A marketing egyik legfontosabb célja nem más, mint a bizalom kiépítése/erősítése. Az ilyen irányú reklámok eltérnek a szokásos "ezt vedd meg" reklámoktól, és sokkal kényesebbek is azoknál. Az OTP nemrég egy érdekes kampányba fogott, viszonylag ügyesen egyensúlyozva a meggyőző és hiteltelen határán, ám a kezdeti lépések esetlenségével.

Meg kell mondanom, roppant kellemes csalódás volt a hirdetés azon eleme, hogy hús-vér OTP ügyintézőket szerepeltetnek benne, színészek helyett. Ha nem tudnám, hogy "amatőrök" játszanak benne, nem is tűnne fel, nagyon profik, le a kalappal. Egyértelmű a szándék: hozzuk emberközelbe a bankot, és ez sikerül is.

A felszín alá bukva azonban felmerül néhány keserédes gondolat. Egyrészt, hogy pusztán az ismeretség nem szolgál a bizalom alapjául; különösen a Kun-Mediátor Marcsikája után nem érdemes erre alapozni. Másrészt az ország legnagyobb és legrégibb bankjáról szólva nem biztos, hogy a bizalmam az ügyintézőkben van és nem a bank reputációjában. Ezt tovább erodálja az a szöveg, hogy "400 helyen 4000 munkatársunk". Gondolom, hogy ez banki szempontból sok lehet, de egy átlagfogyasztó első reakciója nyilván az, hogy "csak ennyi?", mert fogalmunk sincs, mennyi is az a négyezer. És valljuk be: mennyi olyan ismerőse lehet 4000 embernek, akik tudják, hogy 1. az illető OTP banki ügyintéző, 2. abba a fiókba járnak, ahol ő dolgozik, 3. egyáltalán az OTP ügyfelei és végül 4. tényleg bíznak benne (ismerik) annyira, hogy rábízzák a pénzügyeiket? Csak mert a süteményt nálam vásárolja, még nem fogom a bankszámlámat nála vezetni!

Egyszóval jár egy nagy piros pont a kezdeményezésért és az ötletér, ugyanakkor egy apró fekete a tartalomért. 

Január végén forduljunk a múltba, hívjuk elő a retró-fílinget, ráadásul egy tavaszias hirdetéssel. Bármily meglepő is, a reklám instant reggelit hirdet és nem ruhát vagy sampont. Hogy mi az az instant reggeli? Nos, ez egy por, amit tejjel kell összekeverni és felér egy komplett reggelivel: szalonna, tojás, toast és narancslé. A képen pedig Carolyn Brand iskoláslány megy iskolába reggel 8 órakor - nyilván egy ilyen reggeli elfogyasztása után. Micsoda ötlet!

De a legjobb mégis a szöveg. "A body couldn't ask for anything more.", azaz "A test nem kérhet ennél többet.". Nos, azért én a hagyományos reggelit kérném, a tejes port hagyom másnak és abba nem is gondolok bele, mi minden más jönne jobban a testnek, mint egy szintetikus porsűrítmény. De a legjobb az apróbetűs reklámszövegben rejtőzik: "Oda visz, ahol lenni akarsz, ráadásul gyönyörűnek érzed magad." vagy valami hasonló, ami fantasztikus ajánlat egy instant reggeli portól, lévén egyesíti a teleportálás és a kozmetikai szalonok előnyeit, gondolom pár dollárért. Ez már maga a csoda kategória, feltétlen ki kellene próbálni, kár hogy már nem kapható, pláne nem nálunk.

Az emberi kreativitás nem ismer határokat, tartja egy közhelyes mondás, ám ez semmit sem von le az igazságtartalmából. Jól illusztrálja ezt a mostani gerilla-reklám is, amelyet a Schweppes üdítőital gyártó talált ki (vagy találták ki neki okos reklámszakemberek). 

Az üveg elhelyezése szökőkútként - valljuk be - hatalmas ötlet, ráadásul tökéletes összhangban van az ital által sugallt kirobbanó erőhöz és lendülethez. Még arra is figyeltek, hogy a színtelen tonik ital legyen bemutatva, azért mégsem gyömbér vagy vadmálna színű a víz.

Azt nem tudom, a Városligetben mit szólnának egy ilyen kompozícióhoz a fenntartók, talán nem is engedélyeznék tekintettel a hely turisztikai jelentőségére. Ám ettől függetlenül nagyon jó ötlet, pláne, ha valahol a közelben árulnak is ilyen üdítőt!

