Tényleg becsülöm a magyar reklámokat és örömömre szolgál, hogy látom a határozott fejlődést a hazai marketing-tevékenységek házatáján. Ez a mostani hirdetés is olyan, amelyen érezhetőek az új szelek, a lendület, a színek, a formák, a humor stb.

Eme lelkes bevezető után vegyük szemre az alkotást. Utazásra csábít, humoros, ötletes megjelenéssel. Tetszik és értékelem. És akkor most jöjjön a kötözködés. Ebben a hirdetésben szép képi megjelenéssel van ábrázolva kis hazánk és lakóinak sava-borsa, kvintesszenciája.

Először is egy olyan kerékpáron ülnek, ami nincs is, de ötletes találmány = a magyarok híres feltalálók. Másodjára egyvalaki fordítva ül a biciklin (ugyan nyilván viccből), ami kifejezi, hogy a magyarok nem tudnak együttműködni, ha kettőnél többen vannak. Harmadszor figyeljünk a sorrendre: férfi, nő, fiúgyerek, lánygyerek... nagyapa. Csak hogy minden nem és korosztály tudja hol is a helye. (A nagyinak nyilván a konyhában, a kutya pedig már nem fért fel.) Végül pedig fókuszáljuk a hölgyre, éspediglen a sorból kilógó testtartás miatt a mély dekoltázsból kivillanó idomokra. A magyar nők csinosak, üzeni a kép és nem félnek ezt ki is mutatni, teszem hozzá én.

Időszerű egy kis időbeli visszatekintés, ezúttal 1954-be, egy porszívóreklámra. Ismerős márka hirdetése, Electrolux. Szinte hihetetlen, hogy 50 évvel ezelőtt ilyen és ehhez hasonló reklámok uralták a piacot. Egy generáció távlatból szemlélve meglehetősen furcsának találhatjuk: ki értetlenül néz rá (ez mi ez?), van aki talán nosztalgiával.

Az Electrolux itt látható porszívója az időszak legkönnyebb gépe volt, egy ujjal is meg lehetett tartani, még a gyengébbik nem számára is. Nem tudom, hogy annak idején ez hogy ment, de szerintem a háziasszonyok nem ilyen ruhában végezték eme kellemetlen feladatot, pláne nem ilyen körmökkel.

Az ára pusztán 77.50 dollár, vagyis (a szöveg szerint) 5 dollár havonta. Elfelejthették, hogy a háziasszonyok a kosztpénzzel is foglalkoznak, így nem gond kiszámolni nekik, hogy 12x5 dollár csak 60, azaz még 17.50 dolcsi hibádzik. Vagy a férjeknek szánták a hirdetést?...

Nemrég (na jó, decemberben) ígértem, hogy mutatok egy olyan reklámot, ami túlzásokba esik, méghozzá erősen. Íme itt a Nivea körömlakk hirdetése, amelyről korábban azt gondoltam, hogy pontosan beletartozik ebbe a túlzó-kategóriába. De...

Ügyes marketing-fogás, hogy vesszük a termék alapfunkcióját és valamilyen humoros-kreatív módon kihangsúlyozzuk azt, illetve leleményes túlzásokkal ábrázoljuk. Nyilván itt is ez volt az elképzelés és ismerjük el, tökéletes példa lett. Az ötlet ötletes, a képi megjelenés látványos.

Könnyű lenne azt mondani, hogy körömmel konzervet nyitni nem lehet, de pont ez a hihetetlenség az, amely ráírányítja a figyelmet a termékre. Kezdeti kétségeim elillantak, végül is egy remekbeszabott reklám ez, még ha tovább is gonduljuk azt az apróságot, hogy ilyen erős körömmel mi minden mást lehetne csinálni és hogy ez vajon jó lenne-e nekünk...

Most volt nőnap, lepjük meg a hölgyeket egy kedves képpel és hirdetéssel. A bemutatott képen a régi titokról rántjuk le a leplet - nevezetesen mi van a skót szoknyája alatt?

