Viszonylag ritkán kerül terítékre csomagolástechnika. Persze nem a hagyományos értelemben, hanem a kreatívabb fajták, amelyek a szimpla borításon túl marketingértékkel is bírnak. Most az a kényeztetés érhet minket, hogy egyszerre öt ilyet is az asztalunkra kívánhatunk.

Az első valamilyen japán (koreai?) ennivaló. Hajlanék a kekszre, de olyan tengeri zöldség fílingje van ennek a feketés dolognak, amely a csomagolásban dús frizurát kölcsönöz a műanyagra rajzolt férfinak. Ha kivesszük a rejtélyes terméket, emberünk elveszti a nyolcvanas évek diszkóhangulatát idéző hajkoronáját. Ennivaló ötlet.

A következő fogás egy újabb ételféleség, egy vajasdoboz, amelynek fedele egyben kenőkésként is funkcionál, amolyan kellemest a hasznossal kombó. Ennyi evés után igyunk is... teafilterek kis ruhafogas formájú akasztókkal, amellyel a csésze szélére akaszthatjuk a filtert. Külön kiemelném, hogy a teafiltereknek póló formája van, mert a tökéletesség a részletekben rejtőzik.

Gyufásdoboz, amely egy kisteherautót jelenít meg az oldalán, kihúzva a gyufát (szó szerint, nem átvitt értelemben!) a plató nyúlik meg - szemléltetve a Ford pick-up teherautók kapacitását. Végül ne feledjük kedvenceinket sem, a kutyáknak való rágcsálnivaló ötletes csomagolásban kerül a polcokra. Az idea nagyban hasonlít a japán (koreai?) akármire, szépen (keretbe foglalva) becsomagolva ezt a posztot.

Az elmúlt időszakban, a helyzetből adódóan, jelentősen megnövekedett az étel házhozszállítások száma, azon cégek örömére, akik az előállításban és a kiszállításban érdekeltek. Most, hogy újra megnyithatnak az éttermek és a vendégek ismét beülhetnek egy kellemes környezetbe, ízletes ételeket enni a családdal, barátokkal vagy kollégákkal, a házhozszállítások nyilvánvalóan megcsappannak - bár könnyű a kényelmet megszokni.

A Domino Pizza, egy amerikai étterem hálózat, egy új oldalról világítja meg nekünk, hogy miért jobb, ha házhoz rendeljük az ételt, ahelyett, hogy magunk kreálnánk valami költeményt. A kép magáért beszél, a remekművet tálalni igyekvő háziasszony a következő pillanatban rálép a gyerek által otthagyott kisautóra és bizony a mesterfogás tálalása a padlón történik meg, nem az asztalon.

"The Dinner Saver", azaz "A vacsora megmentő", mondja a sarokban lévő felirat, és tényleg... bár a kisautó éppen lehet a bejárati ajtó és az étkezőasztal között is, és akkor a frissen kiszállított pizza (vagy bármi más) ugyanúgy a padlón végzi, mint a konyhatündér varázslata. Ettől függetlenül a reklám vicces és figyelemfelkeltő, ennél több pedig nem igen kell.

Lehet-e úgy reklámozni egy autóvásárlást támogató weboldalt, hogy autót ne is mutassunk a reklámfilmben? Ugye milyen ravasz kérdés? Nyilván lehet, ám azért izzasztó feladat lenne, nem? Nézzük meg, hogyan abszolválta a feladatot a cars.com:

Elképesztően jól sikerült, legalábbis nekem nagyon tetszik. Kezdetben a hölgy azt mondja, hogy nagyon egyszerű volt autót választani, mivel a cars.com-on lévő információk olyan tökéletesek voltak. A férj hozzáteszi, hogy több feszültségre számítottak. Az eladó ügyesen felel: "Hiányzott a dráma?" Az igenlő válaszra előkerül egy hazugságvizsgáló gép, amely a férjen landol, majd az orvoskinézetű biztatja a feleséget: "Kérdezzen bármit".

A kezdeti poénból véres valóság válik, amikor a nő megérzi a vérszagot... a lehetőséget és rögtön egy lényeges kérdést tesz fel: "Gondolod, hogy a húgom csinosabb nálam?" És itt a dráma: a mutató kileng, az izzadó férj szóhoz sem jut... aztán jöhet a vicces feloldás.

Brilliáns!

Nos, igen, nincs olyan dolog vagy cég, amelyre ne férne rá egy kis reklám, még akkor sem, ha az a bizonyos társaság egy állami szervezet. A dél-koreai Busan városának rendőrsége ezzel az ötletes reklámmal kívánta felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy rájuk számíthatnak.