Az árképzés bizony a marketing része, ezért nem mindegy, hogy mit mennyiért adunk, pláne, ha még egy kicsit meg is vezetjük a vásárlót. Egy korábbi bejegyzéseben írtam a zavarárról, ez most nem az (illetve nem feltétlenül), hanem egyszerűen a figyelmetlenség és a rutinok kihasználása.

Mint látható, a bal oldalon, a 64 darabos törlőkendő ára 499 forint, azaz darabonként 7,80 forint, míg a jobb oldalon a duopack ára 1099 forint, vagyis 8,59 forint darabonként. Ezzel tulajdonképpen nem is lenne baj, bár az ember megszokta, hogy a nagyobb kiszerelés olcsóbb (a rutin, ugye). Csakhogy a duopack csomagolásán ott virít az "Economy" felirat, ami arra utal - igaz angolul - hogy gazdaságos. Ha pedig gazdaságos, akkor nyilván olcsóbb is. Ám ezúttal nem így van és ha figyelmetlenek vagyunk, buktuk is a pénzünket. Mentségére szolgáljon az üzletnek, hogy feltünteti a darabárat (apróbetűvel), vagyis elvileg korrektül tájékoztatott. 

De ne feltételezzünk rögtön rosszat,hiszen az is lehet, hogy az egész csak figyelmetlenség az áruház részéről, több ezer terméknél ki figyel oda, mi mennyi. Ráadásul még az is elképzelhető, hogy szabadulni akarnak a 64 darabos kiszereléstől, azért olcsóbb. 

Kapcsolódjunk a vasárnapi poszthoz, és lovagoljunk még egy kicsit ezen a januári fogyókúrán. Februárban már úgysem tudok rugózni rajta, mert addigra lecseng a lelkesedés... Szóval az alábbi reklámfilm is ezt a témát mutatja be, mégpedig nem is akármilyen oldalról!

Van ebben a videóban valami különlegesség. Természetesen már maga az alapötlet sem hagyományos, a hasat mellre felgyúró lány figurája meglehetősen kreatív, ugyanakkor vicces is. Érdekes a másik nő kezdeti lesajnáló, majd meglepődő, és végül elkeseredetten próbálkozó hozzáállása is, tulajdonképpen freudi magasságokból érthető szintre lehozva ezzel az emberi lélektan működését.

Ami viszont az újdonság erejével hat ebben a reklám-stílusban, az a szöveg: "It doesn't happen to everybody.", azaz "Ez nem történik meg mindenkivel.", ami egy kőkemény igazság, csak a fogyasztószer gyártók szeretik elhallgatni, lévén ezzel a pesszimista üzenettel csökkentik a vevőkört.

Persze nyilvánvaló, hogy magának a karcsúsító zöld teának (mert erről szól a reklám) rendszeres fogyasztásával sem fogunk ilyen drasztikus eredményt elérni, de díjazom a kreatív és szókimondó megvalósítást.

Az újévi fogadalmak elsöprő többsége vélhetőleg arról szól, hogy hány kilótól fogunk megszabadulni az előttünk álló éveben, ennek megfelelően a konditermek taglétszáma erőteljesen megemelkedik januárban. Most nem kívánom elemezni a folytatást, inkább egy idevágó reklámmal támogatnám az esetleg fogyó lelkesedést. 

Emberünk furfangos módon próbálja leplezni igencsak méretes pocakját, nevezetesen cementes-zsáknak álcázza. Mi tagadás, profi a kivitelezés, ám ahogy a szöveg is mondja "A háj nem tud elrejtőzni.", azaz "Fat can't hide." Külön felhívnám a figyelmet a szövegre, amely azonban mintha rejtőzne, legalábbis egy zseniális grafikai megoldással némileg az alak mögé csúsztatták.

A hirdetés természetesen egy fitnesz vállalaté, bár nem teljesen egyértelmű, hogy melyiké (talán a Kingdom of Sports-é). Sok rosszat nem tudok róla mondani, ám azért azt megjegyezném, hogy modellnek talán nem a legmegfelelőbb embert választották, lévén a nehéz fizikai munkát végző munkások nem igazán a konditermek célcsoportjai. Ők a munkahelyen edzenek. Mindez azonban nem csökkenti a hirdetés kreativitását és ötletességét.

