Valami furcsa trend kezdett el terjedni a hazai reklámpiacon, amelynek eredményét több helyen láthatjuk úton-útfélen. Ha tömören szeretném összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy az új divat lényege az, hogy keressünk egy relatíve jól hangzó szlogent, majd ezt próbáljuk meg bármi áron illusztrálni. Ezzel tulajdonképpen nincs semmi baj, lehet ezt bizonyára roppant ötletesen is kivitelezni, ám egyelőre úgy tűnik, még nem tartunk ott, hogy ez sikerüljön.

Elsőként ezt a Hey-Ho reklámot használnám fel példaként. A szlogen, "Mosolyra érett" nagyon frappáns, bár azzal némileg vitába szállnék, hogy ez volna a megfelelő szöveg egy rostos gyümölcslének, de most nem ezen lovagolok, hanem a vizualizáción. Mosolyra érett... tehát mutatnunk kell egy mosolygó embert - gondolhatták a marketingesek elsőre. De hogy lesz ebből gyümölcslé-fíling? Nos, egy gerezd barack olyan, mint egy mosoly, érveltek a kreatívok és meg is mutatták (akár ott a tárgyalóteremben, egy kéznél lévő barackkal). Rendben, bólintottak az igazgatók ez jó lesz. Mosolyog és gyümölcs... nyomdába vele!

Bár állítólag "hát"-tal nem kezdünk mondatot, én azt mondanám, hogy: Hát, ez nem lett valami ötletes húzás. Abszolút magánvéleményem szerint a szlogen az elhibázott, de ez nem von le semmit abból, hogy a kép is rettenetes. Bennem vegyes érzéseket kelt a kompozíció, valahogy hiányzik az igazi mosoly és kissé abszurddá teszi a képet a szilvagerezd... mintha valami szájbetegsége lenne a hölgynek.

A másik példa a Medve sajt újítása, a "Szeretnivaló kennivalók". Érteni vélem, hogy ezúttal egy költői vénával megáldott szövegírót engedtek a projekt közelébe, és ő odatette magát. Azt is elfogadom, hogy egy kennivaló (sajt vagy vaj) lehet szeretnivaló. Az illusztrációt azonban nem tudom elhelyezni az intellektuális univerzumomban.

Persze világos, hogy a kreatív feladat a szlogen bemutatása lehetett, és a szeretetet egy fiatal pár egymásnak borulásával kívánták vizualizálni. Ha már egyszer szeretet, ugye. (Bár egy pihe-puha nagymama által mosolyogva megkent szendvicset majszoló unoka ábrázolása sem lett volna utolsó.) Ám most akkor értsem úgy, hogy a sajtosszendvics mellé puszi is jár? Vagy a pasit jobban izgatja a szendvics, mint a lány? Azt a kérdést fel sem merem tenni, hogy akkor csókolózás közben is lehet sajtos kenyeret enni (hogy más aktust most ne említsek)? Ez most elő- vagy utójáték? Vagy csak nekem jut eszembe mindenről ugyanaz?

Egy szó, mint száz, nem feltétlenül okos megoldás, ha a szlogenhez illesztjük a képet és nem fordítva. (Arra gondolni sem merek, hogy a képek voltak meg előbb és azokhoz írtak szöveget.)