Alig három hete fanyalogtam itt azon, hogy milyen igénytelen reklámot tudtak készíteni egy amúgy remek kezdeményezésnek, illetve hogy az államon kívül aligha engedhetné meg magának bármilyen gazdálkodó szervezet, hogy ilyen primitív hirdetéssel jelentkezzen.

Most pedig itt van a pozitív példa, lehet ezt a dolgot igenis ötletesen promótálni. A Levendula lakópark is rámozdult a kormányzati kezdeményezésre, csak csokkal, azaz sokkal jobban, mint a nagy költségvetésű apparátus. Természetesen nem azt mondom, hogy ez Oscar-díjas megoldás, de fényévekkel jobb, mint a másik. 

Most mondhatnám, hogy ez a különbség szakértelem és kreativitás terén, de nem mondom. Látszik az magától is...

Egy egészen különleges fogás kerül ma étlapra, egy gerillareklám és werkfilm egyben. Nemcsak magát az eredményt láthatjuk, hanem kicsit mögé nézhetünk a miérteknek és hogyanoknak is. Amint a film elmondja, a Vénusz koncepciója, hogy ne egydül együnk, az evés összehoz és élvezetesebb együtt. Ehhez találták ki ezt a libikóka széket, amely arra kényszeríti az embereket, hogy kettesben egyenek. Tényleg frappáns ötlet!

Ugyanakkor vannak problémák is a dologgal, és nem csak a leülés-felállás (az előbbi ráadásul tele tálcával bonyolítva) nehézségeire gondolok. Először is, a film állításával ellentétben az emberek nem azért esznek együtt vagy külön, mert jó a sütőolaj vagy sem, hanem mert így hozza ki a lépés. Ha egy tárgyalás vagy előadás után éhes az ember, beugrik egy gyorsétterembe és bekap valamit - csak úgy magányosan. Ha moziba megy a haverokkal, akkor pedig együtt ülnek le és nem mindenki egy külön asztalhoz. Szóval a kiindulópont sántít, de ettől az ötlet és a törekvés még érthető és pozitív. 

A következő csúsztatás ott van, hogy az elkészült szék-asztal kombó kétszemélyes, azaz egy família nem használhatja, ellentétben a korábban felvillantott idilli családi képpel. Az már csak hab a torán (vagy olaj a tűzre?), hogy az ilyen asztalt nagyjából egyenlő súlyú és lehetőleg 60 alatti személyek használhatják, a nagyi és az unokája halmozott hátrányban vannak az akció kivitelezésében. Nem véletlen, hogy a filmen is csak fiatalok használják, akik pedig amúgy is csoportosan esznek, mert ilyenek. Mellesleg a kép hátterében is együtt esznek az emberek és nem egyedül, azaz nem az asztal-szék a fontos, hanem hogy milyen az adott helyzet.

Egyszóval maga az ötlet óriási, a kivitelezés ötös, mögégondolni (sőt, egyáltalán gondolkozni) meg nem kell. Jó próbálkozás, de még finomítani kell, mint az étolajat. 

Azért nagyon furcsa világot élünk itt a 21. század elején, van körülöttünk minden és bármi. Persze szokták mondani, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, ezért lehet, hogy csak olyan dolgokra csodálkozok rá, amelyek teljesen hétköznapiak a világ normális fele számára, de engem időnként meglepetésként érnek bizonyos jelenségek.

Mint például ez a termék, amely tulajdonképpen fogyókúrás kutyaeledel. Illetve light keksz, kutyáknak. Természetesen nem tartom eszement ötletnek, és elfogadom, hogy igenis van létjogosultsága egy ilyen terméknek, de számomra ez akkor is egy nagy "jééé!"

Maga a hirdetés ötletes, bár kissé csúnyácska. Ezzel valószínűleg belegyalogoltam pár gazdi és kutyabarát lelkébe, de kinek a pap, kinek a paplan. Mindenesetre érdekes vizuális megoldás a fehér és a narancsszín használata: fehér a kutyus, a bútor, a fal, míg narancs a narancs és az etetőtál. Harmonizál a termék csomagolásával, és ez mindenképpen a hirdetés javára írandó. Vau!

