Szép dolog a hagyomány és nemes idea a tradíció. A történelem ködébe révedő szemmel merengeni letűnt korok szokásain, bölcsességén vagy éppen tárgyi emlékein. Természetesen az is érthető, hogy egyes termékek előállításánál is komoly dolog a tradíció, a hagyományos recept és a múltbeli tapasztalat. Ugyanakkor csínján kell bánni az ilyen reklámszlogenekkel, mert mindig akadhat egy olyan kötözködő, mint én.

"Amit tudok a földről, a nagyapámtól tanultam" mondja büszkén Zombori úr. Az első csomó a kákán, hogy akkor eszerint az apja nem volt gazdálkodó, úgyhogy a hagyomány kisebb döccenővel folytatódott ővele. (Az ugye még rosszabb, ha az apja mégis gazdálkodó volt, de tőle semmit nem tanult István.) A másik csomó, hogy ezek szerint István mezőgazdasággal kapcsolatos tudása olyan 25-30 évvel ezelőtti tapasztalatokra épül, és az elmúlt negyedszázad technológiai-, és agrárfejlesztése elment mellette, mint az ugató kutya mellett a karaván. Hogy ez előny avagy hátrány, azt nem tisztem megítélni, de hogy egy reklámban nem hangzik jól, az biztos. Aztán arról sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy megfelelő a grafikai koncepció, és tényleg zsebre tett kézzel kell pózolnia egy szorgalmas gazdának.