Hiába, van olyan eset, amikor el kell ismerni a vereséget. Le kell szállni a magas lóról és be kell dobni a törölközőt. Meg kell hajolni az intelligencia és kreativitás trónusa előtt, fel kell adni a mindentudás elefántcsonttornyában való terpeszkedést.

Hogy mindezt miért mondom? Nos, az itt látható Volkswagen reklámmal kapcsolatban, ugyanis ez már valami olyan marketingkommunikációs stratégiát követ, amelyet én, egyszerű halandó, nem tudok követni. A négykerék-meghajtásig még bírom a tempót, de a Lady-Vaslady szimbolizmusnál lemaradok. Azt még elhomályosuló tudattal érteni vélem, hogy a négy szó a négy kerék pozícióját jelzi, és hogy talán a vaslady erősebb meghajtást jelez, mint a lady, de hogy ezek hogyan illenek bele az Univerzum leheletfinom szövetébe, és miért jó az bárkinek is, ha vasladyk vannak a kerekei helyén, azt fel nem foghatom. Ez a reklámfogás rajtam is kifogott...

Természetesen közhelynek számít, de nagyon is igaz: a reklámokhoz elengedhetetlen egy csinos nő (vagy kisbaba, vagy kisállat). Egy vonzó nő látványa azonnal odavonzza a férfiszemeket, ezért célszerű férfiaknak szánt termékeket így hirdetni. Nyilván ez lebeghetett a most bemutatott laptop gyártójának szeme előtt is, amikor elkészítette ezt a hirdetést.

Ugyanakkor a képet elnézve az az érzésem támadt, talán egy kicsit túlzásba vitték a dolgot a Teclast nevű cég szakemberei, mert mintha a termék nagyon apróra sikerült volna, a tekintetvonzó hölgy pedig egy ici-picit túl nagyra. És mintha az egészalakos kép nem lenne épp elég figyelemfelkeltő, a modell még rátesz egy lapáttal, finoman fogalmazva mondjuk úgy, nyit a világra.

Kicsit elbizonytalanodom, hogy mi is a hirdetés valódi célja, (kit) mit is hirdet valójában. Ezen talán segítene, ha érteném a feliratokat, bár attól tartok, valami még szaftosabb szlogen bukkanna elő, úgyhogy talán mégsem baj, fedje jótékony homály a készítők ebbéli kreatív ötletét. Hisz a látvány úgy is magáért beszél...

Itt a tavasz, a szerelem és a nagytakarítás ideje! Bár a szerelem sokkal kellemesebb téma, most mégis a kisöprés kerül az étlapra, a Leroy Merlin jóvoltából.

A szlogen "Give your house a spring clean" rettenetesen semmitmondó (Adj a házadnak egy tavaszi takarítást), de az első pillantásra is egyértelmű, hogy ezt a reklámot nem a szöveg, hanem a képi elemek viszik el a hátukon. Habár nyilvánvalóan photoshoppolt alkotással állunk szemben, az eredmény mégis meggyőző.

Sokan korholják a képmanipuláció ilyen mértékét, mégis, ahogy azt a példa mutatja, vannak igényes és célravezető megoldások is. A kép ugyanis tökéletesen illusztrálja a mondanivalót, továbbá figyelemfelkeltő és humoros. Másik nagy előnye, hogy az egész házat mutatja és nem csak egy szobáját. Mert hiába mosolyog egy csinos nő a csillogó-villogó nappaliban, az nem mutatja be az egész házra kiterjedő nagytakarítást. Ez a megoldás azonban épületes.

Régebben a porszívóügynök volt a persona non grata non plus ultra példája, akit az emberek nem a hátuk közepére kívántak, hanem a halál ... egy másik testrészére. Azóta persze sokat fejlődött a porszívógyártók marketingkommunikációja és roppant ötletes, illetve kreatív reklámok jelentek meg ezen a területen. Az itt látható hirdetés azonban két dolog miatt is rendkívüli.

Az egyik ilyen aspektus, hogy vajon melyik hirdető engedheti meg magának, hogy a reklámjának több mint felét a fekete semmi foglalja el? Árban ez is ugyanannyiba kerül, mintha az egész kép full színes lenne. De mégis, a grafikai megoldás nem tévedés, hanem a koncepció része - az ár nem számít. És ezzel futunk bele a második zseniális ötletbe: hogyan mutassunk meg egy lapos porszívót úgy, hogy az az első pillantásra nyilvánvaló legyen? Nyilvánvalóan sok jó, és még több csapnivaló megoldása lenne ennek a problémának, de azt hiszem a Samsung itt nagyon beletalált a tutiba.

Szlogen már nem is kellett, csak egy "apró" kiegészítés, miszerint az egész készülék mindössze 8 centiméter vastag. Ha hazánkban is szeretnék hirdetni ez a masinát, egy szlogenjavaslatom azért lenne: Ettől padlót fogsz! 

