Továbbra is maradva a nyári kirándulások témájánál, most azoknak kedveskedem, akik hozzám hasonlóan az idén is otthon nyaraltak. Legalább virtuálisan vegyünk részt valamilyen izgalmas túrán, mondjuk egy afrikai szafarin.

Valójában a mellékelt képen nem egy afrikai, hanem egy brazil állatkert hirdetését látjuk, amely rendhagyó módon nem zárja az állatokat rács mögé, hanem szafariparkként üzemel. A szlogen is erről szól: "No cages. All fun.", azaz "Nincs ketrec. Minden vidám." és hogy "Blend in", vagyis "Olvadj be". 

A hirdetés grafikai megoldása annyira űber, hogy elmondani nem lehet. Akárki is találta ki és photosoppolta, az nagy guru. Mondjuk a kocsiból kinéző hölgy szemeiben nem a vidámságot vélem felfedezni, hanem a pánik első jeleit, de ettől a a kép még ott van a toppon. Tudom, hogy egy állatkert (és az állatok) egy hálás téma a marketingvilágban, de azért van olyan vállalkozás, akinek nem sikerül kihasználnia ezt...

Tombol a kánikula, ilyenkor az ember fia és lánya leginkább egy fürdőruhában érzi magát a legjobban, pláne, ha a vízpartra is eljut. Ám itt kezdődik egy apró bökkenő, mert mi van ugyanis, ha az ember fia vagy lánya, hogy úgy mondjam, nem mutat valami esztétikusan a leheletnyi fecskében vagy bikiniben.

Ilyenkor bizony gyors alakformálásra van szükség, amelyet sokféleképpen elérhetünk, például a divatos pilates edzéssel. És itt jön a képbe a ZIN pilates és jóga stúdió pazar reklámja. Nem is akármilyen módon, hiszen meglehetősen letisztult a dizájn, vidám az ábrázolás, könnyen érthető az összefüggés és még ütős szlogen sem kellett hozzá.

Ugye, hogy nem kell milliós költségvetés egy jó reklámhoz?

Azt hiszem, egy nem mindennapi csemege kerül ma terítékre a blogban, az Adóhivatal hirdetése. No, nem kell megijedni, nem a magyar NAV-ról van szó, hanem az angol adó- és vámhivataláról. Persze szerintem akármelyik adóhivatal bátran használhatná az itt látható hirdetést, mindenhol érthető lenne és ugyanolyan borzongató hatást váltana ki.

A leselkedő vagy mindent látó szem egy papírfalon néz át, amelyet először ostobaságnak tartottam, de aztán rájöttem, hogy nem is az, mivel az adótartozások és eltitkolt jövedelmek felderítése nyilvánvalóan hatalmas köteg dokumentum átvizsgálásával lehetséges.

"We're closing in on undeclared income", szól a felirat, azaz "Egyre közelebb kerülünk az eltitkolt jövedelmekhez", ami talán túl agresszívnek hangzik, de az apró betű megnyugtat: "If you've declared all your income, you have nothing to fear", vagyis "Ha bevallotta minden jövedelmét, nincs mitől félnie". 

Maga a hirdetés egy komoly és kevéssé "marketingelhető" dolog rendkívül ötletes és elfogadható ábrázolása, bár úgy vélem, aki nagyban csal, az azért tisztában van a figyelő szemekkel, aki pedig kicsiben, attól nem sokat lehet behajtani akkor sem, ha lebukik. Mindenesetre érdemes megfigyelni a brit példát a hivatali kommunikáció emberközelibbé tétele terén.

Megszokhattuk, hogy a filmeket óriási reklámkampány előzi meg, ez nem is lenne feltűnő. De egy mozi hirdetése már mindenképpen ritka falat. A belgiumi Utopolis mozihálózat ezzel az ötletes képpel szeretné becsalogatni az embereket.

"Reality sucks.", mondja a szlogen, amit neme egyszerűséggel úgy adhatnánk vissza becses anyanyelvünkön, hogy "A valóság szívás." És tényleg, ami jól nézett ki a falnyi vetítővásznon, az nem mindig frankó a való világban. Stílusosan mondva a valóság nem mindig sirály... bár itt éppen túlontúl is sirály...

