A marketing egyik legfontosabb célja nem más, mint a bizalom kiépítése/erősítése. Az ilyen irányú reklámok eltérnek a szokásos "ezt vedd meg" reklámoktól, és sokkal kényesebbek is azoknál. Az OTP nemrég egy érdekes kampányba fogott, viszonylag ügyesen egyensúlyozva a meggyőző és hiteltelen határán, ám a kezdeti lépések esetlenségével.
Meg kell mondanom, roppant kellemes csalódás volt a hirdetés azon eleme, hogy hús-vér OTP ügyintézőket szerepeltetnek benne, színészek helyett. Ha nem tudnám, hogy "amatőrök" játszanak benne, nem is tűnne fel, nagyon profik, le a kalappal. Egyértelmű a szándék: hozzuk emberközelbe a bankot, és ez sikerül is.
A felszín alá bukva azonban felmerül néhány keserédes gondolat. Egyrészt, hogy pusztán az ismeretség nem szolgál a bizalom alapjául; különösen a Kun-Mediátor Marcsikája után nem érdemes erre alapozni. Másrészt az ország legnagyobb és legrégibb bankjáról szólva nem biztos, hogy a bizalmam az ügyintézőkben van és nem a bank reputációjában. Ezt tovább erodálja az a szöveg, hogy "400 helyen 4000 munkatársunk". Gondolom, hogy ez banki szempontból sok lehet, de egy átlagfogyasztó első reakciója nyilván az, hogy "csak ennyi?", mert fogalmunk sincs, mennyi is az a négyezer. És valljuk be: mennyi olyan ismerőse lehet 4000 embernek, akik tudják, hogy 1. az illető OTP banki ügyintéző, 2. abba a fiókba járnak, ahol ő dolgozik, 3. egyáltalán az OTP ügyfelei és végül 4. tényleg bíznak benne (ismerik) annyira, hogy rábízzák a pénzügyeiket? Csak mert a süteményt nálam vásárolja, még nem fogom a bankszámlámat nála vezetni!
Egyszóval jár egy nagy piros pont a kezdeményezésért és az ötletér, ugyanakkor egy apró fekete a tartalomért.