Van olyan, hogy szakállas vicc, és van olyan, hogy Szakállas Nő. Ez utóbbi egy bourbon whisky, amely legalább felerész kukoricából készül. Nem tudom, milyen erős lehet, de valószínűleg az, ha azzal a szlogennel hirdetik, hogy "Stay strong.", azaz "Maradj erős."

És hogy miért kellene erősnek maradni? Nos, a kép magáért beszél, nem is nagyon merülnék el a részletekben, hogy pontosan mit is látunk, maradjunk annyiban, hogy egy átlagosnak indult vámvizsgálat épp most fordul vészesen komolyra. Egy szakállas nő arra készül, hogy ún. testüreg motozást végezzen. Ha volna nálunk ilyen whisky, akkor most sürgősen meghúznánk, ha nincs, akkor pedig lazítsunk, úgy állítólag nem annyira fáj.

Hogy miért kellett egy feltehetőleg finom nedűt ilyen reklámmal népszerűsíteni? Elképzelhető, hogy a kreatívok túl sokat ittak belőle és úgy jutottak erre az ötletre, de az is lehet, hogy valamelyikük a személyes benyomását adta be a közös brainstormingba. Bár a reklám figyelemfelkeltő és bizarrul humoros, azért nem hinném, hogy az eladások komolyan megemelkedtek a kampányt követően.

Ha valaki szokta olvasni ezt a blogot, akkor tudja, hogy mindenféle reklám megfordul itt, szinte nincs olyan képtelenség, amelyet ne lehetne hirdetni, akár atomrobbanást is. Ez a mostani hirdetés is azok közé tartozik, ahol csak nézünk, mint a moziban: ilyesmit is lehet?!

Amit itt látunk, az egy hamisítatlan(?) UFO detektor, vagyis a készülék jelzi nekünk, ha azonosítatlan repülő objektum kerül a közelünkbe. Sajnos azt nem tudjuk meg, milyen a hatótávolsága, pedig nem mindegy, hogy akkor jelez, ha már a házunk felett lebeg az idegen űrhajó vagy ha még több kilométerre van.

Persze nem is biztos, hogy mindjárt a kis zöld emberkék járművét jelzi, hiszen a szöveg szerint az erős elektromágneses teret érzékeli a szerkezet. Pontosan milyen erőset?

Rengeteg a kérdés és kevés a válasz, de az kiderül, hogy alaphelyzetben nem fogyasztja az elemet! Csak nem földönkívüli technológiával készült? Lehet, hogy a detektor helyett inkább ezt kellett volna szabadalmaztatni?

Szívet melengető reklám következik, nem is szeretnék előre sokat elárulni belőle, aki próbára tenné magát, tippelje meg, ki és mit hirdet benne:

A helyes válasz az Esso (ExxonMobil) üzemanyag, de ez olyan esztétikusan van a történetbe integrálva, hogy szinte fel sem tűnik. Pedig éppen ez a lényeg, ez az egyetlen hangsúlyosan megjelenített cégnév (bár az elején, a telefon hátlapján, bevillan az Apple logó is, illetve az autón a BMW, de ezek csak járulékos pillanatok).

A törtnet egy üzenettel kezdődik, "Emlékezz a holnapra", amely lelkiismeretes anyukánkat éjszakai portyára ösztönzi, kissé háttérbe szorítva az alaphelyzetet, miszerint simán elfelejtette a holnapi gyerekbulit. De lépjünk ezen túl, csodás családanyánk nyakába veszi a várost, ám mindenhol pórul jár, mígnem elfogy a benzin és behajt egy Esso kútra. Ahol aztán a kocsikulcson fityegő órmótlan körhintáról beugrik neki a megváltó ötlet, és lányának angyalszárnyait(?) a vursliból beszerzett vattacukorból készíti el. Roppant kreatív, ráadásul finom is.

Mint említettem, a benzinkút igényesen lett beépítve a történetbe, nem tolakodó, de egyértelműen észrevehető és kellően bátorító is. A filmvégi szlogen is passzol az egész mondanivalóhoz: "Beindít, történeteket kreálunk." (Elnézést, a spanyolom erősen hiányos.)

Nyilván egy benzikútnak semmi köze az egészhez, de íme egy remek példa a jól megkomponált, erőteljes reklámra. Inspiráló lehet mindenkinek.

