Most, hogy a négy fal között (szerencsésebbeknek a négy kerítés között) kell boldogulnunk, az emberre rátör a mozoghatnék. Sok vicces kép kering arról, hogy most érdekes módon tele vannak a máskor kihalt futópályák (persze, hiszen az embereknek most végre van idejük), vagy hogy elfogytak a lakásban használható sportszerek az áruházakból.

Íme egy korabeli hirdetés, amely váteszként előre látta (nem is), hogy egyszer igény lesz a házi vidámpakra: otthoni hullámvasút! Rozsdamentes, könnyen összeszerelhető, három méter hosszú pálya, csupán 12 dollár 95 centért (akkoriban), de plusz hat és fél dollárért további négy méter élvezetet lehet hozzá rendelni.

Felnőttnek is jó kis testedzés, lévén a fa-kocsit vissza kell cipelni és emelni a szerkezet tetejére, hogy a gyermek újra és újra legördülhessen, az egyébként úgy 60 centiméter magas állványról. Így ránézésre rém balesetveszélyesnek tűnik, akkor is, ha utódunk a puha gyepre zuhan. Most pedig nem okos dolog kórházi kezelésre szorulni, hacsak nem koronavírusos az ember.

Csatlakozva a korábbi poszhoz, egy újabb vírussal kapcsolatos bejegyzés következik, ezúttal a Burger King tálalásában. A közelmúlt eseményei és korlátozásai miatt egyre több éttermükön alakítják a szlogenüket és a "Home of the Whopper", azaz "A whopper hazája" felirat a jelen körülmények között inkább úgy hangzik: "Stay home", vagyis "Maradj otthon".

Nyilván sok helyen jelenik meg hasonló üzenet, és ez így van rendjén, a Burger King példáját csak azért hoztam ide, mivel ötletesen használja fel a saját jelmondatát, nem derogál nekik önnön "kifigurázásuk"sem.

Egy ideje már figyelem, hogy vajon jelennek-e meg olyan hirdetések, amelyek valamiféleképpen reagálnak a koronavírus járványra, de eddig csak arról hallottam, hogy a KFC visszavonta a "Finger lickin good." reklámjait, és egy ideig nem mutatja be sehol. Azért találtam néhány idevágó hirdetést, íme egy apró csokor, nehogy betegek legyünk tőlük:

Igazából a Corona Hard Seltzer sör reklámja nem ezt a témát lovagolja meg, a márka egy létező amerikai sörmárka, amely idén február végén jelent meg ezzel a kampánnyal: "Coming ashore soon.", vagyis "Nemsokára partot ér." Az időzítés balszerencsés, ráadásul a cég inkább magyarázkodni kezdett bocsánatkérés helyett.

Izrael más oldalról közelített, a héber szöveg jelentése: "Nem kellene ezt a plakátot látnia. Minél többet marad otthon, annál kevesebb a koronavírus." Az ötlet hajaz a régebben gyakori autómatricához, miszerint "ha ezt el tudod olvasni, túl közel jöttél"... de beválhat.

A Hersey csokigyár "Kisses" (Csókok) névre keresztelt terméke viszont ötletesen lovagolja meg a helyzetet: "A Kisses for mom. Spread love from a distance", vagyis "Egy Csók az anyunak. Küldj szeretetet távolról." Édes...

A görög Humble reklámügynökség maradt a saját portáján, ők is egy figyelemfelkeltő és kreatív reklámmal rukkoltak elő: "This is something we don't want to go viral.", azaz "Ez valami olyasmi, amit nem szeretnénk, ha vírussá válna." Gondolom nem kell elmélkedni a "go viral" (vírusmarketing) jelentésén, és a benne rejlő szójátékon, értjük, hisz Facebookozunk ezerrel.

Végül két "szexi" reklám, az egyik a népszerű pornó-oldaltól, amely arról informál minket, hogy "The end is coming. You should too.", vagyis a "Vég jön. Neked is kellene." (Sajnos ez magyarul nem hangzik úgy, mint angolul, ugyanis ők a "coming" szót használják abban az értelemben is, hogy szex közben "elmegy".) A másik hirdetés, talán épp a Pornhub reklámjára reagálva, azonban teljesen érthető: az óvszergyártó Skyn vállalat nemes egyszerűségel párzásra szólít fel (Stay and f***** at home, azaz Maradj és bas**** otthon).

Szomorú aktualitása van ennek a most bemutatott reklámnak, amely alighanem az első gerillareklámok egyike lehetett annak idején. A szendvicsember egyik variációja, ám emberünk nem egy cég hirdetését cipeli, hanem saját magát szeretné áruba bocsátani... de a szó nemes értelmében, ugyanis állást keres magának.

