Már írtam arról, hogy a jó reklámhoz sok minden kell, de ha biztosra szeretnénk menni, akkor három szereplő elengedhetetlen: csinos nő, mosolygós gyermek vagy aranyos kutya. (A legjobb kombináció egy kétgyermekes, kutyás család szerepeltetése, de ez nem mindig kivitelezhető.) Ebből adódik a következtetés, hogy a reklámiparban a legnépszerűbb állat a kutya. Nem akarok pszichológust játszani, ezért csak tippelem, hogy talán a hűsége és értelmessége miatt lehet így. De az is megeshet, hogy csak cuki.

Kutyák tehát sokféle reklámban felbukkannak, ezért nem meglepő, hogy a bankok is szeretik őket. Egy egyátalán nem alapos és reprezentatív kutatásban körülnéztem egy kicsit a pénzintézetek hirdetései között, és ennek eredményeképpen tálalok most egy csokrot a kutyás reklámokból.

Mint látható, a legtöbb nagy banknak van kutyás hirdetése és általánosságban elmondható, hogy az állatok szerepe pusztán az illusztráció. Ez leginkább az Allianz reklámján tűnik fel, a kutyus mintha nem is ott lenne, a kamerába néz, miközben mindenki más másfelé. A Budapest Bank hirdetésén nem teljesen egyértelmű az eb szerepe: egyhavi törlesztőn vehetek egy kutyát vagy a már meglévő kedvencemre költhetem (vegyek neki egy új kosarat)? 

Az Erste kutyája otthon érzi magát, és nagy kutyaszemekkel szuggerál minket hitelfelvételre. "Egy hely, ami állandó", mondja a felirat, de ez relatív... persze kutyaévekben egész állandónak tűnhet. Az FHB reklámjában is egy hasonlóan édes kutyus bámul ránk egy dobozból. A célcsoport nyilván a gyermektelen házaspárok. A Sberbank hirdetésén szereplő kutya szerepe is ködös, talán a gyors és biztos megoldás megtalálása volt a feladata, ámbár kétlem, hogy kiszagolná a hitelfeltételeket. Hogy a bankos hölgy is mosolyogva simogatja a férfi ügyfél szőrős kutyáját, freudi hozzáállást igényel, úgyhogy passzolom.

Az OTP reklámja az egyedüli, ahol a kutyusnak aktív szerep jut, igaz negatív, mert éppen leamortizálta apuci kedvenc kanapéját és dizájn-lámpáját. De ki tudna haragudni egy ilyen aranyos házikedvencre? (Aki mellesleg rettenetesen hasonlít mintázatában a Sberbankos ebre.) Inkább vegyünk fel hitelt! Vau!

Talán másfél évvel ezelőtt már volt terítéken itt az MTVA egy hirdetése, amely az akkor átalakuló M1 csatornát reklámozta. Ha valaki elolvassa az akkori posztomat, láthatja, hogy nem igazán nyerte el a tetszésemet, bár találtam benne pozitívumokat. Ez az M5 reklám szinte majdnem hasonló érzéseket váltott ki bennem, azt az apróságot kivéve, hogy ebben már semmit nem találtam, amit kiemelhetnék.

Sajnos még mindig nem tudom elfogadni (és megérteni), hogy egy nagy költségvetéssel működő, a média világában tevékenykedő cég, amelynek reputációja nem igazán izmos, miért vág maga alá egy ilyen plakáttal? A logó ugye adott (bár az is elég komikus), és értem, hogy ugyanezt az ötöst szeretnék a felpöndörödő papírvégek is szimbolizálni, ám miért ilyen konfettis megoldást választottak? Ez így olyan, mint a házi készítésű lakáshirdetések bevagdosott telefonszám-fecniei eső után.

A szövegek nagyjából rendben vannak, bár egy kicsit muris a "Jót s jól!" szlogen egy ilyen kvalitású hirdetésen. Mert lehet, hogy jót akartak, de sajnos nem sikerült jól megcsnálni. Remélem a műsorok minősége jobb lesz...

