Csak egy nagyon rövid megjegyzés ehhez a hirdetéshez: ha valaki manapság több gyerek mellett házat és autót tud venni, ráadásul még annyi megtakarítása (értsd: felesleges pénze) is van, hogy befektetéses életbiztosítást kössön, akkor az eléggé átlátja a pénzügyeket. Szerintem.

Másrészt nem okos húzás azt írni ilyen embereknek, hogy "Itt az ideje, hogy átlásd a pénzügyeket.", ugyanis ez azt feltételezi, hogy eddig nem tették ezt. Pedig de. Vagy ha nem, akkor sem szeretnék ezt hallani. Mondjuk az máris jobban veszi ki magát, hogy "Itt az ideje, hogy jobban átlásd a pénzügyeket."

Másrészt a narancssárga alapszín eléggé politikai színezetet ad a hirdetésnek, mégha nem is az. A Fidesz távoliak biztos el sem olvassák az egészet.

Érdekes, hogy vannak olyan reklámok, amelyek automatikusan unalmat vagy éppen ellenszenvet váltanak ki belőlünk. Az egyik ilyenről már volt szó, ezek volnának a tamponreklámok. A másik pedig most kerül terítékre, az állateledelek. Nálam legalábbis a kettő majdhogynem egy kategória - a kerülendő hirdetések közé tartoznak.

Ennek ellenére az itt látható Pedigree reklám mellett nem lehet szó nélkül elmenni, mert egész jóra sikeredett (ez itt egy dícséret akar lenni, angolos visszafogottsággal). Az állateledel gyártóknak ugyanis szintén van egy amolyan fixa ideája, miszerint az állatételt "boldog" állatokkal kell reklámozni. Kilógó nyelvú kutyusok, hízelgő-doromboló macskák, tányért kinyaló... öööö, azt hiszem az állateledel reklámok kizárólag e két házikedvencre korlátozódnak. És a halak? És a papagájok? Tengerimalacok és varánuszok?

Az itt látható reklám szakít ezzel a sztereotípiával és éppen ez teszi remekké. "For strong dogs.', "Az erős kutyáknak.", mondja a szlogen, de enélkül is érthető és élvezhető a hirdetés.

Érdekes élvezetet nyújtanak azok a hirdetések, amelyek valamilyen extremitással jelennek meg, de mégsem elrugaszkodottak a valóságtól. Ha emellett poénosak is, akkor meg pláne nyerők - nálam legalábbis.

Nézzük ezt a mostani példát. Ki nem kapott még tettlegességig fajuló dührohamot, amikor az a nyamvadt gép pont akkor kezd szórakozni, amikor nekünk a legsürgősebb és legfontosabb másolni vagy nyomtatnivalónk van? De az nyilván extremitás, hogy kalapáccsal nekiesnénk gyűlöletünk tárgyának - vagy valaki már próbálta?

A poén pedig az, hogy tízből heten biztos azt állítanák, ez itt egy fénymásológép-reklám. Pedig nem. A szlogen mindent elárul: "It's not the printer. It's the paper.", vagyis "Nem a nyomtató. A papír." Vagyis ez egy papír-reklám, de ki ne a nyomtatót/fénymásolót hibáztatná, ha elakad a papír vagy gyatra a minőség?

Szóval ez itt egy gondolatébresztő-mosolyfakasztó hirdetés, a jobbik fajtából. Ütős...

Ismét antik vizekre evezek, egy 1925-ös Marlboro reklám bemutatásával. Érdekessége, hogy ezek szerint a férfiasnak tartott image kezdetben nem is volt annyira macsó, íme egy hölgy, aki épp Marlborót szív.

Akkoriban még megvolt a törekvés, hogy a nőket is elcsábítsák a füsteregetés hóbortjának, ennek érdekében még ajakvédő elefántcsont szűrővéget is alkalmaztak. És persze a dohány olyan enyhe volt, mint a május... vagy egy May nevű hölgy (Mild as May). Ravasz fogás, rossz az aki rosszra gondol, ugye...

Mondjuk arra kíváncsi lennék hová mered May szép szeme világa, vagy ennyire elgondolkodva szívja ezt a cigarettát?

Sokat töprengtem, terítékre vegyem e reklámot, mivel igazából semmi különlegesen jó vagy rossz nincs rajta, pont olyan, mint egy bankreklám. Esküvő előtt álló pár hölgytagja kölcsönért megy a bankba (ez rímel), abszolút sablon. Már azon túl, hogy nem ez lenne a természetes, de hát ez van, ilyen világot élünk.

Az "Ilyen alkalom egyszer van az életben." felirattal nem szállnék vitába, vitázzon vele a statisztika, a magyarországi válások és második (harmadik...) házasságkötések számadataival.

Hanem a számok! Tudom, hogy nem kellene csecsemőként rácsodálkozni mindenre, de akkor is ledöbbentett. 740 ezer forintból a 8 év futamidő végére 1 millió 631 ezer 904 forint lesz letörlesztve, ami alig 2,2-szerese az eredeti összegnek. Én elhiszem hogy ez így van rendjén (legalábbis a bank szempontjából), de ezt hirdetni azért eléggé arcpirító, nem?

És akkor a vizuális impact-ról még nem is szóltam, hmm, szóval, izé... a hölgyről ez a kép, ebben a megvilágításban és ilyen háttérrel nem igazán előnyös. Remélem értjük egymást...

Ez csak egy rövid bejegyzés lesz, mert a mellékelt reklámon nincs mit csámcsogni. Csak szimplán nem értem.

