A májussal együtt elérkezett a vizsgaidőszak is, érdekes lehet étlapra venni egy ehhez passzoló hirdetést. A BIC írószergyártó cég idevágó alkotásával gondoltam megemlékezni erről a jeles időszakról, remélem tényleg sokaknak jeles lesz.

Nos mint látható, a reklámnak van köze a vizsgákhoz, azon belül is leginkább a puskázáshoz. Ez egyébként az egész koncepció lényege, mert maga a főszlogen is ezt erősíti: "Helping Students Cheat Since 1945", azaz "1945 óta segítjük a diákokat puskázni." Mondjuk azt nem tudom, hogy erre lehet-e büszke egy írószergyártó, de bárhogy is legyen, a BIC ezt ragadta meg. Rá is tesz egy lapáttal: "Az új Softgel tollak még kényelmesebbé teszik a puskázást." mondja az alsó szlogen, de azt már nem árulja el, mivel.

Az asló, kissé rosszul olvasható szövegrészben, a BIC azért ügyesen kimagyarázza magát, és figyelmeztet, hogy nem vállal felelősséget az elégtelen dolgozatokért, vagy bármilyen egyéb őrültségért, amit a tollal teszel, köztük ha a börtönben megszúrnak vele valakit (kvázi kés helyett használva az íróeszközt).

Van úgy, hogy az ember akkora hülyeséget mond, hogy csak egy még nagyobb hülyeséggel tudja kimagyarázni... vagy még azzal sem.

Jócskán túl vagyunk már a munka ünnepén, én is csak most olvadtam le, hogy kedvenc blogommal is foglalkozhassam. Bizony, időnként tényleg behavaz minket a munka, esetenként, ahogy az a mellékelt képen is látható, papírhalmok képében. 

Az itt látható hirdetés egy fitnesz klubot szeretne bemutatni, méghozzá a brazil RioSport hálózatot. Az illusztrációt nyilván nagyon ütősnek képzelték, és bár valóban ötletes, annyira nem eredeti, mert más hirdetők is felfedezték már ezt a koncepciót. Kicsit kevésnek érzem a sport-fílinget egy bokszkesztyűs kéz képében - amolyan mackósajt-brummogás érzet kerít a hatalmába.

A szlogen viszont jobban sikerült: "Sport still lives inside you.", vagyis, "A sport még ott él benned.". Ez mondjuk tényleg igaz, de a kép láttán azért nem érzem, hogy ki is törne, inkább tovább szunnyad bennem. De lehet, hogy csak lusta vagyok...

Azt hiszem az általam látott legeredetibb kutyatáp reklám kerül fel most a blogra. Természetesen nem csak arról van szó, hogy maga a kép mennyire figyelemfelkeltő, hanem az egész koncepcióról. A Nutribalance úgy gondolta, hogy csavar egyet a jól bevált recepten, és nem azt kezdi ecsetelni, hogy milyen jó az ő tápjuk, mert mindenki ezt csinálja és az már uncsi.

Az ötlet a szlogenben van elrejtve: "Bad food, bad dog.", azaz "Rossz étel, rossz kutya." Vagyis ha azt szeretné a gazdi, hogy ne történjenek a képen látható "balesetek", akkor jobban teszi, ha megfelelő táppal eteti a kedvencét. Mondjuk Nutribalance-al. (Mondjuk a környezet nem arra utal, hogy nagyon spórolós a gazdi, de természetesen lehet, hogy éppen a kutyatápon megtakarított pénzen vette a csecsebecséket a szobába.)

Szeretem, amikor egy cég nem sajnálja a látványt és a kreativitást egy-egy reklámtól, még akkor sem, ha maga a termék nyilvánvalóan nem igazán igényli a különösebb felhajtást. Ezzel nem a kutyatápot vagy a gyártót akarom lekicsinyíteni, de valljuk be, egy ilyen igényes hirdetés inkább a luxuscikkeknek jár. Szóval ez egy dicsérő megjegyzés akart lenni, még ha nem is úgy hallatszik.

Ismét merészkedjünk a dzsungelbe, azaz gerilla terepre. Ezúttal a Ford kisteherautójának nem hagyományos reklámját tálalom az arra éhes közönségnek (mert titkon bízom benne, hogy akadnak ilyenek). 

Nos, ahogy az a képen látható, a Ford ezesetben autójának erejére, azon belül is, vontatási erejére helyezte a hangsúlyt (érted, súlyt!). A képhez csatolt lánc és a rajta lógó hatalmas teher elég meggyőző, még akkor is, ha azok a vörös téglák nyilván habszivacsból vannak, mert baleset-megelőzés is létezik a világon.

