Egy, a reklámszakmában is jól ismert, bölcs mondás szerint "jó bornak, nem kell cégér". Persze bármelyik marketing-gyakornok el tudja magyarázni, hogy ez nem igaz, de mivel az ember vizuális lény, be is mutatom. Mégpedig ezzel a sörreklámmal, amely a lehető legötletesebb formában jeleníti meg, hogy de igenis kell.

A Gordon sör ugyanis, készítő szerint, annyira jó, hogy nem kell bizonyítania semmit (Gordon. Nothing to prove.), vagyis nem szorul rá, hogy akcióban árusítsák vagy promociós fogásokkal népszerűsítsék. Akkor pedig nem kell a jól bevált "kettőt fizet, hármat kap" trükkhöz nyúlni, lehet teljes áron adni, azaz "2+1 3 áráért". Ennél már csak az lehetne jobb, hogy "hármat fizet, kettőt kap".

Kreatív szövegezésén és koncepcióján túl feltétlen említést érdemel a reklám igen erőteljes a grafikai megjelenése is: erős kontrasztszínnel maga a termék, férfias kékkel a háttér. Mondjuk így egy kicsit a Denim és Axe reklámok fílingje köszön vissza, de végül is a sör is férfias ital (leginkább).

És hogy visszatérjek a bevezetőben említett borra és cégérre, ha a Gordon olyan jó, hogy nincs mit bizonyítania, akkor minek is kell a reklám? Na ugye, hogy kell az a cégér...

Itt van a hó, ezért alkalomhozillő hirdetés következik - nyilván hóval. És persze a rideg valósággal, mert eszmei mondanivaló nélkül nem megyünk semmire.

Az Üdvhadsereg plakátja látható a képen, havs park, középpontban egy üres pad... azaz csak látszólag üres, mert ha jobban megnézzük, akkor látható rajta egy alvó hajléktalan. Nagyon jól álcázza őt a hó, szinte észrevehetetlen. A szlogen is erre hívja fel a figyelmünket: "We see what most don't.", vagyis "Mi látjuk, amit legtöbben nem."

Azt nem mondanám, hogy a hirdetésen szembeötlő a középpontba állított társadalmi probléma, de kétségkívül érzékeny területre mutat rá. Ami ebben a hirdetésben mégis elismerést érdemel, az az, hogy igényes grafikával és gondolatébresztő ötletességgel próbálja felhívni a figyelmet, ahelyett, hogy a képünkbe tolná a zord valóságot egy hajléktalan totálplán arcával. Mert ugye attól mindenki illedelmesen elfordítja a fejét, de erre talán odafigyel és elkezd gondolkodni, és esetleg támogatja is azokat, akik segítenek a rászorulókon.

A hétvégén hűtőszekrényt vettünk, ezért most ez a hirdetés kerül terítékre. Az LG hűtőszekrénye modern, stílusos, hideg és olyat is tud, amit más fridzsider nem. Televizió van benne, ugyanis. Ami nem rossz ötlet, így főzés közben vagy akár evés közben is, nézhetjük a tévét. Persze ezt eddig is megtehettük, de ahhoz kellett még egy elektromos berendezés, de most ez egy kettő az egyben kombó. Ám hagyjuk is a termékbemutatást, fókuszáljunk a reklámra.

Ami cool, hogy stílszerű legyek. Bár nem túl esztétikus, ha élelmiszerek tárolására alkalmas eszközt keresünk, hiszen tudunk-e majd szabadulni a hulla látványától később, ha mondjuk kinyitjuk a frigót egy pohár tejért? 

Sok politika után evezzünk békésebb vizekre, itt van mindjárt a Snickers édesség reklámja. Mennyivel barátságosabb, ugye?

Tréfát félretéve, fantasztikusan jó lépi kidolgozottság, vicces ötlet (izzócsere a világítótoronyban), eltalált szlogen ('Big job to do? Get on with it!', azaz 'Nagy munka? Csak csináld tovább!'). Gondolom a tervezők szerint nassolj el egy Snickers-t és fogj hozzá a munkához.

A sok pozitívum ellenére azért kicsit kesernyés a szájíz, mert nem vagyok biztos benne, hogy egy csoki ad annyi erőt, lendületet, bátorságot, lelkierőt, hogy belevágjak egy nehéz feladatba. Inkább jutalomként tudom elképzelni eme édességet, de ez nyilván a neveltetésemből ered, miszerint én sosem bátorításként kaptam csokit, hanem sikerdíjként. Mindez a hirdetés nagyszerűségéből semmit sem von le, sőt, lehet, hogy adaptálnom kell ezt a szülői hozzáállást.

