Nem tudom, ki kezdte már el (legalább gondolatban) szervezni ezévi külföldi kirándulását, de most egy érdekes amszterdami szállodát szeretnék a figyelmébe ajánlani mindazoknak, akik Hollandia eme jeles városa felé kacsingatnak. A Hans Brinker Hotel-ről van szó, amely egy fapados szállás. Mint ilyen, érthető, hogy elsődleges szempont az alacsony ár, ennek megfelelően a szolgáltatások színvonala érthetőleg némileg elmarad a hatcsillagos Dubaj szállodától. De a Hans Brinker legalább őszinte is ezzel kapcsolatban. Íme néhány hirdetésük:

Ha valaki kevéssé igazodna el a feliratokban, akkor segítek. Ilyen ígéretekkel csábítanak: "Bocsánat, hogy mi vagyunk a legjobbak a reklamációi figyelmen kívül hagyásában." Vagy: "A szobalányaink kétszer olyan szorgalmasak, mivel csak egy van belőle." Esetleg: "Hans Brinker Hotel. Semmi nem lehet rosszabb. De mi mindent beleadunk." Az a nagy, mikrószkoppal felnagyított baktériumtelepes kép pedig egyszerűen arra hív, hogy "Edzd az immunrendszeredet." Azt is láthatjuk, hogy a szálló attól lesz környezetbarát, hogy a törölköző szerepét a függöny tölti be, illetve hogy mi minden nincs benne az árban - a csillaggal megjelölt bútorok és kiegészítők egész biztos hiányozni fognak a szobákból.

Egyébként a szálláshely ilyentén való reklámozása tudatos egy marketinstratégia része. Amely rettenetesen sikeres! Az alapgondolat onnan eredt, hogy manapság, az internet korában, minden szálloda tart a különböző weboldalakon és blogokon megjelenő, negatív vendég-véleményektől, ezért a "legjobb védekezés a támadás" alapon a Hans Brinker elébe ment mindennek. Szándékosan mindent a végletekig eltúloztak, és ezeket nyilván senki nem vette komolyan, viszont ötletesnek, egyedinek találták, és bizalmat szavaztak a szállónak. Ott aztán meggyőződhettek róla, hogy tényleg alaptalan minden, és a Hans Brinker igenis jó szálló! 

Azért merész húzás, mert mi van, ha a potenciális vendégek ellenkező előjellel reagálnak, és messze elkerülik? Nos, mint minden üzleti döntéshez, ehhez a reklámkampányhoz is kellett némi kockáztatás. Egyébként az ötlet nem teljesen példanélküli, volt már rá példa... ezért nem példanélküli... ööö... szóval értitek.

Sajnos egyelőre maradt a hideg és szürke idő, ez is indokolja, hogy legalább reményt öntsek mindenkibe, ezzel a nyárias hangulatú posztal. Ráadásul a hölgyek számára talán kedves lezárása ez a Bálint napi megpróbáltatásoknak.

Szóval a képek 2011. decemberében készültek, amikor az Abercrombie&Fitch megnyitotta első üzletét Szingapúrban. Az esemény nem akármilyen felhajtást kapott: a divatcég messze földről hozatott férfi modelleket, akik aztán az üzletben és az üzlet előtt a képen látható (télapó-piros) öltözetben flangáltak, és adtak lehetőséget bárkinek (de elsősorban a nőknek), hogy szelfizzenek és fényképezzenek. Igyekezni kellett, mert csak egy napig tartott az akció, és a modellek rövidített munkaidőben dolgoztak.

Természetesen a marketingakció nem volt egyedüálló: az Abercrombie&Fitch rendszeresen használta ugyanezt a gerilla reklámot más üzletekben is. Manapság azonban már felhagytak vele, 2015-ben a cég hivatalosan is leállította ezeket az eseményeket, mivel rengeteg reklamációt kaptak a "férfiak szexuális reklámtárgyként való felhasználásáért" (igen, ilyen is van, nem csak a nők esetében). Ahogy a képeket nézem, nem Szingapúrból jöhettek ezek a panaszok...

Bár a tavasz még várat magára, a szerelem már elérkezett: újra itt van a Valentin nap! Kinek "végre!", kinek "már megint?", kinek "jaj, de jó!" és kinek "jaj, ne már!". Akárhogy is, ma elszabadulnak a rózsák és a szívek, romantika bújik minden paplan alá és a többi parfümös badarság. Mi azért ne aléljunk el, és fókuszáljunk a Valentin reklámpiaci jelenlétére: íme egy csokor (de rossz szóvicc).