A nagy utazók már elkezdték szervezni nyári nyaralásukat, érhető tehát, hogy beindultak a repülőjegy, szállás és autóbérlés weboldalak marketingesei is. Már írtam arról, hogy miképpen lehet gyors pénzköltésre ösztönözni a lusta vásárlókat, és a módszer a turizmusmarketingben is felbukkan, amint azt az alábbi két példa is szemlélteti.

Az első egy népszerű szálláshely kereső és foglaló weboldal, ahol egy random keresést indítva szépszámú ajánlatot kaptam. Az csak természetes, hogy rengeteg fontos információ megjelenik, ám beteszi a lábát a marketingfogás is. Nézzük a piros nyilakkal megjelölt, egyébként is pirossal szedett, szövegeket. Az egyik arra hívja fel a figyelmet, hogy jelenleg éppen hányan nézik az adott szállodát. Persze mondhatjuk, hogy milyen kedves figyelmesség, hogy jelzik a potenciális versenytársak számát, de vajon helytálló-e az információ? Ellenőrizni nem tudjuk, szóval akár kamu is lehet. Persze mondhatja valaki, hogy miért is ne lehetne igaz? Nos, a képen látható keresés 2016. nyarára vonatkozik, legyen tehát igaz a figyelmeztetés. De ha megismételjük ugyanezt 2017. februárjára, akkor hopp, ugyanezeket látjuk! Életszerű, hogy egy évvel előre hasonlóan sokan nézik ugyanazt a szálláshelyet? És mi a helyzet azzal, amit a másik piros betűs szöveg tol az arcunkba, hogy már minden szoba elkelt, illetve gyorsan fogy? Az eredmény dettó: egy évre előre is hihetetlen gyorsan fogy.

Természetesen lehet, hogy mindez színigaz és csak én keresem a kákán is a marketingest, de azért nem zárom ki a lehetőséget, hogy csak pszichológiai nyomásgyakorlás esete forog fenn, azaz arra presszúrálnak minket, hogy ne habozzunk, foglaljunk!

Egy autóbérlő weboldal is használja ugyanezt a technikát, úgy tűnik, elég jól beválik mindenkinek. Itt, a szintén piros betűs szöveg, arra figyelmeztet, hogy a keresett autó hamarosan elfogy, illetve magas a kereslet az autókra a célpontnak megjelölt városban. Egy külön kis ablak pedig időnként felbukkan és jelzi, hogy valaki épp foglalt egy autót. Vagy nem... ezt sosem fogjuk hitelt érdemlően bizonyítva látni, de nyomásgyakorlásnak mindenképpen megteszi. Itt is egy viszonylag közeli dátum van megadva, de ha előreugrunk 2016 decemberére, láss csodát, akkor is hamarosan elfogy az autó és magas a kereslet!

Hogy mindebből mi a tanulság? Nos, ne hagyjuk magunkat siettetni, válogassunk kedvünkre. De ha egyszer eldöntöttük, hogy mit és mikor akarjuk, foglaljuk le, függetlenül a piros betűktől!

Ugyan nem tudom, mikor van a humor nemzetközi napja, itt és most egy apró ünnepséget rendezek a legviccesebb hirdetés örömére, amely nem más, mint egy karate iskola reklámja. A Ninseikan Karate Iskola, amely egyébként gyermekek részére tart edzéseket, ezzel a hirdetéssel gondolta népszerűsíteni magát. Azt nem tudom, mennyien jelentkeztek eme reklám hatására, de hogy jól eltalálták a koncepciót, az biztos.

Nyúlhattak volna a félelmeinkhez, és ábrázolhattak volna egy támadás jelenetet a sötét utcán, vagy apellálhattak volna a szülők büszkeségére, de inkább egyvicces jelenetet alkottak meg. Persze nyilvánvaló, hogy beállított az egész, ám ez keveset von le az ötletből, ráadásul hihetőnek látszik. És a lényeg mindig ez: a látszat. Tudjuk, hogy csal, mégis szeretjük.