Maga a hirdetés természetesen mi mást is reklámozhatna (lévén skót), mint a skót whisky-t, méghozzá a képen kívül a "Suprisingly mild." (Meglepően enyhe) szlogennel.

A kép természetesen vicces, talán még kacér is, de relatíve hosszú idő elteltével sem tudtam felfedezni a kapcsolatot a vizuális megjelenés és a termék között. Dícséretes, hogy az alkotók szakítottak a sztereotíp ábrázolásokkal (pl. férfiak a pub-ban), de akkor is elég merész asszociációs képességet igényel, hogy a whisky-től eljussunk ehez a Marilyn Monroe-t imitáló férfihoz.

Érdekes próbálkozás, de semmi különös. Meglepően enyhére sikeredett...

A mostani bejegyzés csak egy egyszerű snack, rövid leszek, de kegyetlen. Értem, hogy informálni kell a közvéleményt a különböző állami beruházásokról és hogy ez nem egy olyan terület, amely igazán dizájnképes. De ez a hirdetés itt megfoghatatlan számomra, mert mi is az az "ETCS2 vonatbefolyásoló rendszer?" Vajon hányan értik, miről szól ez a plakát, azon túl, hogy valami vonatközlekedéssel kapcsolatos megoldás?

Ilyenkor mindig felmerülnek bennem a készítés körülményei és hogy vajon ki és miért bólintott rá, hogy akkor ez így rendben van és így menjen nyomdába?

Persze mit hőzöngök ahelyett, hogy utánanéznék...
(Amúgy itt van: http://hu.wikipedia.org/wiki/ETCS)

Nemrég ettünk, most akkor igyunk is. Öblítsük le a hamburgert egy sörrel, a Heineken óriásplakátja legyen most terítéken. Mondjuk nagyon sokat nincs mit beszélni róla, mert elég egyszerű hirdetés...

Mindenképpen szót érdemel azonban az egyedi vizuális ötlet, miszerint a vászon mögül domborodn(án)ak elő az ujjak, hogy megragadják az üveget. Azért írtam, hogy "nának", mert sajna a kivitelezés nem 3D, pedig az lenne az igazán ütős - de ne legyünk maximalisták.

A felirat is egyszerű "Biertje?", vagyis "Sört?" (holland nyelven). Na igen, ki mondana nemet? Vagy a sörre vagy a reklám nagyszerűségére...

A kreatív dizájn egyik alapötlete az, hogy keressünk valami hétköznapi tárgyat, amely feltűnően hasonlít az általunk reklámozni kívánt termékre vagy annak valamelyik szignifikáns alkotóelemére és azt felhasználva hirdessük magát a produktumot.

Ennek az egyszerű, de brilliáns ötletnek a realizálását látjuk ezen a japán példán, méghozzá ige-igen bravúros formában. Szerintem sok kommentár nem kell hozzá, mi is ez és hogyan működik. Csak dőljünk hátra és élvezzük a vizuális látványfogást.

Amúgy a japán Yodobashi üzletlánc (mint nálunk pl. a Saturn vagy a MediaMarkt) egyik árucikkének reklámja ez, avagy járműreklám másképpen.

A jó bornak nem kell cégér, tartja a mondás, de a mai világban küzdő kegyetlen marketingharcosok tudják, hogy ez nem igaz. Igenis a bevezetett és ismert márkát is reklámozni kell, hogy el ne feledjék és az állandó szem előtt lévés útján a tudatalattinkba ivódjon az üzenet.

Ezért is találkozhatunk például McDonald's reklámokkal, holott azt hiszem a cég és terméke nem szorul sem magyarázatra, sem népszerűsítésre. Ennek ellenére jönnek, látnak és győznek. Az itt látható hirdetés is bizonyítja, hogy vannak még lehetőségek a hamburger-reklámozásban.