A hirdetés ötletes és a gyakorlatban mutatja be, hogy a rendőrség erős karjára bátran rábízhatjuk akár a gyermekeinket is. Mondjuk érdekes a modellválasztás, bár előremutató, hogy nem hímsoviniszták. Mindenesetre ha arrafelé a rendőrnők ilyen fizikummal bírnak, akkor nem hiszem, hogy problémájuk lenne a tekintéllyel vagy a tisztelettel.

Sajnos a feliratokat nem értem, de el tudom képzelni, mi lehet a mondanivalójuk. Korrekt reklám, remek imázsépítés.

Szeretem azokat a reklámokat, amelyek valamiféleképpen figyelembe veszik a valós trendeket és helyzeteket, és nem valami idealizált, mindenki által csak elérni vágyott, helyzetet mutatnak be. Persze tudom, hogy a reklámnak az (is) a célja, hogy felkeltse bennünk az igényt, hogy odatartozzunk, azok közé, akik a terméket/szolgáltatást bemutatják, de bevallom kissé frusztráló mindig akkora konyhákat látni, mint a mi egész lakásunk vagy olyan méretű nappalikat, mint egy szálloda recepciója. Mindez csak onnan jutott eszembe, hogy ráakadtam erre a Sani hirdetésre, amely nem akar a mesevilágba repíteni, hanem a rögvalóságot tárja elénk - új perspektívából.

Valljuk be, bizony a mobiltelefont mindenhová magunkkal visszük, igen, még oda is, ahová a király is gyalog jár. Ha pedig odavisszük, akkor bizony előfordulhat, hogy a drágaságunk egy véletlen mozdulat után ott köt ki, ahol nem kellene. De nincs mese, nem hagyhatjuk veszni, utána kell nyúlni. Igen, oda.

És itt jön a Sani WC tisztító hirdetése, miszerint "Cleanness you can trust", azaz "Tisztaság, amiben megbízhatsz". Ahogy a kép is mutatja, a kagylóban a víz kristálytiszta, tényleg nem gond belenyúlni. Hogy nem gusztusos? Nos, a valóság időnként kegyetlen tud lenni.

Ha ez a reklám Trump elnök nevezetes javaslata előtt készült (miszerint igyunk/injekciózzunk be fertőtlenítőt a koronavírus ellen), akkor megvan, honnan ered az ötlet; ha pedig az elnök beszólása után, akkor íme az ökörség első vizuális ábrázolása.

A Tide takarítószer úgy gondolta, jó ez a hirdetés, "Revive your white", azaz "Éleszd újjá a fehéredet", mondja a szöveg. A háttér alapján azt mondanám, hogy egy kórházban vagyunk, a központi figura azonban egyértelműen egy hentes. Lehetséges, hogy ő a páciens, bár akkor a késeket és a bárdot talán nem tartaná magánál. A kórházi személyzet tagja is lehet, kissé morbid asszociációval, de valakinek azt a munkát is el kell végeznie. Ám egy harmadik eset is lehetséges, miszerint egy feltámadt húsipari dolgozót látunk itt, ebben az esetben Trump elnök alulbecsülte a tisztítószerek erejét, hiszen nem csak a vírus ellen jó, de intravénásan a halált is legyőzi.

Egyszóval furcsa ez a reklám akárhogy is nézzük, és nyomatékosan hangsúlyozom (mielőtt lecsapnának rám rémhír-terjesztésért), hogy NEM, a takarító- és tisztítószerek NEM gyógyítják a koronavírust és védettséget SEM adnak, arról nem is beszélve, hogy NEM, NEM támasszák fel a holtakat!

Egy érdekes kollekcióval készültem mára, csupa olyan retro reklámmal, amelyekkel ma már biztosan nem találkozhatunk. Nem annyira a termék miatt, hanem inkább magának a hirdetésnek köszönhetően, hisz olyan kombinációkat láthatunk rajtuk, amelyek a mai PC világban elképzelhetetlenek.

Az első rögtön egy nagy ajaj, a hajánál fogva húzott nő (aki egyébként fehérneműt reklámoz), manapság szerintem olyan felháborodást váltana ki, hogy a hajuknál fogva rángatnák ki a marketingosztályt az utcára. De a férfiak sem voltak biztonságban, a második reklám szövege azt mondja: "Wake up gay in the morning!", ami akkoriban még azt jelentette, "Ébredj ma reggel vidáman!", de manapság a "gay" szót a meleg férfiakra használják, ami nem túl rózsás mellékhatás egy altató gyógyszertől.

