Egy ideje már felmerült bennem, hogy a reklámfogyasztóknak talán ismételten szüksége lenne a sziporkázó szellemem által gyújtott fáklyafényre a töménytelen (vagy inkább tömény?) reklámáradatban, mert az elmúlt időszakban is olyan kvalitású remekművek láttak napvilágot, hogy csak pislogtam. De elodáztam az újrakezdést, mert mindig volt más dolgom, illetve mert egy fecske ugye nem csinál nyarat. De aztán jött a Lufthansa és az ő reklámja!
A jel! Igen, ez számomra, a reklámfogónak, egyenesen felkérés táncra, vagy kesztyű az arcomba. Akkor legyen! Nem ígérek semmit, így nincs mit számonkérni sem, de vessük bele magunkat ismét a reklámok fogyasztásába.
