Azt hiszem, hogy reklámfogó pályafutásom egyik legérdekesebb sportruházat hirdetését van szerencsém most az étlapra tennem, mert a Darjeeling ruházati cég alaposan felpezsdítette a posványt. Félre a hegyi túrázó családokkal, kerékpározó nőkkel, kocogó párokkal és a konditeremben izzadó macsókkal. Mutassuk meg milyen is a sportolás valójában: nem túl elegáns.

Éppen erre épül az ötlet: a póz nem túl elegáns, még akkor sem, ha modellünk egy beavatott jógi ászanáját mutatja is be. "Be elegant because sport isn't always.", vagyis "Légy elegáns, mert a sport nem mindig az." Szerintem briliáns észrevétel és tökéletes összhangban van a képpel.

Azt nem tudom, ennek a luxuslakás erkélyen bemutatott póznak ki lehet a szemtanúja, de ne legyünk korlátoltak, lehetnek a közelben magasabb házak is. És persze nem csak ilyen tetőkön lehet kevéssé elegáns pózokat villantani sportolás közben, hanem bárhol máshol. Ilyenkor pedig nem árt egy jól szabott Darjeeling. Jó lett.

Tudhatjuk már, hogy a Sony nem megy a szomszédba, ha különleges reklámokat kell készítenie. Ismerjük a marketingeseik csavaros észjárását, illetve hajlamukat a később letiltott hirdetések kreálására. Ez a mostani alkotásuk is olyan ötletesre sikeredett, hogy nem sokáig volt látható.

A PS Vita újítása abban állt, hogy a konzol hátlapja nem egyszerű, sima műanyag volt, hanem érintésre kellemes, ergonomikus és bordázott. Érthető innováció, amit a Sony ennek megfelelően népszerűsíteni is kívánt, méghozzá azzal a szlogennel, hogy "Touch both sides for added enjoyment", azaz "Érintsd meg mindkét oldalát további élményért". Ehhez több illusztrációt is választottak, íme az egyik.

Nem túl ízléses látvány, még ha értjük is a lényeget. Bár tapasztalat híján nem állíthatom, hogy az itt látható konfiguráció nem élvezhető, de azért ránézésre meglehetősen bizarr. Persze nem a látvány az érdekes, hanem az érzet - legalábbis a Sony szerint.

Igen, meg lehet csinálni! Régóta vártam egy olyan hazai reklámra, amelybe semmilyen téren nem tudok belekötni és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, és most megérkezett. A Hajdú új reklámja bajnok lett, minden elismerésem az alkotóké!

Azt kell mondanom, ez a reklámfilm tökéletes: kellően rövid, meglepően ötletes, visszafogottan vicces, példásan példamutató és szeretnivalóan frappáns. Láthatjuk az álmaiért keményen dolgozó kislányt, aki kortársaival ellentétben nem a hercegnők illúzióját kergeti, hanem nagyon is tiszteletreméltó céljai vannak. Kiváló az az iskolaszekrényes jelenet, egy másfélórás szociológiai előadást fejez ki 3 másodpercben. 

A klip vége azonban ezen is túltesz, ahogy a kézilabdás lányok megjelennek, és Görbicz Anita leveszi a sajtot, pompás húzás. Külön szeretném kiemelni a kislány mimikáját, komoly színészpalánta van itt alakulóban. A lányok hűvösen profik, Görbicz félmosolya védjegyért kiált. Így kell ezt!

Azon persze lehet filozofálni, hogy mennyire járul hozzá a joghurtsajt a kislány álmának beteljesedéséhez, de miért is ne? Hihető, ehető, és még nyerni is lehet vele. Sajtra fel!

Talán a "mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás" dilemmájához hasonlítható léptékű az a kérdés, hogy lehet-e egy toaletten ülő és éppen dolgát végző személyt reklámokon megjeleníteni. Nos, a választ mindenki fogalmazza meg maga, addig is itt van egy igennel szavazó cég, az Imodiumot gyártó Johnson&Johnson hirdetése.