Hogy mi mindent lehet tanulni a reklámszakmától!

Szinte csak el kellett kezdeni a politikai kikeletet, érkeznek szép sorban az újabb hajtások. Ez még ugyan nem a Fidesz, de a hozzájuk szorosan kapcsolódó CÖF-CÖKA összefogás, amely nyilván nem választási plakátot készített, hanem... ööö... ezt.

Stílusában az MSZP hirdetéséhez hasonlítanám, hiszen nem a szép új világot ábrázolja (v.ö. pozitív üzenet pozitív hatása), hanem a másik fél pocskondiázását. Az ellenzék ilyen nyíltan bűnözőként való bemutatása egyetlen dologra jó, de ilyet a mai médiatörvényekre való tekintettel nem írok le.

A szlogen érthető, bár M.A-nak még egy esély sem adatott, úgyhogy a szöveg némileg sántít. És mi az, hogy a bohóc sem kap még egy esélyt?! (Mellesleg ő kicsoda, nincs nála névtábla. Vagy gondoljuk bele, akit szeretnénk?)

Máris ki kell egészítenem a múltkori posztot, mert újabb párt került a palettára, újabb hirdetéssel. A MoMa (ha így írják) első bemutatkozása, hogy is fogalmazzam... nem sikerült túl ütősre, pedig ha az első rész nem jó, a másodikat a kutya sem nézi meg.

Első pillanatra Praktiker reklámnak látszó hirdetés (vö. kék-sárga szín) halvány lett. A kék háttér érthető, hiszen Unió-pártiak, a hölgy zöld sála azonban inkább az OTP egyenviseletre hajaz, a kéztartás pedig leginkább a "mit tudom én" gesztusa és nem a "tessék, itt van" mozdulata. A férfi kéztartása pedig felemás, egy kicsit feljebb, látható hüvelykujjal magabiztosságot sugározna, egy kicsit lejebb pedig a gomlyukával játszó, zavarban lévő személy képét. De középen semmit.

Az egyetlen értékelhető elem a szlogen, az viszont jól el lett találva. Viszont az "Igen! Lehetséges?" részt nem teljesen értem. Számos variációt el tudok képzelni, de akkor nem egyenlő terjedelmet adnék a pártoknak, és az nem fair.

Bár még nem tudjuk pontosan mikor, de 2014-ben szavazunk. Habár a kampány hivatalosan nem kezdődött el, felbukkantak az első politikai plakátok. Vegyük őket terítékre. Az ABC rettenthetetlen törvényének engedelmeskedve első fogás a Jobbik hirdetése. Azt hiszem, ezen a képen sikerült mindent szerepeltetni, ami lényeges: (nagy) Isten, (nagy) haza, (nagy) család. A háttérben fakereszt, szépiába fakult fotó a nagymamáról, Nagy-Magyarország térkép diszkréten a kandallótéglába olvadva. A 21. századi családi miliőt valahogy nem így képzelem el, de kétségtelenül jobb, mint az asztal mellett mobiljaikat tapperoló családtagok látványa. "A jövőt nem lehet megállítani", mondja a szlogen, és tényleg, ám ezt a plakát tervezői is figyelembe vehették volna, amikor egy ilyen békebeli fílinget álmodtak meg nekünk itt Európa közepén, ismétlem, 21. század, ami ha tetszik, ha nem, megállíthatatlanul dübörög, sőt, hasít.

Következzen a Kisgazdapárt plakátja, nagy meglepetésre, új versenyzőként egy jó idő kihagyással. A vezető nélküli traktor a naplementébe trakatol, mint egy dolgavégzett cowboy egy valamirevaló westernfilm végén. De vélhetjük elszabadult Zetornak is, lévén az ajtaja nyitva áll, ki tudja, mi lett a gazdával. A "Péter üzeni" szófordulat szerintem hamarosan a magyar szókincset fogja gazdagítani, a "Tibinek nem" és a "Tudja is a mama" mellett. Ennek a plakátnak az égegyadta világon semmi üzenete sincs, csak annyi, hogy itt vagyunk, létezünk, de elmegyünk a messzeségbe, ahonnan most valamiért előbukkantunk.

