A Benetton sohasem volt szégyenlős vagy különösebben a politikai korrektségre törekvő a hirdetéseiben, amint azt a most bemutatott reklám is ékesen bizonyítja. A szlogen, "United colors of Benetton", amit valahogy úgy lehetne fordítani, hogy a "Benetton egyesített színei", egy olyan Pandora szelence kulccsá vált az évek során, amely párszor már ráhozta a frászt a publikumra, és az ügyvédeket a Benettonra.

Első pillantásra talán fel sem tűnik, hogy ez a hirdetés mivel érdemelte ki a bírósági pert, de azért nem kell hosszasan magyarázni a dolgot. Persze érthető, hogy az angyal fehér, az ördögfióka fekete, de még egy kezdő jogvédő is azonnal felkapja a fejét erre az illusztrációra. Már megint a sötétbőrűek a rosszak és a fehérek a jók. Akárcsak a Jézus Krisztus Szupersztárban - érdekes, hogy Júdás szerepét épp egy fekete énekesre osztották.

Szóval akármennyire is ötletes a szlogen, azért nem árt az óvatosság a képi megjelenéssel, legalábbis ha a cég nem kíván jelentős összegeket büntetésként, és jogi csatározások költségeként kifizetni. Az ilyen ügyeket nyilván nagy média és közérdeklődés követi, ami akár forgalomnövelő is lehet a Benetton-nak, de vajon megéri-e?

Amikor ez a hirdetés felbukkant a nagyközönség előtt, mindjárt arra gondoltam, hogy jól megkritizálom, de ahogy telt-múlt az idő, végül ráébredtem, hogy igazából nincs is mit emberkedni vele. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy ez egy pompás reklám, de egy bizonyos szempontból megállja a helyét.

Előrebocsátom, hogy én tényleg nem nézem ezt a műsort, szóval elég kevéssé vagyok tisztában azzal, hogy mire megy ki a játék, de annyit tudok, hogy a show egyik lényegi eleme a testiség. Éppen ez az a szempont, amelyből a hirdetés hozza a formáját, a vizuális ábrázolás kétségkívül kidomborítja a program eme aspektusát. Gondolom a szlogenben az "állati ösztönök" nem véletlenül került az "emberi logika" elé, ezzel is jelezve, melyik tényező nyom nagyobb súlyt a latban. 

Ha már a szövegnél tartunk, akkor megjegyzem, hogy ritkán olvasni ennél nagyobb közhelyet, mint "valóságshow, ahol bármi megtörténhet". Mert azért "bármi" mégsem történhet meg, azért nyilván vannak ott épelméjű emberek is, ha máshol nem, a stáb tagjai között. 

Visszakanyarodva a grafikára, érdekesnek találom, hogy a férfi van nyúlként beállítva, a nő pedig tigrisként, mert ugye a sztereotípiák alapján ez általában fordítva szokott elhangzani. Mindenesetre elég bátor nyúlról van szó, mert nyúl a tigris felé, amely a Discovery-n felnőtt közönségnek egyenlő a nyúl gyors halálával... persze feltételezem, az Éden Hotel nézőközönsége nem ebből a rétegből kerül ki (de ez is egy sztereotípia, ami nem mindig helytálló).

Azt szokták mondani, hogy komoly témákról gyakran célravezetőbb könnyed, humoros formában beszélni. Nos, ez valószínűleg igaz, de azért óva intenék - és elsősorban mindenkit - hogy egyes helyzetekben túl könnyed vagy humoros legyen. Vagyis attól, ami a most étlapra kerülő hirdetés tett.

A komoly dolog itt a családon belüli erőszak sajnálatos problémája. A humor a grafikai megjelenésben kellene manifesztálódjon, de azt hiszem, egy picit elszaladt a ló, amelynek ráadásul átestünk a másik oldalára is. A torta még rendben van, a rajta felállított guillotine azonban már inkább ellenszenves, a mosolygó pár pedig egyenesen morbid.

Az egyetlen találó elem a szlogen: "Report it. Before death do you part.", azaz "Jelentsd be. Mielőtt a halál elválaszt.", ami kétségkívül ötletes utalás az esküvői fogadalomra. Nyilván az egész koncepciót erre a gondolatra fűzték fel, csak nem gondolták, hogy egy jó kiindulópontból is el lehet tévedni.

Most veszem észre, hogy az utóbbi jó pár posztban csak dicsértem a reklámokat és semmit sem kritizáltam... ezen a tarthatatlan dolgon most azonnal javítok és egy olyat fogok kötekedni, hogy csak na! 