2015-16 között Magyarországon soha azelőtt nem látott plakátháború dúlt, amelynek számos érdekessége mellett kiemelendő, hogy nem kizárólag csak az egymással szembenálló felek vívták, hanem a kormányon lévő hatalom az emberek ellen… vagy érdekében. Erről még sokan, sokáig fognak vitatkozni, ám ebben a posztban koncentráljunk kizárólag a „fegyverek”, azaz a plakátok – teljesség igénye nélkül való – elemzésére.

Attól még, hogy gerilla, még nem biztos, hogy jó. Talán így foglalhatnám össze az itt látható Wrigley&Starbucks kompozíciót. Az ötlet alapja a poharak alján lévő üres felület hasznosítása, ami remek kiindulópont. Végül is ezeket a részeket gyakran látjuk, és miért is ne használhatnánk fel valamire... mondjuk egy ötletes reklámra.

Nagyjából ennyi lenne a pozitívum, mert a megvalósítás már nem lett ennyire frappáns. Az rendben van, hogy a vakító fogsort kellene villantani, de miért ez a túlzó nagyítás? Elvégre nem vizet iszunk a Starbucks-ban, hogy optikailag előállhatna ez a kép. Hogy jobban látható legyen? Oh... hacsak az nem.

Amikor ezt a képet megláttam, éppen nem ettem vagy ittam, mégis gusztustalannak találtam. Azt inkább el sem képzelem, ha evés vagy ivás közben villan rám egy ilyen vizuális ingerület... mert az nem lenne szép látvány. Egyébiránt bizonyos vagyok benne, hogy meg lehetett volna csinálni ezt esztétikusabban is, és akkor egész jó lett volna.

Napjainkban szinte mindenki kipróbálta már az online vásárlást, hol pozitív, hol negatív tapasztalatokkal gazdagodva eközben. Vajon mások a vásárlási szokásaink a digitális világban, mint egy hagyományos üzletben? Milyen vásárló típusok vannak az online térben, és mi alapján döntenek? Egy kutatás szerint hat csoportba oszthatóak a vevők, és mindegyiknek jól körülírható habitusaik, illetve vásárlási folyamataik vannak.

Reklámot készíteni nem könnyű. Jó reklámot pedig még ennél is nehezebb. Természetesen ez keveseknek szegi kedvét, és rengetegen meg vannak győződve róla, hogy nekik sikerülni fog az, ami sokaknak nem jött össze. De az élet nem habos torta, sőt még csak nem is tortás hab. 

Ez jutott eszembe a Volkswagen itt látható plakátjáról. A szupermunkásról. Aki nem lesz beteg, nem megy nyaralni vagy táppénzre. Értem. Csak egyetlen kérdésem lenne: magától megy az autó vagy azért vezeti valaki?

Gondolom nem kell továbbspilázni, de azért lépjünk még egyet (kettőt). Ha mégiscsak kell sofőr, akkor ő nem megy nyaralni, betegszabira, táppénzre? Miért nem? Kipakolni és bepakolni ki fog? Azt ezt is elintézi a szupermunkás? Továbbá (ha már költségekről is szól a reklám) Transporterünk benzint sem fogyaszt? Vagy ebbe a típusba ingyen adják? Nem kell szervízelni sem? (Ezt a marketingszlogent még érteném, ám nyilván ez sem igaz.) Egy autó, csak egy autó. Lehet olcsó, gyors, teherbíró, szép, modern, sőt manapság akár "okos" is. De ember nélkül még egyik sem működik (legalábbis megbízhatóan és jól).

Az már csak hab a tortán (lásd a bevezetőben említett habos torta), hogy a Volkswagen szerint tehát a jó munkaerő nem megy szabadságra, táppénzre és sosem beteg. Szerintem akkor álljanak át robotok alkalmazására. Még az is lehet, hogy azok jobb reklámokat készítenének...

Szeretném leszögezni, hogy semmi bajom sincs a bankokkal. Kapcsolatunk kiegyensúlyozott, igaz rendkívül visszafogott. Főként SMS-ben és az interneten értekezünk, személyesen már egy jó ideje nem találkoztunk. Akárcsak a névsorban, úgy az aktivitásmérő listán is meglehetősen hátul lehetek náluk.

