Szerintem ez egy olyan hirdetés, amelyet a marketing/dizájn tanfolyam első óráján mutatnak be, azzal a megjegyzéssel, hogy "na, ilyet sose".

De most komolyan. Az üzenet fontos és értékes, de ezzel a vizuális megjelenéssel borzalmas. Háromféle betűtipust használni egy ilyen tömör szövegblokkban iszonyú.

Aztán azt írni, hogy 1% veszti el az otthonát nem nagyon mellbevágó, habár 5000 adósról (és családjáról) van szó. Jobb lett volna kicsit bulvárosabban az "5000 család veszti el otthonát" megfogalmazás, ami azért egy kicsit ütősebben hat, mint az 1.

Nem egyszer találkoztam már olyan reklámokkal, amelyek egszerre két negatívummal is büszkélkedhetnek: értelmezhetetlenek és vizuális megjelenésük, khm... elmarad egy bizonyos elvárt minimumtól. A Stella Artois, amely egyébként egy neves sör hírében áll, szintén előrukkolt egy ilyen hirdetéssel.

Mielőtt értelmezni próbálnám, szögezzük le, hogy a reklám egy újonnan megnyílt söröző hirdetése szeretne lenni. Gondolom ez a nyitás szó lehetett a vezérfonal a hirdetés megtervezésekor és ha úgy vesszük, választhattak volna még idétlenebb asszociációt is, mint a tátott száj és az orrlyukak látványa. Mindenesetre ezt találták ki és az eredmény katasztrofális.

Mégis mi lehetett az üzenet ebben, kinek és milyen gondolatai voltak ezen kép megalkotásakor? Nonszensz jelenet, mert ki venne a szájába egy poharat, illetve kinek elég nagy a szája ehhez? Hogy figyelemfelkeltő? Igen, az, de aztán a szürrealizmusa és a képi megjelenése gyorsan átveszi a gondolatokat. Hogy ezen kép látványa után érzek-e kedvet egy pofa sörhöz? Én nem, de nem vagyunk egyformák...

Az egyik kedvenc hirdetésemet teszem most elétek. Sokféleképpen igyekszenek felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre és az esőerdők pusztulására (és számos egyéb dologra), több-kevesebb sikerrel. Egy nagyon fontos dolog, hogy szomorú képekkel nem érdemes operálni, mert az inkább bűntudatot ébreszt, semmint cselekvésre ösztönöz.

De ez a WWF hirdetés szerencsére nem ilyen, ez inkább a humor fegyverét használja. Szinte csak a kép beszél hozzánk, a felirat alig látszik, pedig súlyos tényt közöl: "15 km2 erdő tűnik el percenként." Ahol egy perce még fa volt, ott már nincsen - Tarzan is pórul járt.

Visszatérve a bevezetéshez, szerintem ez a hirdetés tökéletesen ráirányítja a figyelmet a problémára, méghozzá humorosan, de mégis komolyan. Ez elgondolkodtat és legközelebb talán hallatom a hangom, ha fát vágnak valahol.

Már többször háborogtam rajta, hogy milyen, hmm... fogalmazzunk diplomatikusan,  egyéni reklámelképzelések valósulnak meg, és kerülnek a publikum szeme elé. Ez a Szerencsejáték Zrt. hirdetés is ebbe a kategóriába tartozik.

Adva van ugye egy bájos stopposlány, aki épp stoppol. "Egy kéz elég! Hogy a másikkal bármikor játszhass." mondja a szlogen. Hogy értik ezt? A stoppolás lenne a játék? Vagy a képen alig látható másik kéz "játszik"? És mit? (Abban egyébként egy tatyó van.)

Tényleg nem értem, hogyan működik a nagyvállalati marketingtevékenység, hogyan születnek a döntések? Valaki kitalált egy szlogent és aztán kerestek egy képet, ami ezt valahogyan illusztrálja? De könyörgöm akkor legalább miért nem adtak a modell kezébe a bőrönd helyett egy mobiltelefont?! (Arra gondolni sem merek, hogy a kép nem egyéni kreatív tevékenység eredménye, hanem "készen" volt.) És miért egy földút mellett stoppol, ráadásul az ellenkező oldalon (vagy ez egy egyirányú földút?)? 

