Az előző posztban megmutattam, hogy miként lehet fejekkel "fejetlen" reklámokat készíteni, a legnagyobb jóindulat ellenére. Most arra mutatok egy példát, hogy miként lehet izgalmas hirdetést összehozni egy fejjel. Ezúttal is a biztonság éllovasa, a Volvo, áll a háttérben, ugyanazzal az FMX kamionnal, amit egyszer már az igazgatójuk is meglovagolt:

Nem tudom, mekkorra lenne az az összeg, amiért ezt bevállaltam volna, még ha előtte tizenötször át is gurulnak felettem csigatempóban. Nem a 30 centis helyet keveselltem volna, hanem az arcomba csapódó kövektől féltettem volna baba-arcomat.

A Volvo technikusa mindenesetre engedte, hogy beássák nyakig, és áthajtsanak felette egy robogó kamionnal. Mindezzel szemléltetve, hogy a gépjármű olyan precízen lett összerakva, hogy garantáltan 30 centi az alja és a talaj közötti távolság.

Én eleinte azt hittem, csak trükk, de amikor a végén kalapot emel, kiderül, hogy tényleg be van ásva a földbe, persze nyilván egy dobozban, de akkor is. Mondjuk gyanúsan tiszta marad az arca, de lehet, hogy csak én vagyok gyáva...

Rendhagyó kollekció következik, gyengébb idegzetűek ne is kattintsanak a képekre, mert a nyugalmukat megzavaró vizuális hatások érhetik őket. (Én szóltam.)

Szóval a marketingesek iskolájában viszonylag korán szó esik arról, hogy az emberi arcok jól használhatóak a reklámokban. Az alább bemutatott hirdetések készítői és/vagy ötletgazdái feltehetőleg ezután a lecke után kibuktak az iskolából, így arról lemaradtak, hogy csak a kellemes, szimpatikus és érdekes arcokkal szeretnek és tudnak azonosulni a fogyasztók, nem akármivel. Csak így fordulhatott elő, hogy megalkották alábbi "műveiket":

A gyűjteményben van dohányzásellenes szájnyílás, amely egymásik testtájék, másik nyílására hajaz; fanatikus játékkonzol fogazat; Bro borotvahabba ragadt bikinis lányok; egy Picasso-stílusú, ám meghatározhatatlan terméket népszerűsítő akármi; optikai illúzióval operáló csokireklám; savanyúságot illusztráló fanyarc; rossz lehelletet az orrba igyekvő hallal bemutató pasztilla-hirdetés; talán fogselymet reklámozó kiterített arc és a csupafül fej, ritka gusztustalan absztrakciója.

Mindenki szörnyülködhet, igen, ilyen is van, ez is átment a rostán, mint minden törvé... nem politizálok.

Mindig érdekes, ha egy reklámfogás utóéletét tudom tanulmányozni, örülök, ha nem csak nekem szúr szemet egy-egy "ügyes" húzás. Nem önigazolás (de jólesik), hogy a Gazdasági Versenyhivatal is megtalálta az egyik nagy szállásfoglaló oldalon alkalmazott trükköket. Az eredeti posztban szóvá tettem, hogy ellenőrizhetetlen adatokkal pszichológiai nyomást gyakorolnak az érdeklődőre, és lám, most a GVH is kifogásolhatónak találta ezt a módszert:

Magam is használom az oldalt, teljesen elégedett vagyok vele (sőt, kifejezetten korrekten jártak el a közelmúltban egy váratlan probléma során), de a nyomásgyakorlás akkor is rossz reklámfogás.

Komoly ügyek mellé komoly szervezetek és intézmények állnak be, így nem meglepő, ha a javában dúló koronavírus járványba is becsatlakoznak fajsúlyos játékosok. Ilyen nagypályás az ukrán Kulturális Minisztérium, amely egész kampánnyal jelentkezett, klasszikus festők klasszikus képeit felhasználva a mondandója illusztrálásához. Itt éppen Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című remekművét láthatjuk, persze a jelen helyzetre aktualizált változatban - Jézus körül ugyanis nincsenek ott a tanítványok.