Ami időnként felborzolja ezt az állóvizet, az a banki kommunikáció egyik fajtája, amelyben a pénzintézet az ügyfeleivel lép kapcsolatba. Az alábbi levelet ugyan nem én kaptam, hanem egy ismerősöm, de mélyen gondolkodóba ejtett. Talán valaki az olvasók közül meg tudja magyarázni...

Szóval azt értem, hogy egy bank kitalál egy újfajta hitelkonstrukciót, és ezt nagyon szeretné kommunikálni az ügyfelek, valamint a potenciális ügyfelek részére. Nyilván nem lehet egy fehér lapon fekete szöveggel teleírt levelet szétküldeni, az borzasztó unalmas lenne. Tehát valamilyen extra tartalommal fel kell dobni az üzenetet. De mi is legyen az? Személyi kölcsönről van szó, vagyis arra használható fel a hitel, amire  csak szeretné az ügyfél, szóval legyen mondjuk... utazás! Nem túl eredeti, de legalább elég kézzelfogható. De hova utazzunk? Lássuk csak... "régóta dédelgetett terv"... ööö... Bajorországba! Khm... ez sem túl eredeti, de legalább nem álmodunk túl vadat. (Hogy Németországba viszonylag olcsón, egyszerűen és szinte akármikor el lehet utazni? Hitel nélkül is? Ezt most hagyjuk...)

Ám most jön a fő attrakció, és ebben kérném a segítséget. Azt írja a levél, hogy "Jó döntését (mármint hogy a hitelösszegből Bajorországba utazom) ünnepelje meg egy remek őszi fogással, a ropogós, ízletes bajor csülökkel, amelynek receptjét a hátoldalon találja."

Ez most komoly? Egy komoly pénzintézet marketing-gurujai ezt az ötletet főzték ki? Dobjuk fel a DM levelünket egy ételrecepttel? Ajánlhattak volna érdekes látnivalókat Bajorországban, esetleg valamilyen programot (sörfesztivál), de egy ételreceptet? Itt tartunk? Mindezt egy majd 1 millió 850 ezer forintos hitel mellé étvágygerjesztőnek szánták? Vagy mi vezérelte őket? A levél szerint három éven át havi hetvenezer forintot kellene visszafizetnem, és egy kétezer forintos csülökrecepttel kívánnak jó étvágyat? (Megjegyzem kéthavi törlesztőből simán utazok Bajorországba és akár egy bajor csülköt is eszem belőle.) Mi volna ennek az ötletnek az üzenete? 

Az utazás szerintem hálás téma reklámozás szempontjából, különösen ha távoli, egzotikus célokat kell hirdetni. Természetesen nem mindig ilyen optimális a helyzet, van amikor közeli és viszonylag hétköznapi desztinációkat kell promótálni. Például egy nyugat-európai nagyváros lakójának Londont. Az Eurostar vasúttársaság Párizsból, Amszerdamból és Brüsszelből indít járatokat az angol fővárosba. Nem nagy durranás.

Talán ezért is gondolták úgy, hogy valami vicces, könnyed és érdekes reklámmal próbálják megoldani a helyzetet. Céljuk a London oda-vissza bemutatása, nos, ezt sikerült letenniük az asztalra. Az első problémám maga a képi megjelenés. Értem én a szimbolikát: oda-vissza, ezért ez a kitekeredett nőszemély. Nem állítom, hogy rettenetes, de hogy nem szemgyönyörködtető, annyi biztos. Külön kiemelném a kéztartást és az idióta vigyort. Ha működik az azonosulás (márpedig általában működik), akkor a vonatozást igénybevevő hölgyek magukat látják a bemutatott modellben, és... nos, valószínű elborzadnak. Nem akarok ilyen lenni - gondolhatják magukban.

A másik momentum a Harrods táska. Miért pont az? Szponzorálta a hirdetést vagy a vasúttársaságot? Vagy az Eurostar ezzel pozícionálja magát? A Harrods értékes márka, mi is azok vagyunk? A 80 eurós retúrjegy azért nem olyan elit (bár ha 80 eurótól szól az ajánlat, mondjuk 800 euróig, akkor más a helyzet). 