Ha valaki szeretné megérteni, miben más a gerilla és a hagyományos reklám, illetve egy illusztris példát szeretne látni, akkor vessen erre a megoldásra egy pillantást. Ráírhatták volna a plakátra, hogy a Ford bivalyerős, akár odanyomtathattak volna egy téglarakást is mögé, de az emberek unottan elsétáltak volna mellette. Ezzel a meglepő húzással (érted, húzással!) azonban máris kiemelték a tucatból. 

Hogy több ember vesz-e Ford-ot eme reklám hatására, mint egy hagyományos hirdetésre? A válasz feltehetőleg igen, de még ha nem is, akkor is figyelemfelkeltő és emlékezetes marad. És pontosan ez a két dolog a legnehezebben elérhető a mai reklámdömpingben. 

Még Hofi Géza mondta anno, hogy ha egy bunkó elengedi magát, úgy tud ártani, hogy csak na. Ez jutott szembe eme KIA autóreklám kapcsán, mindjárt megvilágítom, miért. Először is állapítsuk meg, hogy a hirdetés tárgya egy fajta duál légkondi a kocsi belsejében, gondolom arról lehet szó, hogy külön állítható a jobb és bal oldali légkondi fújó hőmérséklete. (Óriási ötlet, nem?... Nem.)

Node koncentráljunk a reklámra, nem autós blogot írok. Az már az első pillantásra is látszik, hogy itt nem egy hagyományos reklámról van szó, egy kis képregényt kapunk, relatíve sok szöveggel. (Jó ötlet ez?... Nem.) Az első intellektuális kihívás annak felismerése, hogy a képregényt nem az összetartozó vizuális elemek mentén kell olvasni, hanem a szokásos módon, balról-jobbra. Ebben a sorrendben haladva írnám le a magyar fordítást:

Köszönöm Larkin úr, hogy tanítás után itt maradt velem. (Ez elég erős kezdés, de haladjunk tovább.)
Részemről az öröm, hidd el. (Hoppá!)
Hoztam önnek egy almát. Remélem szereti. (Ádám és Éva fíling kerít hatalmába.)
Mmmmm. Finom. Olyan zaftos. (12-es karika beugrik.)
Tehát, hol kezdjük? (Az alma félbemaradt...)
Legyen az anatómia? (16-os karika, de a folytatás 18-as karika...)

Talán egyszer már mondtam, hogy vannak olyan ötletek és kifejezések, amelyek jól hangzanak egy baráti társaságban, de nem kinyomtatva a publikumnak. Nos, ez a fenti reklámszöveg pont ilyen. Sztereotíp, pejoratív, szexista és bunkó. Visszautalva Hofira, ilyen az, amikor egy bunkó marketinges elengedi magát. És ezen a duális légkondi sem segít...

Megszokhattuk, hogy a gyógyszerreklámok komolykodóak és mindenféle érthetetlen latin névvel dobálóznak, ezért is üdítő ez a most bemutatott hirdetés. Persze gyerekeknek való gyógyszert reklámoz, de azt ne felejtsük el, hogy a szülőknek szól.

A képen látható műanyag katona fenekén éktelenkedő rózsaszín rágógumi nem egy grafikai telitalálat a hasmenés kezelésének hathatós bemutatására, de legalább nem valami sztereotíp ábrázolás. Ugyan nem vagyok biztos benne, hogy a legmegfelelőbb asszociációkat hozza elő egy felnőttből a használt rágógumi és a hátsófertály ilyentén történő kombinációja, de hogy a figyelmet megragadja, az tuti (ha más miatt nem, hát mert a rágó ragadós). Persze a rózsaszínnel is van egy kicsi baj, katonákkal mégiscsak egy kisfiú játszik... persze ne ragadjunk le az apróságokon.

"Easy treatment for diarrhea" mondja a felirat, azaz "Egyszerű kezelés a hasmenésre". Ezzel egy orvos bizonyára vitatkozna, de szerintem jobban jártunk ezzel a képpel, mint egy gyomorbelső ábrázolásával.

A most étlapra kerülő hirdetés feletébb különös, de mindenképpen érdekes perspektívába helyezi a reklámokat. Igazából nem sokat lehet mondani erről az alkotásról, hacsak nem akarok a felesleges szószaporítás hibájába esni, csak pusztán közszemlére teszem a Jim Rickey egyedi grafikai megoldását.

Azért persze nem sétálhatunk el fütyörészve a zseniális megoldáson, abszolút low-cost reklám, ami azonban nagy feltűnést kelt. A kompozíció erősen hajaz a Facebook-on mostanában oly népszerű absztrakt-abszurd-3D csavaros képekre, de ez csak az előnyére válik, hisz garantált a megosztás és a lájk. Mint mindig, a nagyszerűség egy apróságon múlik: valakinek meg kellett látnia a perspektívában rejlő lehetőséget.