Érdekes módon a kreatív teamnek azért valami tudatalatti sejtése lehetett, mivel szükségét érezték, hogy egy mobiltelefont is szerepeltessenek a képen, de azon - oh jaj! - egy mobiltelefont néző pár látszik. Miért nem maga az app? Most tényleg, nem lett volna egyszerűbb a stoppos kezébe adni azt a telót?

Aki a kép láttán valami véres jelenetre, netán horrorfilm hirdetésre gondol, az nagyot csalódik. Bár az illusztráció kétségkívül sejtetni enged valamilyen borzalmat, a reklám mégis vicces akart lenni és nem rémísztő (az más kérdés, hogy ez mennyire sikerült neki).

A piros kezek feltűnő hasonlatosságot mutatnak a tűzcsapokkal és tényleg, a hirdetés az új Lexus autókba szériatartozékként beépített parkolás-segítő rendszert volna hivatva népszerűsíteni. "Don't let it sneak up on you", vagyis "Ne engedd, hogy mögéd lopakodjon." és értelemszerúen a böhöm nagy autóból láthatatlan akadályokról van szó, mint például a tűzcsap vagy egy másik autó.

Bár nem vagyok biztos benne, hogy a legjobb módszert választották eme nagyszerű parkolás-segítő radar/monitor reklámozására, bár kétségkívül figyelemfelkeltő és látszik, hogy kreatívkodtak rajta. Talán kissé túl lett dramatizálva a helyzet, mert az embert konkrétan nem fenyegeti semmi, maximum a karosszériát. De végsősoron az ember fizeti a szervízt és gondolom egy Lexus-nál az is horrorisztikus számla lehet...

A sok (építő) kritika után ideje volt egy kis dicséretnek, a Viasat 3 reklámja ezúttal remekbe szabott, annak ellenére, hogy nincs rajta semmi. Ékes bizonyítéka ez annak a régi marketinges bölcsességnek, hogy a kevés néha több, mint a sok és hogy nem mind arany, ami fénylik (bár ez utóbbi bölcsességet sokan másoknak tulajdonítják).

Egy szónak is száz a vége, ez figyelemfelkeltő, ötletes, humoros, stb. Grafikai megjelenése technikailag tökéletes (mi is lehetne más), ugyanakkor vizuálisan egysíkú (mi is lehetne más), és bár egyes kötekedők nyilván túl sötétnek találják a plakátot, ez legyen az ő bajuk.

Nem akarok a terítékre kerülő két hirdetéssel foglalkozni, mert igazából nincs különösebb mondanivalóm róluk, csupán egy apró egyezésre szeretnék rámutatni. A Posta Mánia reklámjának jobb oldalán látható csodálkozó nő feltűnő azonosságot mutat a Köki üzletközpont modelljével. Máshol általában a különbségeket kell megtalálni, itt az egyezőséget. 

Egyszer már foglalkoztam ezzel a Reklámfogáson, de most is terítékre veszem az egyházi egyszázalékos plakátokat.

Az első (mivel ismét ABC a sorrend) az Evangélikus egyház. Mintha csak olvasták volna a korábbi posztomat, ezúttal vidámabbra vették a figurát, igaz csak félig. Amikor először megláttam a plakátot, nem is nyagyon tudtam hova tenni, kozmetikai reklámnak gondoltam. Valahogy nem igazán érzem sikerültnek a félmosoly grafikai ábrázolását, ráadásul kreativitásban a kenyé... szintjére süllyedtek (mármint, hogy az én 1%-om fogja kiegészíteni ezt is, azt is). Érdekes változás az is, hogy a korábbi évekkel ellentétben tegezőre vették a hangnemet, talán hogy közelebbinek érezzem a kérést, bár nem hiszem, hogy ez számítana, sőt talán ellenérzést is kelthet. 

