Láttál már olyan reklámot, amely felháborított? Vagy olyan hirdetést, amelyet sértőnek éreztél? Vajon hol a jóízlés határa a reklámokban? Persze tudjuk, hogy egy cégnek (majdnem) minden hírverés, akár pozitív, akár negatív, jól jön, ám azért mégis kell legyen valamilyen (ön)szabályozó mechanizmus, hogy ne kerüljenek durva vagy felzaklató hirdetések az utcákra, újságokba vagy a képernyőre. És egyébként, mi az emberek véleménye az ilyen hirdetésekről? Sok-sok kérdés, lássunk néhány választ!

A reklámtörténelem során rengeteg hirdetést ítéltek már el szókimondása, trágár stílusa, felháborító megjelenése vagy sértő tartalma miatt. Legyen szó túlzott szexualitásról, faji vagy nemi megkülönböztetésről, testalkat gúnyolásáról, fegyverek vagy drogok megjelenítéséről, sőt akár társadalmilag kevéssé elfogadott magatartásformák idealizálásáról. Az alábbi galéria megpróbál bemutatni pár ilyen jellegű reklámot, és ahogy mondani szokták: "figyelem, a bemutatott képek a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket vagy szövegeket tartalmaznak".

Az ilyen jellegű hirdetések sokakban váltanak ki felháborodást, tegyük hozzá, jogosan. Gyakorta a vizuális megjelenéssel van gond (Dolce Gabbana, Gucci, Bianco), és van ahol a feliratokkal (Lickable=Nyalható, Come a little closer=Gyere egy kicsit közelebb, Not for women=Nem nőknek való). 

Természetesen nem csak reklámokról van szó, előfordulnak termékeken szereplő felkavaró feliratok vagy "érdekes" termékek is:

Vajon kinek kellene közbeszólni, ha egy-egy reklám ehhez hasonló túlzásokba esik? Vagy kell egyáltalán szólni? Amikor a bécsi Leopold Múzeum kiállítást szervezett férfi aktokból, és a kiállítást reklámozó posztereken teljesen meztelen férfiak jelentek meg, rengetegen tiltakoztak. Mi volt a múzeum reakciója? "Ez a 21. század." (Mellesleg azért a reklamációk hatására kitakarták az érzékeny részeket a plakátokon.)

És vajon mi a véleménye az utca emberének, a reklámok fogyasztójának? Egy amerikai felmérésben megkérdezettek kétharmada szerint szankcionálni kellene a sértő vagy felháborító reklámokat publikáló cégeket, méghozzá leginkább hivatalos figyelmeztetéssel. Ez mondjuk nem hangzik túl elrettentően, akárcsak a bojkott, mivel az alulról szervezett, így teljesen önkéntes és esetleges.

Egy másik vélekedés szerint nem csak a reklámok megtervezőit kellene büntetni, hanem azokat is, akik legyártják a hirdetést. Ám ahogy az alábbi grafikán látszik, a többség szerint erre nincs szükség.

Egyébként több reklámcégnek vannak erre vonatkozó szabályai, amelyek arról rendelkeznek, hogy mi a vállalat reakciója, ha számukra nem elfogadható tartalmú vagy megjelenésű megrendelést kapnak.

Ahogy a médiában, úgy a marketingben is egyre feljebb kúszik a tűréshatár, azaz egyre kevesebb dolog ráz meg vagy háborít fel bennünket. Ha időnként borul is a bili, hamar lecsengenek a hullámok és újabb belépők borzolják tovább a kedélyeket. Persze vannak kivételek is: a "Keep calm and rape them" (Maradj nyugodt és erőszakold meg őket), vagy a "Keep calm and knife her" (Maradj nyugodt és késeld meg 〈a csajt〉) feliratú pólókat gyártó ausztrál vállalat például rövid úton lehúzhatta a rolót, akkora botrány lett a viccesnek szánt feliratokból.