A szöveg mentes minden allűrtől, mégis összecsúcsosodik benne minden: a képzettség, a családi háttér, a tapasztalat és a tömörség - motivációs bemutatkozásnak éppen elegendő. "Három szakmát ismerek, három nyelven beszélek, három évet harcoltam a háborúban, három gyermekem van és három hónapja nem dolgozom, de csak egy munkahelyet akarok."

A jelenlegi helyzettel való párhuzam természetesen nem véletlen, de úgy érzem, nem kell semmi egyebet sem hozzáfűzni vagy belemagyarázni.

Őszintén szólva üdvözlendő és elismerésre méltó, hogy ha egy autógumi gyár elkötelezettséget érez a biztonság iránt, sőt, megnyugtató tudni, hogy milyen sokat fáradoznak ezért. Az is tagadhatatlan, hogy a gumiabroncs fontos szerepet játszik a biztonságban. Mégis, ez a reklám vegyes érzésekkel tölt el.

A mai trendekhez igazódóan a Continental is egy munkatársát szerepelteti a plakáton, legyen a hirdetés emberközelibb, hitelesebb. Becsülöm ezt a fogást mind a cég, mind a dolgozó részéről, le a kalappal Johannes előtt. Nyilván nem az ő ötlete volt a távolba néző tekintet, és érezni vélem az utalást a jövőre, de ez a fajta beállítás számomra sokal inkább hozza a "fényes jövő" fílinget, mint a valódi odaszánást.

A szlogen, miszerint "Azért dolgozom, hogy ne legyen többé baleset az utakon." szintén nem hiszem, hogy Johannestől származik, pedig úgy van beállítva (de lehet, hogy teljesen egyetért ezzel). Kicsit magasztos, kicsit eltúlzott, kicsit lehetetlen/hihetetlen. Talán a kevesebb baleset több lett volna.

Megnéztem a honlapot, az "Alakítsuk a Te ötleteddel a jövőt" felszólítás a cég munkaerő toborzó szlogenje, bár maga a cím a vállalat magyarnyelvű honlapjára visz, ahol az első slide épp a munkaerő felvétel. Nincs ebben semmi kivetnivaló, tudjuk, amit tudunk. Ami engem reklámfogó szemmel bánt, az maga a cím: .../hu-hu. Megértem, hogy ez a cím, de azért a mai számítástechnika lehetővé tesz kreatívabb, illetve kevésbbé vicces neveket is.

Szóval, mint mondtam, vegyesek az érzések, de mivel magam is vezetek (bár nem Continental gumikkal), sok sikert a jövő alakításához és további balesetmentes közlekedést mindenkinek.

Ha hisszük, ha nem, egy dolgozó számára igenis fontos, hogy a munkaadója megbecsülje. Ennek egyik kifejezése természetesen a munkabér, de van egy másik terület is, amely szintén sokat jelent. Ez pedig az, hogy a munkatársak tudását, képességeit, hozzáállását, teljesítményét azzal honoráljuk, hogy kifejezzük, büszkék vagyunk rájuk, és tényleg örülünk annak, hogy nekünk dolgoznak. Erre sokféle mód létezik, hadd mutassam most be a Virgin Atlantic légitársaság megoldását:

Nos, ahogy mondani szokták, szem nem marad szárazon ezután a film után. Ha én a Virgin Atlanticnél dolgoznék, most elképesztően büszke lennék magamra, és a cégre, hogy egy ilyen reklámfilmet forgatott rólunk. Persze tudom, hogy ez egy imázsfilm, és a célja nem elsősorban a munkavállalók megbecsülése, hanem az utasok elbűvölése, ám akkor is dagadna a keblem.

Érdemes figyelni az apróságokra is, mint például az üléstervező mérnök félreérthető kijelentésére (Bedtime, azaz itt az idő ágyba bújni), vagy a pezsgődugós befejezésre. Személyes favoritom a prekognitív képességgel rendelkező hölgy, de a vakot is jobb kedvre derítő utaskísérő sem piskóta.

Remek koncepció, igényes kivitelezés, erős üzenet - tényleg büszkék lehetnek magukra!

Ha rangsorolnánk a reklámokat népszerűségük szerint, a kutya és cicareklámok bizonyára jó helyezést érnének el, lévén olyan cukik. (Persze az is lehet, hogy éppen ez a cukiságuk eredményezne rossz helyezést.) Akárhogy is, ilyen reklámot készíteni hálás feladat, hiszen az "alapanyag", vagyis a kutya és a macska, olyan cuki, hogy nehéz elrontani a koncepciót. Nehéz, de nem lehetetlen. Íme egy példa.