Bár azért egy nagy különbség van: a moziban ezt csak látjuk és elképzeljük, milyen is lehet, a valóságban pedig átélhetjük. Egy ilyen sirályságnak az esélye eléggé csekély. De ha nem ragadunk le ennél a példánál, akkor tényleg jobb ha moziba megyünk és nem maratjuk meg magunkat egy radioaktív pókkal, nem csöppenünk bele egy jó kis marslakó invázió kellős közepébe vagy nem vívunk tűz- és ökölpárbajt a Feláldozhatókkal. 

Vannak olyan dolgok, amelyek egyértelműek, ezért ha kimondjuk őket, nem okozunk vele meglepetést vagy felfordulást. Ilyen egyértelmű dolog például az, hogy a Facebook-on mindenfélét lehet lájkolni, de ennek az égegyadta világon semmilyen valós haszna vagy jelentősége sincs. Értem persze, egyfajta visszajelzés a posztolónak, de gyakorlatilag nincs kézzelfogható eredménye.

Így annak sincs semmilyen eredménye, ha a természeti katasztrófákkal sújtott emberekről készült fotókat, amelyek gyakran valamilyen anyagi vagy tárgyi segítséget kérnek az adott területen élőknek, lájkoljuk, valós segítség helyett. Ugye milyen egyértelmű? És ugye, hogy nem meglepő kijelentés?

Na most, ha az ilyen egyértelmű dolgokat vizualizáljuk, mint az itt látható hirdetésen is, akkor sokkal drámaibb hatást érhetünk el. A Crisis Relief nevű szervezet pont ezt a módszert alkalmazta, méghozzá elég ütősen. Azért természetesen ráírták a mondanivalójukat is: "Liking isn't helping. Be a volunteer. Change a life.", azaz "A lájkolás nem segítség. Légy önkéntes. Változtass meg egy életet."

A hirdetés ötletéért mindenképpen jogos a lájk, és remélem, hogy valóban hasznos segítséget kapnak a munkájukhoz.

Ez a reklám annyira, de annyira karcos, hogy egyszerűen muszáj kiposztolnom az étlapra. Ami itt látunk, az a marketing síkos oldala, a jóízlés és a felháborodás közötti keskeny határmezsgye örök misztériumba vesző felvillanása.

A Manix síkosító gél hirdetését látjuk a képen, azt hiszem a termék hatásfokához szemernyi kétségünk sem férhet, legfeljebb az alkotók elmeállapotát kérdőjelezhetjük meg. Érteni vélem a bombasztikus ötletet, és annyira nem vagyok prűd, hogy ne értékeljem és egyben emeljem kalapot a kreativitás eme csimborasszója előtt, de azért vannak olyan dolgok, amelyeket elképzelni jó, de megvalósítva látni nem.

Már írtam róla, hogy a túlzás egy erős eszköz a reklámozásban, de lehet ügyesen csinálni és ügyetlenül. Nos, ez a reklám az utóbbi kategóriába csúszott át.

A zenei tehetségkutatók úgy látszik mindenhol nagyon népszerűek, így Peruban is. A Sony által szponzorált Festival Claro is egy ilyen esemény (legalábbis amennyire meg tudtam ítélni a honlapjukról). De nem is ez a lényeg, hanem a hirdetés (ami egyébként érdekes módon nem spanyolul, hanem angolul van).

Fókuszáljuk tekintetünket a vizualizált elemekre először. Meglepően ötletes és precíz a grafika, hangulatos és figyelemfelkeltő. Érdekes mozzanat, hogy az otthonában takarító kislány milyen elegánsan fogott bele eme foglalatosságba: magassarkú tigriscipő, hófehér bulidressz, ékszerek és kibontott haj. Mindezt a szigorú felsorolást visszaszívom, ha a hölgy nem is takarít, hanem házi körülmények között gyakorol a show-ra (bár ennek ellentmond, hogy a fellépőruhája nem egyezik az otthoni ruhával).