A hozzáértők azt mondják, akkor a legkönnyebb a döntés, ha csak egyvalamiből lehet választani. Minél több lehetőség van ugyanis előttünk, annál nehezebben tudunk dönteni. Ezt az emberi tényezőt használja ki az ún. zavarár, amely tulajdonképpen egy roppant cseles marketingfogás. Célja, hogy az általában a legolcsóbb megoldást kereső vásárlót, egy drágább termék vagy szolgáltatás megvételére ösztönözze. Nézzük meg, hogyan működik!

A reklámfilmek sajátossága, hogy még a nyomtatott hirdetéseknél is jobban célba veszik az érzelmeinket, és nem is annyira a termékkel, mint az iránta keltett vágyakkal manipulálnak. Rengeteg példa van erre, álljon most itt illusztrációként a Sony Vaio laptop egyik reklámja.

Ahogy az látszik, a film javarésze egy csábos táncot lejtő, attraktív hölgyet (Kareena Kapoor indiai színésznőt) mutat, látványos fényeffektekkel és fülbemászó, de végtelenül egyszerű zenével. Természetesen időnként megjelenik maga a termék is, de nem azon van a hangsúly, sokkal inkább a táncoló nőn. 

A zenéről még annyit, hogy a szövege egyaránt vonatkozhat a nőre és a laptopra, bár az előbbire jobban, mivel olyanok hangzanak el, mint "szükségem van rád még ma éjjel", "kényeztess el", vagy "többet akarok". A végén látható szlogen azért ennél kreatívabb lett, illően a vizualitáshoz, "spark a trend", azaz "lobbants lángra egy divatot" (angolul jobban hangzik).

A kidolgozás mindenesetre Sony-san profi, és tökéletes példa az érzelem-átvitelre. Hogy milyen asszociációkat próbál kelteni a reklám a laptoppal kapcsolatban, és ki a célcsoport, az nyilvánvaló. Szeretjük az ilyen hirdetéseket, de tudatos vásárlóként kizárólag Kapoor kisasszony két szép... szeméért nem fogok Vaio-t venni. Azért kipróbálnám... Hogy-hogy melyiket? Micsoda kérdés?! A laptopot, természetesen, hiszen arról van szó... nem?

Vannak olyan reklámok, amelyek már a könyökünkön jönnek ki, vagy nagyon ki nem állhatjuk őket. Ilyenek például a samponreklámok is, de most mutatok egyet, ami rácáfol arra a közhelyre, hogy tudniillik nincs jó sampon hirdetés.

A Pantene itt látható hirdetése ugyanis ötletes és kellően vicces is. Nem biztos, hogy már az első pillantásra leesik, miről is van szó (nekem is kellett pár másodperc és a felirat), de ez az egész operációs jelenet egyetlenegy dolgot illusztrál: Pantene használata esetén nincs hajhullás!

A szöveg, "Hair fall control." ("Hajhullás szabályozás.") sem valami megdöbbentő, de nyilván a képi megjelenés kivette a kreativitást a készítőkből. De ne legyünk telhetetlenek, inkább álljunk hozzá pozitívan: végre egy élvezhető samponreklám!

A marketing egy cseles iparág. Beletartozik az is, hogy az emberek legalapvetőbb, legelemibb ösztöneibe turkál bele és ráveszi őket arra, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat akarjanak a magukénak, amelyekre valójában nincs is szükségük. Manipulál, ugyanakkor ezt okosan teszi. Nézzünk meg öt ilyen trükkös marketingfogást, amelyeknek a józan ész szerint hatástalanoknak kellene lenniük, ám mégis mindig bejönnek. 

1. A hiány 

Ez a csel tulajdonképpen két alapvető szükségre épül: az egyik, hogy mindig vágyunk arra, ami épp nem áll rendelkezésre, a másik, hogy mindannyian szeretnénk a kiváltságosok közé tartozni. A hiány pontosan ezt célozza: ha most nem veszed meg, akkor később nem lesz, továbbá hogy ilyen csak a kivételeseknek lehet, mert nincs belőle sok. 

A hiány azt a félelmet erősíti, hogy ha most azonnal nem cselekszel, akkor elszalasztasz egy hatalmas lehetőséget, ami soha többé nem tér vissza, illetve hogy ha most nem ragadod meg az alkalmat, hogy a bennfentesek közé kerülj, akkor örökre kívülálló maradsz. 

A félelem nagy motivációs elem, és a marketingesek jól ki is használják.