Na jó, talán egy kamerás drón is kellett.

Húsvétra szántam ezt a plakátot, amely nem is igazán reklám, sokkal inkább propaganda íze van. Természetesen mi másról szólhatna Húsvétkor, mint az alkoholfogyasztás elutasításáról, kedvezve ezzel a rendőrség Józan Húsvét nevű akciójának.

A plakát rettenetesen egyszerű és lényegretörő. Fiatalabb olvasóim kedvéért elárulom, hogy a képen látható felirat oroszul van, és roppant közvetlenül annyit jelent: "Nem". Érdekes megfigyelni a hamisítatlan szovjet munkás (értelmiségi?) idealizált vonásait és öltözködését, de ne menjünk el szó nélkül a kristálypohár díszítése mellett sem. Egy laza pillantással mellesleg úgy tűnhet, hogy a pohár üres, de nem az, vodka van benne. Reklámnak már csak ezért sem lenne jó, mert éppen egy szovjetikumot utasít el az elvtárs, nem támogatván ezzel a hazai feldolgozóipart.

Egyébként egy ilyen vastag steak elfogyasztása után (amit egy munkás feltehetőleg csak ezen a plakáton látott életében) az a fél deci vodka talán nem árt meg, persze ha egyszer elkezdik a poharazást, akkor az Isten... azaz Lenin óvjon meg bennünket.

Március utolsó bejegyzésének tartogattam ezt a március idusát idéző hirdetést, ami véletlenül ismét a közszolgálati média egyik kezdeményezéséről szól. Ha nem tudnám, hogy a Petőfi TV elsősorban fiatalokat célzó csatorna, akkor azt mondanám magáról a hirdetésről, hogy gáz. De mivel tudom, kik lennének a célközönség tagjai, azt mondom rá: nagyon gáz.

Kezdjük a vizuális tartalommal. Bár a mai fiatalok egy bizonyos csoportja vevő a retró hangulatra, azért a többség inkább a modern, menő dolgokat favorizálja. Ez a kép azt sugallja, hogy akkor válassz minket, ha konzervatív, múltba forduló és úgy általában unalmas arc vagy. Azzal, mert nagy költőnk kezébe egy mobiltelefont adunk szelfi-pozícióba, még nem leszünk sem trendik, sem vagányak. Így nehéz lesz versenyezni a kereskedelmi tévék sorozataival.

A színvilág elképesztő. Elképesztően borús, sötét és uncsi. Fiatalos? Egy szóban: nem. Két szóban: nagyon nem. Azt értem, hogy a lila a nagy testvér vezérszíne miatt meg kellett jelenjen, de azért léteznek világosabb és harsányabb színek is - ha már a fiatalokat célozzuk. A szlogen viszont nagyon ott van. Tényleg. Ezt esetleg egy másik csapat dolgozta ki, mint a grafikai megjelenést? 

Összességében egy meglehetősen visszafogott, komolykodó hirdetés lett, és bár én sem vagyok a mai fiatalság tagja, ez még nekem is ósdi. Talán anyámnak bejön.

Könnyű mondani, hogy vannak olyan termékek vagy márkák, amelyeket nagyon egyszerű reklámozni. De ez nem igaz, a sikerért meg kell dolgozni. Vegyük például az itt látható hirdetést, amely egy Lamborghini sportautót reklámoz. A márka ismert, akinek telik rá, az valószínű meg is veszi, de ha nekünk kellene egy ütős reklámot csinálnunk neki, vajon mit találnánk ki? Ne feledjük, luxusautóról van szó, nem lehet a hirdetésünk olyan, mint a mezei négykerekűeké, és ráadásul a saját súlycsoportunk konkurenciáját is le kell előznünk.

Nos, nem tudom, kinek milyen elképzelése van, de ez a hirdetés nem sokat maszatolt, és úgy gondolta, a sok körítés helyett meglep. Az autó bemutatása csak figyelemfelkeltés, nem azon van a lényeg, hanem a szövegen. "Top Speed: 112 km/h*", azaz "Csúcssebesség: 112 km/óra*". Ez elég megdöbbentő, hiszen ennél többet várnánk a sárga bikától, de mi az a kis csillag ott a mondat végén? "*Backwards." szögezi le az apróbb betűs szöveg, vagyis "*Hátrafelé." 

Azt nem tudom, hogy más sportkocsik mennyivel tudnak tolatni, de nem is érdekel, mert ez a hirdetés megviccelt, meglepett és megfogott. Már csak a pénz kellene hozzá és rohannák megvenni.