Nézzük ezt a hirdetést (illetve ne nézzük, ha nem bírjuk a vért, az állatbántalmazást, a brutalitást, stb.). Vannak helyzetek, amikor a tűéles grafika és a realisztikus ábrázolás frigyéből valami olyan vizuális teremtmény születik, amelynek jobb lett volna a hamvába halnia... nos, ez a kép pont ilyen. (Csak az kattintson a képre a nagyított változatért, aki régen evett, vagy nem tervezi, hogy a közeljövőben táplálékot fogyaszt.)

A szlogen: "When the wood go, wildlife go", azaz "Amikor az erdő megy, az élővilág megy". Habár ez angolul valamivel jobban hangzik, azért nem vitték túlzásba a kreatív fogalmazást. A Sanctuary egyébként azt jelenti, menedék, ami egy kicsit az a helyzet, amikor az orvos arra buzdít, legyek egészséges és ne járjak hozzá, vagy a rendőr arra kér, hogy ne szegjem meg a törvényt. Ezek kétségkívül nemes, hasznos és jó dolgok, csak éppen a közlő létezésének alapjait kérdőjelezik meg, mert minek a rendőr, ha nincs törvényszegés, minek az orvos, ha nincs betegség és minek a menedék, ha nincs menekülő?

Persze én is szívesebben nézem az állatokat a természetes élőhelyükön, mint állatkertben vagy ruhadarabként, de ezt a hirdetést nem nekem kellene mutatni, hanem annak a cégvezetőnek/politikusnak, aki az erdőirtást elrendeli/jóváhagyja.

Máris jobban érzem magam, hogy egy kicsit kritizálhattam!

A marketing egyik alaptörvénye, hogy légy az első. Ha más követ vagy másol, hiába jobb, akkor is te voltál az első, az úttörő, és ez komoly versenyelőny. Ám, mint az a mai posztból kiderül, néha ez a szabály érvényét veszti.

Azt ugyan nem tudom, hogy ki volt a legelső ebben a kategóriában, de amikor a gyorséttermek és egyéb vendéglátóhelyek elkezdtek ingyen Wi-Fi-t adni, megjelentek a reklámok. Az egyik ilyen korai versenyző a McDonald's krumplis Wi-Fi hirdetése volt, amely kétségkívül nagyon ötletes.

Aztán jött a Brucciani kávézó az itt látható reklámmal, és úgy vélem, übereli a krumplisokat. Míg a McDonald's reklámja kicsit erőltetett, hiszen a hasábburgonyák meglehetősen ritkán veszik fel maguktól a bemutatott alakzatot, addig a Brucciani megoldása természetes. Nem mintha valaha is használtam volna ingyen Wi-Fi-t bárhol is, de az tény, hogy a kávézó hirdetése kifinomultabb.

Következzen egy újabb gerilla reklám, ezúttal a felismerhetetlen nevű, de Indiában bizonnyal értékesített sampon, gyártójától. Mi is jellemezné a legjobban a frissen mosott hajat, mint hogy olyan, de olyan sima, hogy csúszdázni lehet rajta. Ezt a gondolatot ragadták meg a marketingesek és beállítottak egy csúszdát valamelyik játszótérre, hadd nézegessék a ráérő anyukák - talán maguk is kedvet kapnak a megnemnevezett sampon kipróbálására. Aztán, ha a fésű minduntalan kicsúszik a hajukból és a kezükből, akkor elgondolkodnak, hogy ami az egyik helyzetben előny (lásd játszótéri csúszda), az a másik pillanatban már nem is olyan baró (lásd harmadszor hajolok le ezért a k...ék fésűért).

Egyébként hiába kukacoskodok, nem rossz az ötlet. A hirdetés kreatív, ráadásul a célközönség szempontjából ideális a reklámelhelyezés is.

Egy bajnoki hirdetést láthatunk itt, amely ötletes keveréke a vizuális és textuális elemeknek. A reklámot az angol Church End Sörfőzde találta ki, a 2012-es londoni olimpia idejére, amikor egy új ízzel léptek a piacra, a Sporting Gold termékkel. Természetesen ezen információk birtokában már jobban érthető az egész koncepció, ugyanakkor az igazi zsenialitás a részletekben búvik meg. 

A gimnasztikás főalak használata, amint az a korsóért nyúl, fenomenális. Nemcsak arról van szó, hogy az olimpiára időzítve egy sportág piktogramját felhasználják, hanem azt a lehető legkreatívabb módon teszik. A Sporting Gold elnevezés önmagában nem valami ötletes, de megint csak - az olimpiára való utalás tagadhatatlan. A szlogen ismét megér egy misét (ha már egyszer Church End Sörfőzdéről beszélünk, ugye): "A winning blend of British hops." Ezt többféleképpen is le lehet fordítani, mivel a "hop" szó egyszerre jelent komlót, ugrálást, szökkenést és kábítószert. A reklám nyilván a komlóra gondol: "Az angol komló győztes keveréke.", de azért egyrészt ott a kapcsolat a gimnasztikában megszokott ugrásokkal, és ugye Lenin óta tudjuk, hogy az alkohol öl, butít és a romlásba dönt, akárcsak a drog. A grafikai megjelenésről csak annyit, hogy a piktogramnak árnyékot is photoshoppoltak.