A harmadik fogás az LMP plakátja, ötletes, más, üzenettel teli. Kalapot emelnék, ha nem lenne festékes a kezem. Ügyeltek a jobb és bal kéz megfelelő színre kenésére, mindenképpen jogos a plusszpont is. Mondjuk a piros festék elég véresre sikerült, de ez nem az ő hibájuk, miért választott a másik párt ilyen félreérthető/félremagyarázható színt? A szlogent minden tájékozott ember érti, hacsak tényleg nem a közszolgálati csatornákon él, de akkor ő ugye úgysem fog az LMP-re szavazni, akármilyen vicces is a plakát.

Végül az MSZP hirdetése, ami talán a legborzasztóbb. A jó ötleteket másoljuk le, a rosszakat ne - így lehetne összefoglalni egy mondatban a párt médiaszakembereinek adható tanácsot. Remélem majd előrukkolnak valami csinosabbal, mert ez nagyon gáz. Ha a másik hárommal összehasonlítjuk, látható, hogy a Jobbik és a Kisgazdapárt a színes, szebb jövőt tárja elénk, míg az LMP ugyan maszatolja az ellenfeleit, de legalább tanult Cyrano-tól, ellenben az MSZP nyíltan sároz, ami nem egy pozitív üzenet, hanem inkább a készítőjét járatja le (akkor is, ha esetleg igaz). Ja, és kicsit bátrabban használjuk a színeket, feketét azonban mértékkel. Vagy előre gyászolnak?

Ami a Fideszt illeti, blogzártánkig nem rukkolt elő semmivel, de várom az étlapra.

Újévkor sokan tesznek fogadalmat, hogy valamit így vagy úgy fognak csinálni a jövőben vagy éppen valamit soha többé nem fognak megtenni. Tett valaki olyan fogadalmat, hogy vegetáriánus lesz? Helyesen tette - legalábbis a PETA reklámja szerint.

A PETA (Emberek az állatokkal való etikus bánásmódért) az egyik olyan szervezet, amely intenzív és gyakran sokkoló hirdetésekkel próbálja felhívni az emberek figyelmét az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmódra, vagy az állatok legyilkolására. Ez a mostani reklám még a kedvesebbek közé tartozik, ahol némi humorral fűszerezve szembesülhetünk a húsevés állatokra káros hatásával. 

Persze azt nem igazán értem, hogy a csirke mit is keres a képen, hisz mi megesszük őt, de ő nem esz meg minket. Vagyis célszerűbb lett volna vagy nem odatenni, vagy egy embert ábrázolni, de az ugye egy másik étkezési kultúra reklámozása lett volna... szerintem itt hagyjuk abba ezt a témát.

Megvolt a szilveszteri partizás, kezdjük az évet egy ilyen bulizós képpel, a Bacardi jóvoltából. Ez igazából nem is egy szokásos reklám, hiszen a népszerű ital 150 éves évfordulójára készült, olyan, mint a Coca Cola hirdetései - csak a márkahűséget erősítik.

Tulajdonképpen elemezni sincs mit rajta, egy 1957-es (elképzelt) bulit tár elénk, azzal a szlogennel, hogy 'History's supposed to be boring. Nobody told us.', vagyis 'A történelmet unalmasnak tartják, Nekünk senki nem szólt.', amely ötletes(?) szöveg nyilván arra utal, hogy a Bacardi-s partik márpedig nem uncsik.

Mindenesetre mozgalmas, élénk és üde kép, szerintem a Bacardi-nak ez pont elég. Szilveszter után nekünk is...

Elérkezett ezen év vége is, stílszerűen ezért következzen egy szilveszteri hangulatú reklám. Az olasz Barilla tészta egy ötletes megoldást választott erre az alkalomra, amely hasonló, de mégis más, mint a szokásos, tüzijátékból kirajzolt márkanév. 

A makaróni(?) tészták tüzijáték-robbanás formába való elhelyezése bombasztikus ötlet, szinte fel sem tűnik a dolog, amíg a terméket fel nem ismerjük. Ez is ékes példája, hogy egyszerű eszközökkel is lehet kimagaslót alkotni, nem a költségvetés számít, hanem a fantázia.

2014-re hasonló kreativitást kívánok minden Olvasómnak, és természetesen minden marketinges és dizájner gurunak!