Hófehér trónon, rózsaszín (mi más, hiszen a láma óta tudjuk, hogy ez egy női szín) bugyiban és persze még rózsaszínebb cipőben foglal helyett fejét (és felsőtestét) vesztett modellünk és csak találgathatunk, pontosan mi célból kereste fel eme remek helyet. Mindenesetre árulkodó, hogy oda van kötözve. A szlogen, "Set yourself free", picit talán segít, hiszen azt jelenti, "Szabadítsd fel magad". 

Addig is, amíg elhatározzuk magunkat az elején feltett kérdésben (nem a tyúkosban), az itt látható reklám szerintem ötletesen mutatja be a termék rendeltetését. Ugyanakkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy délutáni ejtőzés közben, netán egy probiotikus joghurttal a kezemben, szívesen szembetalálkoznék egy ilyen vizualitású hirdetéssel kedvenc képeslapomban, vagy éppen a metrót várva érdeklődve szemlélném ezt a képet 12 négyzetméteren. 

Gyakran panaszkodom ötlettelenségre vagy éppen a humor teljes hiányára, nos, az itt látható LG reklámnál egyikkel sincs probléma, mert kitettek magukért a guruk. Céljuk az volt, hogy bemutassák, az LG G3 akkumulátora sokáig bírja, nem kényszerülünk lépten-nyomon töltögetni, például egy kórházban, szegény páciens kárára. Mert ha jól megnézzük, kommunikálni vágyó emberünk bizony épp egy beteg életfenntartó berendezését húzta ki a konnektorból, hogy használhassa hőn szeretett mobilját.

Persze azért ne ájuljunk el gyorsan (ahogy a levegő nélkül maradt beteg fog hamarosan), mivel a hosszú akkuidő is lejár valamikor, és akkor nincs más megoldás, mint csatlakozni a hálózatra: ott és akkor, amikor beüt a krach. Lehet, hogy nem naponta, de kétnaponta, és ha akkor épp a kórházban vagyunk, akkor ott. Mert beszélni muszáj. 

Ez persze már gondolkodást igényel, amiről tudjuk, hogy a reklámok ellensége, mert azok leginkább az érzelmeinkre kívánnak hatni. Azzal ugyanis egyszerűbben boldogulnak a pénztárcánk tartalmáért folytatott küzdelemben. 

Ettől természetesen maga a hirdetés még vicces és informatív, én is megvenném a G3-at, bár kétlem, hogy az akkuidő miatt.

Hurrá, nyaralunk! Vagyis természetesen azok, akik megengedhetik maguknak. A többiek se csüggedjenek azonban, kövessék a KFC nyári trükkjét, ahogy az az alábbi reklámfilmben pontosan bemutatásra kerül.

Egyszer már értekeztem itt arról, hogy a Facebook valóság bizony eltérhet a realitástól, de tudom: én vagyok egy konzervatív öregember, mert az FB úgy hasít el mellettem, mint egy szuperszonikus repülő. De akkor is. Az elvek azért vannak, hogy kiálljunk értük. És az én véleményem még mindig ugyanaz: posztolhatod a fake képeket a boldogságodról, ha az életed nem ér tovább egy gyorsétterem tálcavédő reklámpapírjánál. Ennél egy igazi margitszigeti kép is többet ér.

Ja, maga a reklámfilm? Az zseniális! (Komolyan!) A célközönség pedig egyértelműen bekajálja.

Ha valaki arra tippelne, hogy a gerillareklámok megállnak az utcán, az nagyot tévedne. Mert bizony nemcsak hogy az épületekbe lopakodnak be, hanem egyenesen az arcunkba is képesek benyomulni. Mint ez az ötletesnek nem, de rémesnek nevezhető próbálkozás. Nyilvánvalóan fekete humorérzék kellett a kitalálásához, adjunk a horrorfilmnéző publikumnak szörnyfejű popcorn dobozt, így egyenesen úgy érezhetik, nem is kukoricát, hanem agyat rágcsálnak.

Fantasztikus kannibalisztikus promó, ízlelgessük!