Végezzünk el egy gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy az általunk irányított tévétársaságot gyökeresen át akarjuk alakítani, amelyhez kellő tőkével rendelkezünk. Azt is tegyük fel, hogy ezt az átalakítást, sőt igazából magát a tévétársaságot is, elég sok kritika éri. Kérdés: a változást kommunikáló utcai plakátjaink milyenek legyenek? Az én válaszom az lenne, hogy valami iszonyú ütősek legyenek, tegyünk bele dizájnt, humort, szlogent és profizmust. Kerül, amibe kerül. 

Az MTVA itt látható hirdetésének készítői úgy látszik más vonalon indultak el, nem csoda, hogy az eredmény engem nem nyűgöz le. Dizájn. Tulajdonképpen ez az egyetlen erőssége a plakátnak, ötletes a valóság és a tévékészülék grafikai egybemosása, továbbá a színvilág is passzol a logóval. A témaválasztás kicsit bulvárosra sikeredett, nem tudom, ez tudatos (vagyis az új hírcsatorna ilyen híreket is fog tartalmazni) vagy csak illusztráció. Ha az utóbbi, akkor nem volt jó választás. Humor. Semmi. Szlogen. Az "Akkor. Amikor." gondolom nagyon frappánsan hallatszott a prezentáció során a tárgyalóteremben, kár, hogy az utcán már nem. Nem mond semmi különöset: olyan, mint az Ott. Ahol. vagy az Annyi, Amennyi. "Frissen az igazi!" - mondjuk a kifli vagy a saláta. Tudom, hogy létezik a friss hír kifejezés, de ez a szlogen itt nem ül. Az alsó sorban látható szlogensor nyilván a manapság divatos "news ticker" szeretne lenni, de miért kell ismételni benne a szöveget? Profizmus. Nyomokban. Itt. Ott.

Összességében szólva ha megnézem is az új hírcsatornát, az nem emiatt a plakát miatt lesz.

Megérkezett az 1 százalék begyűjtésének ideje, nem csoda, hogy utcáinkat, útjainkat kezdik megtölteni az ilyen jellegű hirdetések. Nem látok ebben semmi kivetnivalót, sőt, azt találom sajnálatosnak, hogy ilyen nemes és szükséges tevékenységekre így kell összekalapozni a pénzt. Mindazonáltal nem tudok elmenni amellett, hogy a legtöbb ilyen jellegű hirdetés - tisztelet a kivételnek - mennyire faék egyszerűséggel próbálkozik. Nem vagyok képzett PR- vagy marketing szakember (még), de azért annyit érzékelek, hogy a minket bombázó rengeteg reklám és hirdetés tengerében elég nehéz kitűnni, és akkor még a vidra-effektust nem is említem. Én megértem és tisztában vagyok vele, hogy az alapítványoknak és egyesületeknek leginkább erre nincs komoly kerete, de azért valahol húzni kellene egy határt, hiszen mégiscsak a nagy nyilvánosság elé lépnek, és egyáltalán nem mindegy, hogyan.

A most bemutatott hirdetés tökéletes illusztrációja ennek a gondolatnak, de korántsem az egyetlen példa (elnézést is kérek, hogy pont őket citálom most ide). A Gyermekétkeztetési Alapítvány plakátja ez, és egy országban, ahol a gyermekszegénység és éhezés  igenis jelen van, igazán megérdemelnék (nemcsak) a mi egy-forintjainkat. De ez a grafikai és szöveges megjelenés sajnos nagyon kevés. Hogy mást ne kérdezzek, mi van a zacskókban? (Ha már ezt a rettenetesen bornírt képet tették a plakátra.) Étel? Valószínű, de ez a sok szatyor inkább tűnik egy szemétkupacnak, vagy egy bevásárlókocsi kiöntött tartalmának, mint bármi másnak. Mivel gyermekétkeztetés, esetleg egy mosolygó gyermekarc nem lenne jobb ide? Tudom, sztereotípia, de a szatyornál biztos jobb.

"Köszönjük, hogy ránk gondol!" mondja a szlogen. Amennyiben csak gondolok rájuk, az nem lesz elég, ha az 1 százalékomat odaadom, az már valami. A "Köszönjük, hogy nekünk adja." sem valami kreatív ötlet, de szerintem minőségi előrelépés.

Ebben az szomorít el igazán, hogy a gyermekétkeztetés kapcsán annyi jópofa ötlet adja magát a képi megjelenésre, hogy egy ilyen koncepcióval az utcára lépni nemcsak ciki, hanem valószínűleg az eredményessége is kicsi. Mivel az 1 százalékomról már rendelkeztem, így azt nem tudom felajánlani, de ha jövőre még itt leszek, és megkeresnek időben, akkor szívesen, állampolgári felajánlásként segítek a 2016-os plakáttervek megalkotásában.

Egy újabb gerilla-marketinges fogást tálalok ma, ezúttal igazi ínyencfalatot. Az első pillantásra közönséges szemétkupacnak látszó kompozíció ugyanis egy Mini-t rejt, óriási ötlettel. 

A reklám tulajdonképpen a Mini legjellemzőbb tulajdonságára, a kis méretére, próbálja elsősorban ráirányítani a figyelmet, de ennél sokkal többet  is üzen. Egyszerűen megvásárolható, olcsó, könnyen használható és praktikus. Az oldalán látható "99 per maand" arra utal, hogy havonta 99 euró, bár az nem derül ki, hogy ez a törlesztőrészlet vagy az üzemben tartás díja-e.