Talán meglepő, hogy milyen nagy arányban szerepelnek étellel kapcsolatos reklámok: akár étterem (Dom Francisco), akár catering szolgáltatás (Vemeksepeti), akár konkrét élelmiszer (Wurst) legyen a téma. Ez persze nem véletlen, mi romantikusabb egy gyertafényes vacsoránál, akár egy étteremben, akár otthon? A Dom Francisco finoman elegáns illusztrációja kontrasztban áll a Vemeksepeti már-már az elemi ösztön szintjére lecsupaszított dizájnjával; míg a Wurst marad a naturális ábrázolásánál... Mindezt szöveg nélkül.

Az ellenben nem meglepő, hogy az óvszergyártók is kapva kapnak az alkalmon. A Durex tagadhatatlanul élen jár ebben. A szöveges hirdetésük tréfásan közelíti meg a Valentint: "Mindazok, akik a konkurrencia termékeit használják: Boldog apák napját!". Egyszerű, de roppant hatásos felütés, mernél ezek után máshoz nyúlni? (Úgy értem máshoz, mint Durex gumihoz!) Liftes reklámjuk azonban kínos, akárcsak a fülkében beálló zavart csend, amikor egy ilyen illusztrációval a háttérben kell 35 emeletnyit utaznunk kollégáinkkal. De azt is el tudom képzelni, hogy a negyedik emelet után harsány nevetéssé fajul a kezdeti visszafogott kuncogás, és tizedik környékén már a biztonságiakat kell hívni a liftből kihallatszó, artikulálatlan röhögés miatt.

Persze mások szem szeretnének kimaradni az élvezetből, például az Ariel kiránylányszöktető képe, vagy a TK Maxx ruhaüzlet kreatív szemgyakorlata. A Nissan is ügyesen nyúlt a témához, az egymásba fonodó, szív alakot képező fényszórók ötlete zseniális (mondhatnám teljesen új fényben látjuk a Bálint napot). Bár az nem teljesen egyértelmű, hogy igaz szerelem csak két Nissanos között lehet, vagy a dolog más autókkal is működik? És autó nélkül? A wellingtoni állatkert sem akart lecsúszni a jeles napról, igyekeztek valami szexiset kitalálni, de elmajomkodták. Hacsak nem arról van szó, hogy Valentin napon az állatkertbe szolid orgiát rendeztek, amelybe még a állatok is belepirultak.

És végül a Shick borotva (ööö... érdekes márkanév, nagyon úgy hangzik, mint a "sick" kiejtése, amely azt jelenti, "beteg"). Nem is tudom, hogy örüljek vagy bánkódjak miatta: az ötlet jó és érdekes, ám a látvány magáért beszél... undi. "Would you kiss you?", azaz "Megcsókolnád magad?" kérdi a szlogen, ami nyilván arra utal, hogy a pasik ugyan borotválkozzanak már meg Valentin napon, mert a csajok (eszerint) nem szívesen smárolnak szőrősképű férfiakkal. Ne elemezzük tovább a képet, mert mélyre jutnánk a gender-elmélet óceánjában, inkább szánjunk rá pár percet és szabaduljunk meg párunknak nem tetsző szőrzetünkről, akárkinek, akárhol is van a (felesége) feleslege. 

Párosan szép az élet ezért semmi különös sincs abban, hogy a férfiak feleséget, a nők pedig férjet szeretnének. Ez a dolgok rendje. Sokféle módon lehet párt találni, vannak hagyományos és unortodox, gyakori és ritka módszerek. Leginkább az extrém és a fehér holló gyakoriságú kategóriába tartozik az, amit az itt látható két hirdetés ajánl: nyerj magadnak férjet/feleséget!

"Win a man!", vagyis "Nyerj egy férfit!" mondja ez a korosabb reklám, amely arra bátorítja a nőket, hogy tálaljanak fel a kiválasztott férfinak sajtot, mivel a sajttól remekül fogják érezni magukat a pasik, és eme apró trükkel egyben a szívükhoz vezető út is feltárul. "Cheese is manfood!" szögezi le a hirdetés, azaz "A sajt férfiétel!". Persze tudjuk, hogy a férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út, de hogy épp sajtot kell tálalni, az újdonság. Arról nem is szólva, hogy a reklám alapból megfelezi a sajtfogyasztók táborát, és mintegy kirekeszti eme varázslatos étel élvezetéből a nőket. 