"Social distancing", szinte le sem kell fordítani, annyira közismert már nálunk is ez a kifejezés (társas távolságtartás), mondja a felirat, majd kifejti, hogy a távolságtartás a legjobb módja a fertőzés megelőzésének. Krisztus még egy szájmaszkot is kapott, ami kissé túlzónak tűnik, lévén egyedül van, de az ördög nem alszik (ha lehet ezt a hasonlatot használni), ezért jobb az elővigyázatosság.

A hirdetés ötletes, lám, egy minisztérium is tud kreatív lenni, ha akar.

Általános vélekedés, hogy annál jobb, sikeresebb és ütősebb egy reklám, minél több pénzt, forrást és technikát tesznek bele a készítők. Nyilvánvaló, hogy a jó munkához nem csak idő, hanem pénz is kell, és nem árt, ha nem egy sufnistúdióban ütjük össze Robival, hanem profikra bízzuk, profi eszközökkel. De néha a kevesebb több, és az egyszerű a nagyszerű. Mint ennél a Mac szervíz reklámnál.

Elsőre nem is esett le - nem, nem az alma - hanem hogy mi is a forradalmi ötlet. Tippek, mielőtt tovább olvasod?

Nos, igen, az alma. Egy szép, kerek, tökéletes alma. Amiből nem hiányzik egy kis harapás sem. Nem magyarázom, a szervíz nem egyebet ígér, mint a legapróbb hiba tökéletes helyreállítását. Egy tökéletes reklámmal.

Sokan úgy vélik, hogy csak a mai reklámok tudnak idétlenek vagy ökörségek lenni, régen megfontoltabban hirdettek. Persze, bizonyos értelemben igazuk van, de azért a nyolcvanas években sem mentek a szomszédba pár orbitális ostobaságért. Íme egy fehérnemű reklám, amely "az édes semmiség" fantázianevű kollekció egyik darabját mutatja be - ritka együgyű módon.

Egy riporternőt látunk egy nézők nélküli baseball pályán (annyi statiszta talán már drága lett volna a marketingeseknek), és hogy-hogynem, a hölgy ruhája olyannyira nincs begombolva, hogy az már nem lehet véletlen. Vagy egyzserre szakadt le az összes gomb vagy olyan szél támadt, hogy hűha (a haja mondjuk egyben maradt, talán hajlakkot kellett volna reklámozni). Akármi is történt, a kitárulkozás nem öncélú, hiszen a reklám épp a fehérneműt népszerűsíti. Mindent egybevetve feltehetjük a komoly intellektust igénylő kérdést: tényleg ez volt a legértelmesebb mód? Egy nyilvánosság előtt pózoló médiamunkás, szétnyílt ruhában?

A koncepció talán a szlogenben van elrejtve: "The Maidenform woman.You never know where she'll turn up.", vagyis "A Maidenform nő. Sosem tudhatod, hol fog felbukkanni." (A Maidenform a cég neve, amely ezt az édes semmiséget gyártja.) Több ehhez hasonló reklámot is készítettek, ezért gondolom, hogy az ötlet az lehetett, hogy soha nem tudhatja egy nő, mikor válik láthatóvá a fehérneműje, ergo jobb, ha minőségi, divatos és persze szexi változatot visel. Ezzel a gondolatmenettel csak az a bibi, hogy akkor ez a hirdetés a nőket kellett célozza, ám a szöveg inkább azt sugallja, ÉN járjak nyitott szemmel, hiszen előbb-utóbb akkora szerencse érhet, hogy valamelyik nő elgombolja a ruháját vagy egy minitornádó bekavar.

Akárhogy is, ez ostoba lett.