"Vajon hány érték alatt haladunk el utunk során?" A hangsúly itt az alatt szón lenne. Milyen értékekre gondolnak, amelyek alatt haladok el? Az égbolt? Vagy a mennyezet? Vagy mi?

"Valódi érték a felszín alatt." No, ezt értem, ez nyilván a vízre utal, merthogy odalentről jön.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a reklámot a metrón látom, vagyis elképzelhető, hogy arra gondolnak, a metrózás során mennyi érték alatt haladok el.

De akkor mi lehet az összefüggés köztem és a víz között? Mert ugye ha az ő logikájukat követem, akkor én=víz, mivel mindketten valami alatt haladunk/vagyunk. Vagy most mi van? (Ha valkinek van ötlete vagy magyarázata, tegye meg, hogy kommentel. Köszi.)

Továbbra is jó véleménnyel vagyok a 3D-s reklámokról, íme egy újabb remekbeszabott példány. Nem hiszem, hogy különösebben magyarázni kellene mit is reklámoznak itt az ötletes marketingesek. Azon gondolkodom, hogy vajon miként jött az ötlet - úgy értem a dolog eléggé self-explanatory, de ugye valakinek mégiscsak meg kellett látnia a koncepciót.

A makaróniról köztudott, hogy egyik, igaz nem túl gusztusos, módja a... izé, mi is... beszívás(?). Ezt látjuk itt, csak hajókötéllel szimbolizálva. "So good, you can't let go.", "Annyira jó, hogy nem tudod elengedni.", mondja a szlogen és tényleg. Zabálnivaló.

Bár hajlok arra, hogy itten igazából át vagyunk verve, és ez csak egy Photoshop és nem is igazi, mivel a hajók nevei nem látszanak, csak a tésztalogó. Az pedig nem valószínű, hogy a kapitány belemenne a hajó nevének elfedésébe, már csak a vonatkozó jogszabályok miatt sem. Szóval csak beetettek?!

Most pedig kérem alásan egy lovat mutatok be, egy állatorvosi lovat. Egy hirdetést, amely megtestesíti mindazt, amit egy reklámnak nem kellene megtestesítenie. Mentségére szolgáljon, hogy egyetlen helyen találkoztam eddig vele, így van remény, hogy nem okoz maradandó lelki sérülést.

Nokérem. A háton fekvő hölgy, akinek lábai a forgófotelben nyugszanak és a tarkóját fogja, azonnal olyan asszociációkat vált ki, hogy ő bizony egy heves pörgés következtében ki vagy leesett a fotelből és most a nyakát fájlalja. Elképzelhető a jelenet másképpeni interpretálása is, de ahhoz a mélylélektan nálam avatottabb szakértőjének kell lenni.

A szlogen is érdekes és nyilván szójáték kívánt lenni, márhogy a biztosító biztosít és biztosítja a gondtalan életet, de ez utóbbit nem igazán értem, mivel én fizetek nekik (értsd, biztosítom számukra a gondtalan életet), ők csak akkor fizetnek nekem, ha gondom van.

És akkor a cég neve Grawe, amely kiejtésben ugyanaz, írásban pedig kísértetiesen hasonló, mint az angol 'grave' szó, amely sírhelyet (is) jelent. Köszönöm megtisztelő figyelmeteket.

Vannak az életben olyan dolgok, amelyekre a legtöbb ember azt mondaná: hiszem, ha látom. UFO-k, szellemek, őszinte politikus... hogy vicces legyek. Itt most azonban nem ilyen égrengetően filozofikus témára kell gondolni, a kép magáért beszél.

Azt nem tudom, hogy a két hirdetés elhelyezője tisztában volt-e a helyzet komikumával, felteszem igen, de hogy akarva-akaratlanul is nagyot alkotott, az kétségtelen. Nem ragozom tovább, csak dőljetek hátra és élvezzétek a sors fintorát, az Úr titokzatos munkáját vagy csak az emberi találékonyságot. (A kép minőségéért elnézést, mozgott a metró.)

Egy terület, ahol éles verseny van a fogyasztókért, a szórakoztató-elektronika. Ennek megfelelően rengeteg reklám készül, itt is terítékre került már ilyen. Jelen bejegyzésben a televíziókra szorítkoznák, abból is a laposokra.

Nem tudom miért, de valahogy az a kép alakult ki, hogy a jó televíziós képminőség a legjobban azzal szemléltethető, ha a dizájnerek 3D-re alakítják. Láttunk már a képernyőről kinyúló nőt, kiugró bikát, krokodilt, dinoszauruszt és egyéb állatot. Őszintén szólva a grafika tényleg lenyűgöző, de ugyan ki hiszi el, hogy a 2D-s kép valóban olyan életszerű lenne?

És akkor most a jelen text tárgya. Ugyanis már van 3D TV is, amit ismét csak reklámozni kell. De hogyan is? Hiszen a 3D-s vizualizációt már ellőtték a 2D-re. Hát akkor tegyünk még egy lépést és hozzuk ki a tévéből a szereplőket! Íme az eredmény, a Panasonic felfogásában. Hihetetlenül jó grafikai megoldás, bombasztikus ötlet, de... De ha a robot kijön, a robbanás repeszei miért nem? Vagy a lángcsóvák? Vagy a mániás láncfűrészes gyilkos? Az már nem olyan bájos, mi?

Ja, és a Transformers nem korhatáros film? Vagy hol az a nagykorú felügyelet?