Végül a reklám azt sugallja, hogy egy egynapos londoni utazás egy nőnek arról szól, hogy shoppingol. Nem állítom, hogy ilyen nincs, de hogy akkora sztereotíp előítélet, mint ide London, az tuti.

Történelmi pillanat a blogon, íme az első (és remélem nem utolsó) retró reklámfilm, a Pepsodent jóvoltából, az ötvenes évekből. Rajzolva, ahogy azt kell:

Vidám zene, vicces figurák és az ének szövege csakis a fogkrémről szól. A refrén például ez: "You'll wonder where the yellow went, when you brush your teeth with Pepsodent.", azaz "Tűnődsz a sárga hova megy, ha a fogad Pepsodenttel mosod meg". (Azért érzitek a rímet, ugye?) A nőalakról, Suzy Q-ról, nekem a Frédi és Béni Irmája jut eszembe, de ez csak gyermekkori déja vu. A férfialak mókás, különösen a csokornyakkendő forgatás, de azt nem nagyon értem, miért rángatózik a füle? (Az angol ugyanis nem fülig szerelmes, hanem 'head over heels'.)

Azért már itt is megjelenik egy kis vakítás: az I.M.P. formula, amiről nem derül ki, mi is az pontosan. Az I talán az irium, amit később említenek. (A Wiki egyébként megadja a választ, ha valakit mélyebben érdekel ez a kémiai probléma.) Maga a reklám ugyanakkor egész pöpec lett, jól használják például a szürke ötven árnyalatát is (szó szerint). A zene nem annyira fülbemászó, mint a mai dallamok, de mégiscsak eltelt azóta 60+ év. Mindenesetre érdekes ezt a hirdetést összevetni a mai fogkrémreklámokkal..., de ne ezekkel.

És természetesen az sem lebecsülendő, hogy a Pepsodent még mindig a polcokon van!

Nemrégiben ölembe hullott a szerencse, vagy hogy hűen fogalmazzak, megtudtam az autó-, illetve pénznyerés titkát. Tudom, ezt a titkot sokan megtartanák maguknak, én azonban jóindulattal megosztom mindenkivel.

Minden azzal kezdődött, hogy egy érdekes kártyát dobtak be a postaládánkba, íme:

Tehát a kártya rejtette a titkot, ezért pontosan követtem is az útmutatást... na jó, csaltam egy kicsit, végül is már akkor ez a poszt lebegett a szemem előtt. Szóval természetesen kivártam a 24 órás díjértesítési folyamat lejártát. Ami egyébként eleve furcsa, hiszen az akció időtartama október 31..., szóval most akkor mennyi időm van a telefonálásra?

Lekapartam a kaparnivalót, és nagyon megörültem, mert a szám stimmelt az autó rendszámával! (Micsoda véletlen, ugye?) Nosza, telefonáljunk! Nem idézem a beszélgetés szövegét, legyen elegendő annyi, hogy az égvilágon semmit sem nyertem. De felvették volna személyes adataimat a nyereménysorsolás érdekében. 

Persze nyilvánvaló, hogy nincs itt szó semmilyen titokról: "Válaszával Ön hozzájárul ahhoz, hogy megadott adatai felvételre kerüljenek a Tersago Kft. nyilvántartásába, amelyben adatait további ajánlatainkkal történő megkeresés céljából tartjuk nyilván." Vagyis ha beugrom (az egyébként lehet, hogy nem kamu nyereménysorsolásba), akkor hamarosan ajánlatokat vagy akár kisebb, ám annál drágább csomagokat fogok kapni, csekkekkel. És nem mondhatom, hogy én nem is kértem ilyet. Ja, hogy ez a kártyán apró betűkkel szerepelt, kb. tizedével a "titkos" szövegnek? Az ügyfél minden tájékoztatást időben megkapott az ajánlatról... ugye? 

Az is érdekes, hogy a kártya azt sugallja, az autót megnyertem, ha stimmel a rendszám, a sorsolás majd a 100 ezer eurós fődíjért megy. Ismétlem, sugallja... de nem állítja. Nagy piros pont a szövegírónak és a jogászoknak, de amúgy egy ugyanekkora fekete a cégnek a reklámfogásért. 

És hogy mi a titok? Nos, azt már nem árulom el, de mindenki kitalálhatja...