Egy utasszállító repülőgépet hirdet a következő reklám, amelyen két kiskorú lány nézi izgatottan az odafent suhanó acélcsodát, ám a perspektíva valami mást is látni enged, ami a gyermekek jogait tekintetbe véve egy big no-no, ahogy az amerikai mondaná. A dohányzó orvos, illetve a szintén cigarettázó várandós nő hirdetése nem szorul különösebb magyarázatra, ilyet ma nem csak azért nem láthatunk, mert a dohányreklámokat betiltották, hanem mert ez a kombináció egészségügyileg elképzelhetetlen ma.

Ha már egészség, akkor az azbesztot, mint varázslatos ásványt, ma már egyetlen gyártó sem merné hirdetni, legalábbis heveny környezetvédelmi tiltakozás és hétszámjegyű kártérítés-igények nélkül.

Zárjunk a gyermekekkel: a szénsavas üdítőt kortyoló baba; a leghitelesebb automata fegyver másolatával játszó nyolcéves vagy a kokainos cukorkát reklámozó kisfiú sem komilfó ma már, pedig ez utóbbi azzal csábít, hogy "ez a cukorka elvisz egy utazásra". Nos, inkább ne vigyen sehová...

Lehetne hosszasan írni arról, hogy hogyan működik a leárazás, és milyen trükkök vannak az elfekvő árukészlettől való gyors megszabadulásra, de úgy érzem, ez a kis grafika jól bemutatja az egyik módszert. Nyilván nem mindenki, nem mindenhol és nem pont így teszi, illetve az is természetes, hogy nem indul roham egy-egy akcióban, ám a kép tökéletesen bemutatja magát az elvet.

Kisfőnök: Szeretnénk felduzzasztani a hírlevelünkre feliratkozók számát, ezzel egyre több potenciális vásárlót tájékoztatni akcióinkról és híreinkről. Ehhez szükségünk lenne egy reklámra. Javaslatokat várok.

Guru: Ugyan lerágott csont, de javaslom, hogy legyen valami nyeremény-sorsolás az új feliratkozók között.

Kisfőnök: Kiváló! És mi legyen a nyeremény?

Guru: Gondolom a cél az, hogy minél több embert szervezzünk be.

Kisfőnök: Persze.

Guru: Akkor valami olyasmi kell, ami sok embert érdekelhet, érdekes, trendi, kapós.

Kisfőnök: Hogyne, de azért ne legyen túl drága.

Guru: Értem, akkor a laptop kiesett. Talán egy egyszerűbb digitális kamera, esetleg  egy háztartási nagygép, vagy valami sportolásnál használható kütyü. Ezek mindenhol elkelnek.

Kisfőnök: Nem rossz, tetszik.

Nagyfőnök: Landmann Triton 4.1 gázgrill.

Kisfőnök, Guru: Tessék?! Hogy-hogy?

Nagyfőnök: Landmann Triton 4.1 gázgrill.

Guru: Elnézést, de ez csak azt érdekelheti, akinek elég nagy kertje van, ráadásul szokott ott sütögetni a haverokkal. Ezen kívül csak időszakosan használható, jó időjárás esetén és csak kint. Ezzel kizárunk egy csomó embert!

Kisfőnök: És nem akcióban 200 ezer forint fölött van az ára.

Nagyfönök: A megbeszélésnek vége, egy óra múlva legyen az asztalomon a hirdetés. Most mennem kell szervezni a karanténvégi kerti partit. Remélem értik...(kacsint, balra el)

A fent leírt párbeszéd a képzelet szülötte; a benne szereplő személyek pedig kitalált alakok. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve!

Általában nem vagyok jó véleménnyel az egy százalékot gyűjtő hirdetésekről, no nem azért, mert ne támogatnám az egyházi és civil adakozás bármely formáját, hanem mert a hirdetők meglehetősen esetlen módon próbálnak hatni az érzelmeinkre-értelmünkre ebben a reklámtelített világban. Én értem, hogy nincs mögöttük egy profi kreatív csapat, és nem is engedhetnek meg maguknak egyet, de azért a (Papp-Váry-féle) józan paraszti ész is sokat tud segíteni.

Íme egy hazai példa, ami kellemes csalódást okozott, dacára nemes egyszerűségének. Tudom, hogy ez a gyülekezet viszonylag jól áll anyagilag, de ez a hirdetés nem a pénztől lett jó, hanem a benne lévő ötlettől. Sikerült elkrülni az "ébressz szánalmat" utcát, illetve a "hass a lelkiismeretfurdalásukra" kanyart. Könnyed, vicces, ugyanakor gyakorlatias és igaz. Nem hiszem, hogy ettől sokkal több felajánlást gyűjtenek be (de úgy legyen), mindazonáltal nekem, mint reklámfogónak, végre egy pozitív példa.