Először nem volt világos (értitek, világos), hogy mit is hirdetnek itt. Aztán kiderült, hogy ez bizony egy kutyatáp reklám, amely nem cuki. Nincsenek nagy kutyaszemek, sem kajlán csüngő fülek, de még csak botladozó kölykök sem. Megtermett és robosztus kutyánk daliásan feszít az állatorvos vizsgálóasztalán, tátott szájjal. Kellően felkészült doktorunk pedig egy lámpával belevilágít a torkába... és a fénycsóva hátul jön ki. Zavarba jöttem, majd elolvastam a feliratot: "For healthy digestion.", vagyis "Az egészséges emésztésért." Egyrészt megnyugodtam, hogy csak erről van szó, másrészt arra gondoltam, ez most vagy halálosan komoly vagy egy paródia.

Lehet, hogy a Hill's Pet Nutrition marketingesei ráuntak a cukiságra és valami egyedit szerettek volna alkotni, de alighanem rossz oldaláról közelítették meg a kutyát a témát. Hogy egyedi, az nem kétséges, de hogy jó ötlet volt-e ebbe az irányba elindulni, az már inkább. Úgyhogy egyenlőre még marajunk a cukiságoknál.

Nos, ki kattintott rá a képre a nagyobb változatért, mielőtt elovasta volna a posztot? Csak bátran, nyugodtan, őszintén, senki nem fogja számon kérni. Nem kell szégyenkezni, hiszen épp ez volt a reklámgrafikus célja is: mágnesként vonzani a tekintetet és meglódítani a fantáziát.

Ha az első felindulás után kissé higgadtabban szemléljük a képet, akkor kiderül, hogy csak egy amolyan optikai csalódás áldozatai lettünk, mert ahogy a mondás is tartja: semmi sem az, aminek látszik. Igen, nincs itt semmi pikantéria, ez egy női fodrászat reklámja. A témaválasztás kevéssé a véletlen műve, ugyanis egy olasz műalkotással állunk (ülünk) szemben, róluk pedig Casanova óta tudjuk, hogy nem mennek a szomszédba egy kis pajzánságért (pedig nyilván a franciák is tudnának mesélni).

És ha már kellőképpen kiálmélkodtuk magunkat a pazar vizuális átverésen, szeretném a mélyebben érdeklődő reklámfogók figyelmét felhívni a cég nevében eljetett grafikai húzásra, ugyanis a Capriccio feliratban a két utolsó c betű egyben egy olló fogantyúja is. Elegáns...

Egy külföldi reklámszakember, aki nyilván kevéssé tájékozott a magyar parkolási szokások útvesztőjében, arra gondolt, hogy egy dzsipp gerilla reklámjának legötletesebb módja, ha egy lépcsőre fest fel parkolójelet, kiemelve, hogy ott bizony csak dzsippek tudnak megállni, személyautók nem. Nyilván vállveregetést és talán még prémiumot is kapott a az ötletgazda ezért a remek ötletért, amely egy szabályosan közlekedő és parkoló autósokból álló társadalomban bizonyára formabontóan vicces és figyelemfelkeltő. De amint jeleztem, a magyar viszonyokon edzett közlekedőknek ebben semmi kreatív nincs, a pesti flaszteren naponta találkozhatunk ötletesebbél ötletesebb (és szabálytalanabbnál szabálytalanabb) parkolási megoldásokkal. Sőt, ez a reklámötlet még talán egy rosszalló pillantást sem okozna mifelénk.

Közhely, hogy mennyire képes változni az ízlés és az ideál. Valami, amiről régen azt gondolták, az a non plus ultra, mára szinte semmit sem ér vagy senkinek sem tetszik, de ugyanúgy nagymamáink is furcsa tekintettel méregetik a mai divatot vagy hypolt cuccokat. 

Ma szinte minden reklám arra buzdít bennünket, hogy a nyári szezonra úgy hozzuk formába magunkat, úgy legyünk strandkész, hogy dobjunk le pár kilót, feszítsük a narancsbőrt, gyúrjunk fel némi izmot és borotváljuk a bikinivonalat. Vagyis legyünk kecsesek, sportosak, feszesek.

Ám ahogy az itt tálalt korabeli reklám mutatja, régebben az irány ellentétes volt: szedj fel pár kilót, ne legyél annyira karcsú. "How do you look in your bathing suit?", azaz "Hogy festesz a fürdőruhádban?" teszi fel az örök kérdést a felirat, majd elénk tárja a +25 fontos (12 kg) ideált. És azt ígéri, hogy könnyen, gyorsan magunkra kaphatunk ennyi súlyt. (Ebben egy pillanatig sem kételkedem, nekem is egyszerűen megy.)

Pár éve kisebb botrányt kavart egy angol poszter, amelyen mindösze annyit kérdezett egy fogyókúrás termékeket forgalmazó cég, hogy "Strandra kész a tested?": "Are you beach body ready?" Felháborodott nők ezrei tiltakoztak a strandalak eme fetisizálása ellen. De vajon mit szólnának a súlygyarapító reklámhoz?