Vannak dolgok, amelyeket hiányolunk karantén idején, és vannak olyanok is, amelyeket nem. Ki-ki döntse el maga, hogy melyik kategóriába mit sorol. Az biztos, hogy akik szeretik a gyorséttermeket, azok már bizonyára vágyakoznak kedvenc láncuk portékái iránt. Igaz, sok helyen házhoz rendelhetik, de az nem teljesen ugyanaz, hiányzik a miliő.

A helyzetre való tekintettel a Burger King mentőövet dobott az epekedőknek, és megadta a házi készítésű hamburger receptjét, vizuális módon. Nyilván ez sem helyettesítheti az igazit, de vegyük észre, hogy a kreativitást nem lehet karanténba zárni, még a reklámok terén sem. És ebben az időben a cégek egyik legfontosabb feladata a fogyasztók szolid és ötletes emlékeztetése, egyszóval a márka ébren tartása. Mert a karantén nem tart örökké, és nagyon nem mindegy, milyen szájízzel szabadulunk ki.

"Több dolgok vannak földön s égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes." tartja Shakespeare Hamletje, és évszázadokkal később sem tehetünk mást, mint elismerjük a mondás igazát. Különösen igaz ez az elmúlt évtizedekre, amikor szinte csak kapkodjuk a fejünket, hogy milyen újabb kütyük kerülnek elénk, egyik ámulatból a másikba esünk, de nem érezzük a fájdalmat, mert annyira meg vagyunk lepődve. Mire napirendre térünk valami eszement lelemény fölött, máris itt az újabb meghökkentő dolog.

Ez a hosszú elméleti bevezető csak azért kellett, hogy a poszt megfelelő hosszúságú legyen, mivel az itt bemutatott termékről az égvilágon semmit sem tudok mondani, lévén elképzelésem sincs, mi lehet ez, és mire használható. Száj-szélesítő? Ajak-erősítő? Mosoly-tréner? Persze utána lehetne nézni, de akkor lelepleződne a rejtély, és oda lenne a misztérium. Mert hogy valami roppant hétköznapi dolog lehet, az biztos.

Tulajdonképpen csak azért illik a blogra, mert végül is egy reklámról van szó.

Itt a Húsvét, itt a sonka, a csoki, a tojás (a csokitojás), és az ezek mögött álló cukiság, a nyuszi. Vannak, akik évek óta ugyanazzal a húsvéti plakáttal támadják a piacot, de akadnak olyanok, akik hajlandóak leülni és ötletelni. Az sem baj, ha a reklám végül egy korábbi hirdetés átdolgozása, vagy egy internetes mém újracsomagolása.

Így volt ezzel a Kafer élelmiszergyártó is, amely egy lerágott (értitek, lerágott) csokit csontot vett elő, ám még így is sikerült édeset alkotniuk.

"Bolog húsvétot", mondja az épfülű nyúl, mire a fülnélküli társa csak annyit szól: "Mi?" A koncepció régi, a megvalósítás új. Ennyi.

Boldog húsvétot!

Otthon ülünk, házhoz rendeljük mindazt amire szükségünk van (és persze azt is, amire nincs) és várjuk a végét. A várakozás közben sok időnk van gondolkodni és emlékezni, egy kicsit nosztalgiázni. Emlékszik még valaki az Otto csomagküldő áruházra? Olyan volt, mint a Quelle, ha esetleg az ismerősebben cseng.

Ha a fogyasztó nem megy az utcára és nem vesz újságot, hogy megbombázzuk reklámokkal, akkor menjünk el mi őhozzá. Ennek jegyében készülhetett ez a 80-as évekbeli gerilla reklám, amely szó szerint a házhoz jött, épp csak be nem csengetett - bár talán a reklám elhelyezője bekopogott, hogy rávegye a lakót, kukkantson ki és ámuljon.

A szemrevaló (szó szerint és átvitt értelemben is) hirdetés mindössze arról tájékoztat, hogy megérkezett az új katalógus, na, ezért le kell ballagnunk legalább a postaládánkig. Akiknek a lépcsőháza nem így nézett ki, azok rögtön átláttak a szitán, de ettől függetlenül az ötlet ötletes.