"Win a Russian Bride with Stil Vodka" mondja a másik oldalnak szóló hirdetés, vagyis "Nyerj egy orosz feleséget a Stil Vodkával". Rögtön láthatjuk is, miért lenne ideális éppen egy orosz ara: dolgos és szerény. Azt gondolom, ezt a reklámot sem nők tervezték vagy hagyták jóvá, és én kérek elnézést az ötletgazdák helyett is, hogy egy ilyen szexista és sztereotíp reklámot tálaltak fel. A hirdetés egyébként új-zélandi, és a gyártó szerint "egy facér ausztrál fickónak, aki nem gazdag, és nem igazán jóképű, ez az akció egy esély, hogy egy bombanőt találjon magának".  Azt is elárulták, hogy "egy ausztrál pasinak az ideális feleség az, aki eteti, gondját viseli, és minden szükségét kielégíti". Oh, de egyszerű is az élet szerintük!

Egyébként a vodka-akció lényege az volt, hogy a jelentkezők sorsoláson egy moszkvai repülőjegyet (vagy 8000 ausztrál dollárt) nyerhettek, ezzel is esélyt teremtve az ideális feleség felkutatására az orosz medve barlangjában. Mivel Új-Zéland még nem merült el az óceánban egy atomcsapás következtében, feltételezem, hogy az orosz nők nem szívták túlságosan mellre az inzultust és nem követelték minden erejükkel, hogy a Hadügyminisztériumban dolgozó férjük (apjuk, bátyjuk, fiuk stb.) nyomja meg azt a bizonyos piros indítógombot. Talán ha sajtot adnának nekik vacsorára... 

Szinte biztos vagyok benne, hogy ilyen reklámot, mint amilyet most mutatok, nem sokan láttak, még azok közül sem, akik hivatásszerűen foglalkoznak hirdetésekkel. Persze fegyverreklám volt már a blogon, de ez akkor is más, több szempontból is.

Mindenekelőtt ez nem akármilyen fegyver-hirdetés, ez egy mesterlövész puska. Nem vagyok ugyan szakértője a témának, de úgy gondolom, egy ilyen fegyvert az ember nem önvédelemre vásárol, talán vadászathoz igen, bár nem tartom túl sportszerűnek. Másrészt a cég logója egy indián. Akik köztudottan nem kedvelték a villámló botokat, sőt, meg merem kockáztatni, hogy eleget szenvedtek a durrogtató sápadtarcúaktól. 

A szlogen is "nagyot durran": "One shot, one kill.", azaz "Egy lövés, egy találat" (vagy talán fordíthatnánk úgy, hogy "minden lövés biztos találat"). Vagyis a gyártó eleve úgy véli, hogy a fegyver célja a gyilkolás, tehát még véletlenül sem a sport. Az apróbetűs szöveg tovább fokozza az izgalmakat, mert azt írja, hogy a fegyver elnevezésében szereplő "BA" (bachelor of arts) rövidítés nem a bölcsészetre (vagy szabad művészetekre) utal, ám ha valaki használja az agya kreatív oldalát, könnyen rájöhet, mit is rövidít valójában. Bár én is BA vagyok, kevés tippem van: talán Brutal Arms (brutális fegyver) vagy esetleg Big Aim (nagy célzás). (Ám valószínűleg a bolt action rövidítése, amely annyit tesz, forgó tolózáras...)

Egyszóval érdekes hirdetés, de szerintem mellélőttek a marketinges fiúk (és lányok), ugyanakkor aki kedveli a fegyvereket, nyilván másképp látja az egész kérdést. 1500 dollárért (kb. 430 ezer forint) biztos megéri beszerezni egy ilyen puskát, hátha éppen gyilkolni támad kedvünk, és szeretnénk biztosra menni.

Tegnap volt a legendák harca, azaz az amerikai Super Bowl, ahol alsó hangon is milliókban mérik a reklámidőt. És nem forintban, hanem dollárban. Míg a pályán a csapatok folytatnak gyilkos küzdelmet, a szünetekben a cégek között dúl a reklámháború. További számok és érdekességek a Sportbiznisz blogon.

Ebből a versengésből lett elege a Miller sörgyárnak, amely megalkotta a történelem legrövidebb Super Bowl reklámját, amely azonban lehet, hogy a maga egy másodperces hosszúságával a világ legkurtább reklámfilme címet is magáénak mondhatja. Íme:

A Miller gyár High Life márkanevű sörének reklámját egyébként egy nagyágyú ügynökség készítette, ennek ellenére a meccset közvetítő NBC csatorna nem nagyon volt vevő rá. Több helyen (pl. New York, Chicago és Los Angeles) nem is tették adásba, ám ettől függetlenül az eladások majdnem tíz százalékkal növekedtek a reklámfilm hatására.