Továbbgondolva a reklámot, és mintegy interpretálva a koncepciót, azért az kérdéses, hogy eme ábrázolás nem sugallja-e azt a gondolatot, hogy a Mini szemétrevaló (talán nem, mert csak a doboza van kidobva), illetve hogy mennyire lehet komoly autó, ha dobozban hozzáférhető. Nyilván mindezeket alaposan átgondolva döntöttek a marketingguruk és a cégvezetők, és úgy tűnik, a zöld lámpát kapott az ötlet.

Ismét tegyünk egy kirándulást a múltba, egészen pontosan az 1930-as évekbe, amely már kinyúlik a retró hatálya alól, olyan korabeli. Nemcsak a technikai megvalósítás és a fekete-fehér grafika leplezi le, hogy vastagon a múltban járunk, hanem a hirdetés egész koncepciója is. Mielőtt belemennénk ennek boncolgatásába, szögezzük le, hogy egy vitaminreklámot látunk, amelyekkel ma is simán szembetalálkozhatunk az utcán vagy a tévében (ha nem vagyunk elég gyorsak a távkapcsolóval).

A Kellog's cég PEP vitaminjáról van szó, ami annyira vitalizál, energetizál és egyáltalán megszépít, hogy az csuda. Érthető is a férj kérdése a jobb alsó sarokban lévő kis képkockában, ami tömören így foglalható össze: A manóba, szívem, Te egész kivirágoztál a főzésben, takarításban és portörlésben, én meg szétesem a munkahelyi stresszben. Mi a válasz? Nos, erre nem az a találó felelet, hogy mert egész nap nem vagy itthon és békén hagysz az ostobaságaiddal, hanem hogy a vitamin, édesem! Minderre a férfi sommásan megállapítja: "So the harder a wife works, the cuter she looks!", azaz "Szóval minél keményebben dolgozik egy feleség, annál csinosabban néz ki!" Azt hiszem ez az a pillanat, amikor a csinos asszony egyetlen határozott mozdulattal letolja a portörlő seprűt a férje torkán... ereje biztos van hozzá.

Amúgy az egész reklám, a "mi van, teve, megfagytál?" viccre hajaz, azzal a különbséggel, hogy azon nevetni lehet, ezen pedig sírni vagy üvölteni. 

Amúgy miért nem szed PEP vitamint a férj is???

Szép dolog a hagyomány és nemes idea a tradíció. A történelem ködébe révedő szemmel merengeni letűnt korok szokásain, bölcsességén vagy éppen tárgyi emlékein. Természetesen az is érthető, hogy egyes termékek előállításánál is komoly dolog a tradíció, a hagyományos recept és a múltbeli tapasztalat. Ugyanakkor csínján kell bánni az ilyen reklámszlogenekkel, mert mindig akadhat egy olyan kötözködő, mint én.

"Amit tudok a földről, a nagyapámtól tanultam" mondja büszkén Zombori úr. Az első csomó a kákán, hogy akkor eszerint az apja nem volt gazdálkodó, úgyhogy a hagyomány kisebb döccenővel folytatódott ővele. (Az ugye még rosszabb, ha az apja mégis gazdálkodó volt, de tőle semmit nem tanult István.) A másik csomó, hogy ezek szerint István mezőgazdasággal kapcsolatos tudása olyan 25-30 évvel ezelőtti tapasztalatokra épül, és az elmúlt negyedszázad technológiai-, és agrárfejlesztése elment mellette, mint az ugató kutya mellett a karaván. Hogy ez előny avagy hátrány, azt nem tisztem megítélni, de hogy egy reklámban nem hangzik jól, az biztos. Aztán arról sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy megfelelő a grafikai koncepció, és tényleg zsebre tett kézzel kell pózolnia egy szorgalmas gazdának.

Az amcsiktól lenyúlt Valentin-napon mi mást is tehetnék az étlapra, mint egy ideillő reklámot. Persze sok mást is posztolhatnák, de akkor nem tudtam volna egy ilyen sztereotípiával kezdeni a bejegyzést.

Szóval a mellékelt hirdetés a Tulipán márkájú óvszert van hivatva reklámozni, mégpedig ötletes, de mégsem találó módon. Bár a grafika elsőrangú, azért a szlogen nélkül nem igazán kifejező. "Signs are all compatible,", azaz "Minden jegy összeillik" vagyis bármely csillagjegybe is tartozol Te, illetve a párod, mehet a menet. Legalábbis a Tulipánon nem fog múlni. Ezt nevezem én ötletesnek.

Ugyanakkor ha már a hirdetés a kompatibilitás szót tűzte zászlajára, akkor kicsit kifejezőbb grafikai megoldást is kereshetett volna, lévén a képen látható két teremtmény - Tulipán használatát igénylő aktus szempontjából - épp nem kompatibilis. Vagy legalábbis valamilyen hihetetlenül természetellenes módon.