A Hit Gyülekezete ismét erős versenymunkával szállt be, az ő szlogen kreativitásuk továbbra is kimagaslóan jó. De akárcsak a korábbi években, a vizuális ütés elmarad, az ötlet kifullad a szövegben. Bár az emberi arcok ábrázolása általában bejön a hirdetéseknél, arra érdemes figyelni, hogy a plakáton szereplő modell arca legyen vonzó, ellenkező esetben könnyen visszájára fordulhat a publikum hozzáállása, viszonya. Bár az itt látható arc megfelel a kültérre helyezett portrék színvonalának, akadnak olyanok is a kampányban, amelyek nem igazán ütik a mércét.

Az Izraeliták idén visszavettek a humorból, bár igyekeztek némi vicceset becsempészni - legalábbis így interpretálom az 1-es tetején a sábeszdeklit. A szlogen egszerű, bár óvatos lennék ezzel az 1 vallás, 1 közösség, 1 érzés mottóval, hiszen volt valaki a történelemben, aki hasonló szövegszerkezetű szlogennel kampányolt, és éppen a zsidóság ellen. Bár lehet, hogy a plakátnak ez egy burkolt fricskája a diktátor felé, akkor viszont gratulálok a teamnek, aki kitalálta, ez betalált.

Végül a Katolikus egyház plakátja, amely klisével operál és azzal sem túl ötletesen. A vizuális kialakítás látványa azért is hagy felemás szájízt, mert a felszín alatt gyanúsan csendben van a mély. Úgy értem, nem vagyok olyan, akinek "mindenről az jut az eszébe", de szerintem túl nagy freudi lélekkurkász tehetség nem kell ahhoz, hogy a képet nézve felsejlődjenek előttünk bizonyos hírek a papok és a gyermekek... szerintem itt fejezzük be.

Már többször fanyalogtam ehelyen olyan reklámokon, amelyeket csak úgy összeraknak, de nem gondolják át a szubliminális üzenetet, csak a felszínt. Ez a mostani hirdetés is ilyen az NMHH-tól.

Van ugye ez a digitális átállás dolog, amire fel kell hívni a figyelmet, méghozzá pozitív módon, mert végül is arról van szó, hogy aki nem áll át, az nem fog TV-t nézni, ami ugye rossz hír. Ezt a feladatot (az üzenet optimista csomagolását) jól megoldották, de...

Azt állítani, hogy ezzel moziélmény költözik az otthonomba azért erős (és nem költői) túlzás. Azért, mert a TV előtt popcornt eszem, még nem érzem magam moziban (ha kóla is van hozzá, akkor sem). Másrészt a hirdetés nyilván arra próbál utalni, hogy sokkal jobb képminőségem lesz a digitális TV műsorral, mintha a moziélmény és a képminőség között valamiféle szoros összefüggés lenne. Nem tagadom, hogy ez is szempont, de a lista utolsó helyeinek egyikén foglal helyet.

Egyszóval a felszínen érthető a hirdetés, de alábukva már igencsak elnagyolt, leegyszerűsítő, ötlettelen és naiv. Vagy én.

A reklámszakma egyik kulcsszava a kreativitás. A jó reklám nem egyszerűen megmutatja nekünk a terméket és azt mondja, hogy ez tök jó, vedd meg, hanem valami ötletes, humoros, ugyanakkor a produktum hasznát kiemelő dizájnnal próbál ránk hatni.

Vagyis úgy, mint ez a Lego reklám itt. Első pillantásra talán fel sem tűnik, mi itt a lényeg és a csavar, de aztán elemi erővel robban be. Ötletes? Tutira. Humoros? Még szép! Kreatív? Naná! Még a szlogen is azt mondja "Crativity forgives everything", azaz "A kreativitás mindent megbocsát". (Ráadásul gyerek is van a képen, ami ugye fontos kelléke a hirdetéseknek.)

Ha az én lányom tenne ilyen, én biztos megbocsátanák neki, sőt több Lego-t vennék. És épp ez a cél, mert ne feledjük, a reklám, akármilyen kreatív is, egyetlen célt szolgál: eladni a terméket.