Ma rózsaszínben látunk mindent, esetleg pirosban. Szívek szállnak a szélben, virágeső és lágy dallamok. Igen, elérkeztünk az idei év első kereskedelmi ünnepéig, a Bálint napig, nemzetközi nevén Valentin napig. Ilyenkor csiripelnek a mobiltelefonok és izzik a Facebook.

De a szerelmi őrületbe beszállnak a nagyobb ágyúk is, ezúttal az Ikea bútorgyár. Valentin napi reklámjuk Ikeásan egyszerű, de roppant kreatív. Őszintén szólva soha, de soha nem gondoltam volna, hogy két széket felhasználna ilyen erotikus illúziót lehet kelteni, le a (nadrág...) kalappal a svéd ötletgyárosok előtt.

Időnként rendkívül érdekes reklámok kerülnek ki nagykaliberű cégektől is, amikor az ártatlan reklámfogyasztó nem tudja, ez most vicc vagy komoly. Ilyen például a Sony egyik PSP reklámja, amelyet ráadásul kis hazánkban, Sopronban, forgattak.

Talán az első megtekintésre nem is jön át a trükk, és csak annyit látunk, hogy egy fiatal hogyan üti el az utazás unalmas idejét, amíg megérkezik a barátaival megbeszélt találkozóra. Az egész környezet és szituáció annyira ismerős és közhelyes, hogy bárki beleképzelheti magát a játékos bőrébe. A reklám üzenete itt egyszerű: egy ilyen zsebben elférő PSP mindig jól jön, ha van néhány unalmas és/vagy szabad perced.

Ha alaposabban megnézzük a filmet, feltűnhet azonban egy apróság, amely kicsit erodálja az egész reklámot és eltöprenghetünk, hogy ez most mi is akar lenni. Jelesül arról van szó, hogy játékosunk a film végén azzal a két emberrel (baráttal) találkozik, akik a film elején ott állnak vele a megállóban. Csakhogy főhősünk nem veszi észre őket, lévén nagyon el van foglalva a PSP-vel. 

Szóval nem tudom mire vélni az ötletet, de a zene nagyon jó lett és ötletes az Assassin Creed logójának elhelyezése is a háttérben. 

Azt hiszem abban egyetértünk, hogy a jelenlegi kormány a legaktívabban kommunikáló kormányok egyike, legalábbis ami a plakátokat és tévéreklámokat illeti.  Ezzel tulajdonképpen semmi gond nincs, sőt azzal sem, hogy ezeknek a hirdetéseknek egységes arculatot alakítottak ki. 

Ami azonban mindenképpen szemet szúr, az nem más, mint a képi megjelenés aluldizájnoltsága... hogy egy ilyen szép magyartalan kifejezést használjak. A mostanában utcára került plakátok ugyanis valami olyan szintű ötlettelenségről árulkodnak, hogy annak minden reklámfogyasztónak fájnia kellene. Az itt látható hirdetés kb. 3 percet vett igénybe a tervezőnek, és talán a grafikus sem dolgozott vele többet a gépen, mint 2 perc. És már mehetett is a nyomdába, majd az óriásplakát-helyekre, nézzétek, emberek! Szégyen, hogy nem volt valaki a folyamatban, aki felemelte volna a mutatóujját, hogy "nono", azért rittyentsetek már egy szebb illusztrációt ennek a nagyszerű hírnek!

Ilyen technikával és grafikai megjelenéssel ma egyetlen versenyszférában lévő cég sem merne előrukkolni, de még egyes civil szervezetek is erősen meggondolnák, hogy vajon árt vagy használ-e egy ilyen alkotás az imázsuknak. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy a szöveg mennyire értelmes. Mit jelent az, hogy "Otthonteremtés: +10 millió forint"? És mi köze ennek a működő reformokhoz? (Persze lehet érteni, ha az ember elég tájékozott az aktuális gazdasági-politikai hírekben.) 

Nemrégiben szörfölés közben egy igen érdekes reklám jött velem szembe, és habár egyáltalán nem kívántam vele foglalkozni, rákattintottam a részletekre. Marketingfogás szempontjából igen tanulságos, ezért is teszem az étlapra.