Mivel a gyorséttermekben általában fiatalok étkeznek, ezért ők a célközönség és őket csak trendi dolgokkal lehet megfogni. Ezért nyúltak a nagysikerű Sikoly sorozat motívumaihoz az alkotók. "Come as you are" vagyis "Gyere, ahogy vagy", mondja a szlogen, a humort is belekeverve.

Mondjuk nem tudom mit szólnának, ha valaki komolyan venné a felszólítást és valami polgárpukkasztó ruhában vagy stílussal jelenne meg, de felteszem a vevő az vevő és a sorozatgyilkos pénze is csak pénz.

A Class FM rádiót egyszer már megróttam eme oldalakon, most arra készültem, hogy jókat mondjak róla - de ezúttal sem sikerült. Első pillantásra ugyanis ötletesnek tűnt a hirdetésük, ám közelebbről szemügyrevéve kiderültek az apró bosszúságok.

Először ugyanis azt hittem és remek ötletnek találtam, hogy a számok növekedése együtt jár a méretük csökkenésével, ezáltal is kifejezve, hogy az első jobb (nagyobb) mint a második és így tovább. Ám a jobb alsó traktusban látható, hogy a 14-es szám csillaga nagyobb mint a 6-os.

Aztán észrevettem, hogy a különböző számok csillagai eltérő színerősséggel jelennek meg. De jó! De aztán üröm került az örömbe, mert itt is látható, hogy pl. a 8-as fakóbb a 16-osnál.

Aztán az összképet a szlogennel próbáltam összevetni: "Csak egy számít". Jó. Aztán megláttam a "slágerlista" szót is. Na most akkor mi legyen? Egy listában ugyanis valóban az első a legértékesebb hely, de ugye attól lista, hogy nem csak egy tétel van rajta. Pláne ha slágerlista, akkor nem csak az első szám számít, hanem a többi is.

Végül árulja el valaki, hogy a Magyarország szóban az Á betű miért olyan apró amikor minden más szóban a megfelelő méretű??? Szabadköműves szimbólum?

Mi más is lehetne a téma a mai nap, mint valami Bálint/Valentin-napi dolog, jelesül a szerelem és az ehhez tartozó testiség. Más blogok majd írnak az elméleti részéről, itt most a gyakorlati kerül terítékre.

Nyilván ezeknek a 2008-as BMW hirdetéseknek kevés köze van a Valentin-naphoz, de most jó szolgálatot tesznek - mindkét nemnek. Elég merész húzás volt a BMW-től egy ilyen koncepcióval előállni, de ... nem jött be.

Most komolyan... egy autóról beszélünk. Megértem, hogy egyesek, elsősorban férfiak, központi kérdésként tekintenek a gépkocsira, és hogy kulcsfontosságú szerepet tölthet be az életükben. De azért (erősen remélem) nem kívánnak hmm, közelebbi (mondhatni intim) kapcsolatba kerülni vele, arról nem is beszélve, hogy egy ember mindenképpen fontosabb, mint egy autó.

Néminemü megértésem a férfiak autó-vonzalma iránt azonban nem mondható el a nők és az autó relációjában. Mert bár bizonyára vannak olyan hölgyek, akik kedvelik, ismerik az autókat, azért az ő esetükben rajongásról vagy bármiféle érzelmi kötődésről beszélni eléggé irracionális. Mondjuk a képeken is látható, hogy míg a férfi az autó képét nézi az imitált aktus közepette, a nő ugyanakkor inkább a plafonban gyönyörködik. Tényleg, ő miért nem nézi a BMW képét? (Mellesleg a szeme csukva van.)

Értem egyébként az elgondolást a reklámok mögött, de szerintem ez egy olyan ötlet, amely fejben jónak tűnik, de megvalósítva nem. A kinyomtatott hirdetés láttán egy mosollyal a kukába kellett volna hajítani és kitalálni valami mást. Értékelendő azonban, hogy mindkét nemet bevonták és nem fokozták a sztereotípiát, illetve a nők lealacsonyítását azzal, hogy csak férfiaknak készítették el.