"Upload your video and you'll be halfway to be a star", mondja a szlogen, ami úgy tolmácsolható, hogy "Töltsd fel a videódat és félúton jársz a sztárság felé". Valljuk be, elég ütős lett a szöveg, még ha nem is vélnék félútnak egy videót, de talán épp emiatt a negatív hozzáállás miatt nem vagyok még a Megasztár vagy az X-faktor zsűrijében.

Egy szó, mint száz, a hirdetés szerintem nagyon frankó lett, ha nem mélyedünk bele túlságosan a részletek boncolgatásába. 

Szeretem, amikor a reklámkészítők láthatóan reagálnak a körülöttük zajló eseményekre és figyelemmel vannak a világra. Ezt abból szűröm le, hogy saját kreatív fantáziájuk helyett egy létező alakot, dolgot vagy jelenséget ragadnak meg.

Ez a mostani hirdetés is ilyen, dacára idétlenségének. A kizárólag vegetáriánus ételeket ajánló Mango étterem marketingeseinek javára kell írni, hogy egy aktuális, népszerű és figyelemfelkeltő karaktert találtak az ötletükhöz, Hannibal Lecter személyében, ugyanakkor nem biztos, hogy egy thriller/horror véreskezű szereplője a legjobb reklámarc egy étteremnek. 

"Meat eaters are only allowed to watch", mondja a szlogen, azaz "A húsevők csak nézelődhetnek". Nem egészen értem a dupla korlátozást a szájzár és a kirakatüveg képében, szerintem a szájzárat egy másik szituációban ütősebbre lehetett volna venni.

Nem tartok ugyan ilyen irányú kritikától, de mielőtt szó érné a blog elejét azzal kapcsolatban, hogy a külföldi reklámokat magasztalom, a hazaiakat pedig porlasztom, jöjjön egy idegen kudarc.

Kudarc, mert más szóval, már csak a grafikai megjelenése miatt is, nem tudom jellemezni az Ironage sportital hirdetését. A győzelemre törekvő sportoló természetesen maximálisan rendben van, a szétcsúszott arcot azonban nem tudom mire vélni, ráadásul nem is esztétikus az összkép.

Valami halvány magyarázat felsejlik, ha hajlandóak vagyunk a szürkeállományunkat megdolgoztatni. "Keep improving", azaz "Fejlődj", mondja a szlogen és ha jól megnézzük, a szétesett arc kis kockákban van, amelyekben apró számok vannak 1-től 30-ig. Persze, naptár! Vagyis napról-napra fejlődhetünk, ha ezt isszuk! De ha így nézzük, akkor például 8-án előrébb tart a feje, mint mondjuk 20-án. Persze ha a hétvégéket nézem csak, akkor látom a fejlődést.

Akárhogyis legyen, a hirdetést leginkább a nem nyert kategóriába tudom besorolni.

Pizzát reklámozni sokféleképpen lehet, pizzafutárt még többféleképpen. A Telepizza nevű spanyol cég hirdetése elég meggyőző ezen a téren, bár nem teljesen tökéletes. Harapjunk bele!

A képen egy pap éppen Mike Tysont gyóntatja és úgy tűnik, közben megéhezett. Nyilván hosszúra nyúlik a gyónás. A felirat ráerősít: "If work takes longer than expected. We deliver until 2 a.m.", azaz "Ha a munka hosszabbra nyúlna, mint vártad. Hajnal 2 óráig szállítunk." Ilyen egyszerű! Ez a meggyőző rész.

Ami a tökéletességhez hibádzik, az egy pár apróság. Elsőként a hajnali 2 óra... nem tudom, a többi spanyol pizzafutár meddig aktív, de ha beleszámolom a sziesztát, akkor hajnali 2 órás vacsora nem annyira meglepő. Lehetne 24 órás kiszállítás, az már fincsi! A második dolog Tyson... ha valaki nem ismeri őt és/vagy nem sokat tud a "bűneiről", akkor a hirdetés elveszti az igazi ízét (bár a tetkós izomkopasz azért így is jelent valamit). A harmadik a passzolás... azaz ama erősen filozófiai (teológiai?) kérdés, hogy ehet-e egy pap gyóntatás közben, pláne pizzát?

De ne legyünk harapósak, ismerjük el, amit el kell ismerni - jó lett a reklám, ötletes, vicces, informatív.