Volt már szó a blogon (és még lesz is) olyan hirdetésekről, amelyek láttán az emberből felszakad Besenyő Pista bá... normááális? jajszava. Fogyás pirulával, hatalmas izmok mozgás nélkül, nyelvtanulás két nap alatt... hogy csak pár mindennapi példát említsek. Ám ha valaki azt gondolná, hogy ezek valamiféle modern ostobaságok, akkor tévedne. Bizony dédpapáink és dédmamáink sem mentek a szomszédba, ha blődségekről volt szó. Íme!

Olyan hidegek járnak, hogy elfagynak az ujjaim a gépeléshez is. Természetesen a tél, és leginkább a rengeteg hó, kreativitásra serkenti az embereket, még a reklámszakmában is, ahogy azt az itt látható kép is bizonyítja.

Egy abszolút téli gerillareklámot csodálhatunk meg itt, akkor is, ha a hóember csak műhó-hűhó. (Bár a képet nézve gyanítom, hogy valóban tél és erős mínuszok vannak.) "Don't get burned by credit fees.", azaz "Ne égesd meg magad a hiteldíjakkal." mondja a szöveg és ezt próbálja (sikerrel) illusztrálni olvadozó hóemberünk. 

A hirdetés telitalálat, különösen, ha a karácsonyi bevásárlások előtt helyezték el, amikor az emberek hajlamosak fűre-fára kölcsönt felvenni, hogy pompás ajándékokat varázsoljanak a fa alá. Aztán a törlesztőrészletek esedékességekor elkenődnek, mint a hóember a tűzben.

Megszokhattuk már, hogy a reklámok gyakran ruháznak fel emberi vonásokkal, vagy jellemzőkkel hétköznapi tárgyakat. Így például létezik okos mosógép, ellenállhatatlan parfüm, intelligens mosópor vagy éppen gyengéd szappan. A Mitsubishi itt látható autóreklámja sem szakít ezzel a koncepcióval, bár annyiban mindenképpen egyedi, hogy nem emberi, hanem állati ösztönöket kölcsönöz a Pajero modellnek.

"It's more than technology. It's instinct.", szól a szlogen, vagyis "Ez több, mint technológia. Ez ösztön.". A frappáns szöveg mellé kapunk egy hasonlóan ötletes illusztrációt is: egy orrszarvút a kaszni alá. Mindezt azért, mert az új AWC-R (bármi is legyen az) a sofőr beavatkozása nélkül képes korrigálni a fékezést, kormányzást és még ki tudja mit. 

Bevallom, amikor a képet megláttam, arra gondoltam, az orrszarvú erejét és masszívságát szeretnék a Pajero-ra ragasztani, azt nem feltételeztem, hogy a menetkorrigáló állati ösztön lenne a lényeg. Rövid böngészés után az alábbiakat találtam az orrszarvúról: kiváló hallás és szaglás, am csapnivaló látás, továbbá agresszív viselkedés. Nem éppen kedvező kép, és nem vagyok biztos benne, hogy a Mitsubishi célja ez lett volna. Talán mégis az erejét, gyorsaságát és kitartását kellett volna az autóhoz társítani.

Az Adidas még 2011-ben azt találta ki, hogy a shanghai metró egyik állomásán ilyen bokszzsákszerű alkalmatosságokat helyez el az oszlopok körül, mondván: "Don't waste your wait", azaz "Ne pocsékold a várakozásodat".

Az ütőzsákokon lévő felirat arról tájékoztatta az utasokat, hogy évente nagyjából 1824 percet (úgy 30 órát) kell várakozniuk, és hogy ezt az időt akár arra is felhasználhatnák, hogy pár ütéssel levezessék a bennük felgyülemlett feszültséget. Amint a képeken látható, voltak olyanok, akik hallgattak a felszólításra és keményen megsorozták a zsákokat - bár az is látszik, hogy sok esetben a mobiltelefon érdekesebb volt, mint a rögtönzött bokszbemutató.

Szerintem nálunk is elhelyezhetnének ilyen pofozózsákokat, nyilván bennünk is felgyülemlett annyi ideg, hogy megpróbáljuk kiadni magunkból valamennyit pár jól irányzott ütéssel.