Ilyen egy nyerő hirdetés.

Igen kivételes hirdetés kerül ma az étlapra. A Bosch jóvoltából egy olyan reklámot láthatunk, amely valódi, nem beállított vagy megrendezett. Ilyen mintájú falemezt - ha nem is egykönnyen - lehet találni és már csak egy kreatív ötlet kell, hogy meglássuk benne egy kéziszerszám reklámozásának lehetőségét. (Persze nem zárom ki a Photoshop közreműködését, de nem is tartom szükségesnek.)

Ez a hirdetés is bizonyítja, hogy nem a nagy költségvetés és a csili-vili dizájn árán lehet csak ütős reklámot készíteni. Mindennek az esszenciája a kreativitás.

A szlogen ezzel szemben nem túl eredeti: "Unexpectedly powerful", vagyis "Váratlanul erős". Ami utána következik, az technikai halandzsa, nagyon meggyőzően hangzik, de nem sokat mond annak, aki nem tudja, mi az az IXO és lítium-ion technológia, és valljuk be, nem sokan tudjuk.

Ennek ellenére furfangos reklám, kétségkívül figyelemfelkeltő és ráadásul vásárlásra ösztönöz.

Most vettem észre, hogy 5 éves a blog, az első bejegyzés ugyanis 2009. december 24-én került adásba. Zártkörű ünnepségen gratuláltam magamnak és egyben megköszöntem eddigi munkámat, további sok sikert kívánva a következő 5 évre.

Ha már ilyen "régen" veszem terítékre a nyomtatott reklámokat, talán itt az ideje egy apró újításnak: ezentúl nemcsak print média lesz az étlapon, hanem a külföldiül ambient reklámnak, magyarul talán a környezetbe helyezett reklámnak nevezett valami is. Hogy mi is ez, azt jól mutatja a mellékelt kép: olyan nem hagyományos felületeket és technikákat alkalmazó reklámokról van szó, amelyeket a plakátokhoz hasonlóan nyilvános tereken (utcán, aluljáróban, járműveken stb.) helyeznek el, de valamiféleképpen kihasználják az adott helyszín egyéni sajátosságait. Céljuk nem is annyira a széleskörű reklám, hanem a meglepetés, esetenként sokkolás, illetve a figyelemfelkeltés. Az ambient reklám a gerilla marketing egyik eleme - hátha olvas engem egy szakember is. (Eddig is akadt már ilyen poszt, csak még nem tudtam a gyerek nevét.)

A Rimmel kozmetikai cég gyorsan száradó (60 másodperc) körömlakkját hirdeti az itt  látható kompozíció, és úgy tűnik, eléggé felkeltette a célközönség figyelmét. Rendkívül ötletes reklámfogás, bár nem tudom, a 60 másodperc mennyire egyedülálló ebben a kategóriában. És hogy hatékonyabb-e, mint egy hasonló nyomtatott hirdetés? Egy marketinges azt felelné: nézzük a bevételt. Egy hozzám hasonló amatőr pedig azt: naná!

Bizonyára többeknek feltűnt már, hogy az év elején a nagy kereskedelmi láncok mindig ágyneművel és tisztítószerekkel (és ezek akcióival) vannak tele, mintha január első napjaiban tisztaságmánia uralkodna el mindenkin. Követve ezt a rejtélyes logikát, én is egy mosópor-reklámmal kezdem az új évet.

Az Ariel, első pillantása talán horrorfilmet reklámozó, hirdetése egy olyan terméket mutat be, amely még az előtt megtisztítja a ruhát, mielőtt az mosásra kerülne. De az is lehet, hogy nem így van, csak a kép csalóka. Persze csak kötekedem, hiszen értem én a koncepciót, pláne a szlogennel: "Stay stain free", vagyis "Maradj foltmentes". Világos, mint a képen látható fehér blúz, hogy az Ariel mit akar közölni. Mindenesetre érdemes eljátszani a gondolattal, hogy a lány jobban tenné, ha Ariel-el mosakodna is, akkor elkerülhetné az ehhez hasonló baleseteket.

Az év első fejtörője pedig legyen az, hogy mégis miként került rá ez a mérhetetlen mennyiségű ketchup?