Mint látható, devizakereskedelemre buzdít az iFOREX Zrt, egyébként jogilag teljesen korrekt hirdetése. Az ördög, akárcsak egyéb pénzügyi szolgáltatásoknál, az apróbetűs részletekben rejlik. 

Az egyik pirossal bekeretezett rész arra figyelmeztet, hogy az oldalon látható információk kizárólag marketing (itt és most értsd, reklám) célokat szolgálnak és nem konkrét ajánlatok, tanácsok. Rendben, de akkor miként értelmezzem a 28 éves Éva több ezer eurós nyereségét? Ez nem egy konkrét információ? Most akkor keresett ő ennyit vagy sem? Természetesen értem, hogy még ha az amúgy gyönyörű Éva keresett is egyszer az életében pontosan ennyit, az nem garancia, hogy én is fogok, de azért az a 2350 euró egy óra alatt vagy színigaz vagy oltári füllentés. Ez azért nem mindegy.

De az alsó szöveg ennél is tovább megy, és némileg lerántja a leplet a fenti dilemmáról. Azt írja ugyanis, hogy a fentiekben megjelenített nevek, képek és személyes adatok nem feltétlenül tartoznak valós és kereskedői tevékenységet végző személyekhez. Akkor tehát nem is létezik ez a 28 éves Éva? Lehet, hogy 46 éves és Ági? De akár az is lehet, hogy Elisabeth Morse, amerikai állampolgár, és fogalma sincs, hogy egy magyar oldalon felhasználják a fényképét? 

Bár már összedőlt bennem legalább két világ, ezután jön a kegyelemdöfés: "a hirdetésben szereplő kereskedő által kinyilvánított vélemény nem valós kijelentés" - vagyis nettó hazugság? Ne legyünk ennyire végletesek, hiszen azt is mondja, hogy "csak utalás", vagyis lehet, hogy a negyede azért igaz. 

A jobb felső sarokban látható három aranyozott emblémára ügyet sem vetek, ezek is illusztrációk, hiszen ki vagy mi nyilvánította a legjobbnak? 

Szeretném mégegyszer elmondani, hogy a hirdetés maga egyébként teljesen korrekt, mert figyelmeztet a kockázatokra, a veszteségre és persze közli velem a fentebb említett marketingfogásokat is. Ha valaki elolvassa az egész apróbetűt, tényleg átgondolhatja, belevág-e ebbe a dologba vagy sem. Nem is a tájékoztatás félreérthetőségét emelem ki, hanem épp a szókimondását. Végigolvasva a tájékoztatót, mégis hogyan értelmezzem mindezt? Hiszen szinte semmi sem igaz abból, amivel fel akarják kelteni a bennem lévő tőzsdecápát...

Most olvastam, hogy korhatárossá (18-as karika) szeretnék tenni azokat a filmeket, amelyekben dohányoznak a szereplők, úgyhogy mielőtt ezt az okos szabályt az internetre is kiterjesztik, következzen egy dohányos reklám az ilyen hirdetések hőskorából, 1985-ből. Nem, nem Marlboro, hanem a kevésbé ismert Winston, amely a felirat szerint egyébként "Amerika legjobbja", csak így szerényen, öles betűkkel.

Amikor rápillantottam erre a képre, egy dolog ragadta meg a tekintetem: mennyire nem illik a képbe, és a középső pasi szájába, a cigi. Most komolyan. Idilli, vadregényes táj, kemény fickó narancsban, bátor, sportos,egészséges... ja, mégsem, mert pöfékel. Ráadásul miért csak egy pasi dohányzik és a többi nem? Ő a legjobb vagy a többieknek esze is van? 

Érdekes megfigyelni azt is, hogy mennyire hasonló a kép hangulata és színvilága egy cowboyos Marlboro reklámhoz. Arról nem is beszélve, hogy a hirdetés tudatalatti üzenete is: szabadság, erő, vadság és férfiasság. De 1985 óta már tudjuk, hogy nem a cigi teszi a férfit... ugye?