azért vannak nagyszerű kivételek. Ez a reklám majdnem tökéletes: nem igazán értem a jobb oldali fekete mezőt, ez nagyon lenyomja a vizuális összhatás pontszámát. Valahogyan jobban meg kellett volna grafikailag tervezni, mert mint mondtam, az ötlet humoros, érthető és célba talál, ezért megérdemelt volna egy hasonlóan profi dizájnt is. Mindenképpen figyelemreméltó próbálkozás, nagyon vártam már egy ilyet (is).

Közeleg a Mikulás, mi mással is foglalkozhatnék a blogban? (Ezernyi más témával, persze.) A Télapó reklámpiacát valami rejtélyes okból nagyban uralja a Coca Cola, alig lehet olyan hirdetést találni, amelyben ne az üdítőt népszerűsítené szakállas barátunk. (Persze van egy halom cigarettareklám is, ahol nyilván nem a gyerekekre gondoltak a készítők.)

Ebben a reklámban sem a gyerekek voltak a célcsoport, de legalább üdítő kivétel a kólamámorból. Az Orient óra reklám nem túl elegáns és grafikailag sem igazán elbűvölő, ámdebár ötletes és merész. Adva van egy óra, amely áránál fogva presztízs-termék, azaz amellett, hogy természetesen mutatja az időt, egy másik funkciója a villantás, lenyűgözés, virítás, vetítés és a többi. A gyártó nem is rejti véka alá a dolgot, egyszerűen ki is jelenti: "Those who have it want to show it.", azaz "Akiknek van, meg akarják mutatni."

Annyi biztos, hogy ez a Télapó pontosan fog érkezni, bár hogy mi tartja a mandzsettáját, arról jó kis vitadélutánt lehetne nyitni. Persze a reklám készítőit ilyen részletek nem kötötték béklyóba, mi se törjük sokat a fejünket, inkább pucoljuk a cipőt!

A most bemutatásra kerülő hirdetés sajátossága, hogy iszonyú aprólékosan kidolgozott grafikai elemekkel és HD minőséggel bír, de egy kicsit az "ágyúval verébre" effektus érhető tetten benne. A reklám egy hajápoló gyógyszert kínál, amelyet hajtetvek ellen lehet használni. Elismerem, ez egy meglehetősen nagy gond, de viszonylag egyszerűen kezelhető, és a téma abba a halmazba tartozik, amelynek elemeiről nem szívesen beszélünk a nagy nyilvánosság előtt. 

A vizuális megjelenés pazar, bár nekem elsőre nem volt egyértelmű, hogy ez a katonai erőd vagy támaszpont a hajszálak között van. De a termék ismeretében viszonylag gyorsan felismertem a háttérben álló, masszív, fekete oszlopokat. Tulajdonképpen az egész hirdetés teljesen korrekt, az ötlet találó, a szlogeneket nem értem, de nyilván egyszerűek.Csak az a dilemmám, hogy egy ilyen produktumnak miért kell ennyire felturbózott reklám?

Persze, miért ne? Végül is készíthetünk látványos gyógyszerreklámokat is, nem csak unalmasakat! 

Ma van az amerikai Hálaadás napja, ezért következzen egy idevágó reklám, méghozzá a klasszikus időszakból, ha már a legutóbbi bejegyzésemben a korabeli hirdetéseket emlegettem. A Hálaadás egyik elmaradhatatlan kelléke a pulyka, érthető tehát, hogy sok veszekedés előzhető meg, ha a szakács szárnyal, amikor ezt a szárnyast készíti (de rossz szóvicc).

Éppen ezt a remekelést van hivatva elősegíteni a Reynolds Wrap, ami alumíniumfólia, amelynek használatával a pulykának több fehér és több sötét húsa lesz, ráadásul szétveti az íz is - legalábbis ezt ígéri a számos felirat egyike. De ez még nem minden! A bal felső sarokban háziasszonyunk a saját tükörképét is láthatja a fóliában, nem is akárhogy: "Lo and behold! She's a Champion Chef with amazing Reynolds wrap." mondja a szlogen, amit úgy fordíthatunk, hogy "Nézzenek oda! A lenyűgöző Reynolds fóliával ő egy bajnok szakács." (Mondjuk én elsőre tengerésztisztnek néztem, de ez az én bajom.)

A hirdetés extrája, hogy receptet is közöl, ráadásul kizárólag a Reynolds fólia használatával (hogy más alufólia miért nem jó, azt nem részletezik). Érdekes adalék, hogy mennyi szöveg van a hirdetésen, különösen a mai reklámokkal összehasonlítva. Manapság egy ilyent tervet azonnal lesöpörnének a marketingesek és valószínű soha többet nem kérnének ajánlatot attól a reklámcégtől.