Mi esne jobban a nagy melegben, mint egy fagyi, persze a Magnumtól. Hogy miért épp tőle? Nos, mert állati jó reklámot hoztak össze. Csak vicceltem...

Távol álljon tőlem, hogy megmondjam a Magnumnak, hogy mit szabad és mit nem a 21. századi reklámpiacon, de ha valamit is adnak egy amatőr reklámfaló véleményére, akkor megígérik, hogy többet ilyet nem engednek az utcára (egy fagyiért véleményezem nekik a tervezetet, ha elküldik nekem).

Ha jól értelmezem a szlogent, akkor ha egy (vagy kettő? - merj duplázni) ilyen jégkrémet benyalok, akkor szabadon engedtem magamban a fenevadat, jelen esetben egy tigrist. Bevallom, eddig nem gondoltam bele, hogy két(!) jégkrém elfogyasztása ilyen brutális tett lenne, de jó, hogy a Magnum felvilágosított. Reszkessenek a fagyiárusok, mostantól a második tölcsér/pálcika után vadászni fogok rájuk!

Leszakadva a szlogenről, nézzük a képet. Nem tagadom, impozáns, de ilyen láma képillesztésit a Photoshop tíz évvel ezelőtti verziója tudott készíteni, azóta azért történt némi fejlődés, ezért javaslom nézzenek körül egy új szoftver (vagy grafikus) irányában. 

Révedjünk vissza a múltba, úgy az 1950-es évek csillogásába (ha volt olyan), és nézünk meg egy korabeli kozmetikai reklámot, a Revlon jóvoltából. Egy felismerhetetlen és kivehetetlen háttér előtt feszít egy hófehér láma, és az első pillanatban nem egyértelmű, hogy a rózsaszín sál, vagy a vöröskörmű hölgy fojtogatja jobban. 

Az ember joggal vélheti, hogy talán a Revlon téli kollekcióját próbálják promótálni, de nem így van. Semmi másról nem szól az egész hirdetés, mint a rózsaszínről. (Nem tagadom, ez a szín is szerepel a képen, de azért mégis a fehér dominál.) A szövegből megtudhatjuk, hogy a rózsaszín minden nőnek jól áll (és a lámáknak is), és hogy nemcsak az asszonyok, de a férfiak is elismerik, hogy a rózsaszín egy női szín. (Micsoda reveláló erejű felfedezés!) Ráadásul azt is megtudhatjuk, hogy ha egy hölgy Revlon rózsaszínt használ, akkor hallani fogja az teremben végigfutó izgalmat (annak milyen hangja lehet?). Még jó, hogy nem azt írták, mindenkinek elakad a lélegzete... mint szegény lámának.

Apropó, a láma legalább nőstény?

Tovább gurul és pörög a fociláz, nézzünk meg egy reklámot, amely olyan cégtől származik, amelyiknek abszolút profiljába vág a labdarúgás. A Puma, amely most a mezszakadások miatt kicsit bajban van, nem kispályás hirdető, éppen ezért meglepő az itt látható alkotásuk, amely látványosnak, látványos, de ezen kívül mást nemigen lehet a pozitívumaként elmondani.

A cég itt egy sportcipőt szeretne reklámozni, a koncepció feltehetőleg az volt, hogy a cipő modern technológiával készül, illetve hogy ez a csuka a jövőt testesíti meg. Erre utal a szlogen is: "Until then.", vagyis "Addig, amíg" Gondolom amíg a focistáknak ilyen (robot)lába nem lesz, addig a Puma cipője a legmodernebb/jobb/szuperebb stb.

Hogy a kép mennyire esztétikus, azt mindenkinek az ízlésére bízom, csak annyit tennék hozzá, hogy a Puma elég sötétre festette a jövőt, annyi bizonyos. A sportszerű kérdés azonban mégis csak az lenne, hogy szeretnénk-e ilyen amorf, szöcskegenetikával tuningolt pasikat látni focizni? Nos, erre azt hiszem senki nem mondana igent. Vagy igen?