Különbözőek vagyunk, és ez így van rendjén. Népi bölcsességgel szólva, kinek a pap, kinek a paplan. Éppen ezért nem okos dolog vadul kritizálni valamit, hiszen valakinek biztonyára épp az nem tetszik, amiért mi rajongunk. Ez nem csak a zenében, a filmekben vagy a divatban van így, hanem a reklámokban is. Mindezekért szolidan és diplomatikusan szólnék az itt látható gerillareklámról.

A Pantene hajsampon úgy ítélte meg, nyilván alapos előtanulmányok után, hogy a korpásodás elleni termékének leghatékonyabb népszerűsítése az lenne, ha éttermekben elhelyezett sószórókon hirdetne. Maga az ötlet nem elvetendő, hiszen - ahogy látjuk a képeken - a korpa-só vizuális asszociáció végül is működik.

Azt értem, hogy amint azt a szlogen is üzeni "Dandruff is not apetizing.", azaz "A korpa nem étvágygerjesztő.", ám ebben tényleg van igazság, eképpen a "korpa" megjelenítése egy éttermi sószorón tényleg nem gusztusos. Az emberben ilyenkor undor jelenik meg, amely jelen helyzetben összekapcsolódik a Pantene márkával, így legközelebbi sampon vásárláskor biztos nem Pantene terméket fogok választani. Lehet, hogy nem tudatosan, de valahol a lelkem mélyén ott lesz a gusztustalan = Pantene kapcsolat.

Arról nem is szólva, hogy esetleg az éttermet is el fogom kerülni, lévén nem használok ilyen undi sószórót és akkor sótlan marad az ételem, vagyis nem fog ízleni. Eredmény: oda többet nem megyek, mert ízetlen az étel.

Nem állítom, hogy színes sorkiemelő tollakat reklámozni rettentő egyszerű, ám azt sem gondolom, hogy megugorhatatlan kihívás lenne. Tulajdonképpen rikító színű tollakról van szó, amelyekkel egy ügyes és kreatív grafikus szinte bármit létrehozhat. Szép lenne az elkészült hirdetés? Valószínűleg igen. Sztereotíp lenne? Minden bizonnyal. Ezért is hozom ezt a példát, hogy lehet másképpen is.

A Luxor sorkiemelő gyártója inkább a gyakorlati végéről nyúlt a problémához, azaz mire is jó egy ilyen toll? Persze, kiemelni a lényeges információt egy szövegben. De hogyan iluusztráljuk ezt? Mi a lényeg, amit kiemeljünk? Visszanyúltak tehát minden keresés-kiemelés lényegéhez: tű a szénakazalban. És a rengeteg "széna" (hay) közé belerejtettek egyetlen "tűt" (needle), majd legott kiemelték sárgával. Hogy rögtön szembeöltő legyen.

Lehet kételkedni, de ennél frappánsabb sorkiemelő reklámot keresve sem találni. De legalábbis ritka, mint a fehér holló, vagy nehéz lehet, mint megtalálni a tűt a szénakazalban.

Mielőtt bármit is írnék, bevallom, sohasem kóstoltam a Cocal Cola okosvizét, de szerintem a reklámfaláshoz erre nincs is szükség. Szóval én csak magáról a hirdetésről okoskodnék.

A vizuális megjelenésről csak jókat tudok mondani, szép, kék és tiszta - ez remekül passzol egy ásványvízhez. "Okos, mert okosan készült.", mondja a szlogen. Nos, ezen az alapon szinte bármi, ami komplexebb egy fogpiszkálónál, okos, hiszen technológiai eljárásokkal, és gépekkel készül. Kicsit olyan hasonlat ez, mint ha egy gyereket azért neveznénk okosnak, mert a szülei okosak.

Vagyis ezzel még nem vettek meg, de azért utána néztem ennek az okos megoldásnak. Mellékelem a hivatalos ismertetőt, és az tényleg nem volt tervben, hogy gépelési hiba is lesz a termék nevében.

Ha jól értem arról van szó, hogy a vizet elpárologtatják és lecsapatják, majd palackozzák. Vagyis amit a természet már egyszer megcsinált, azt ők újra elvégzik. Más oldalakon azt olvastam, kicsit részletesebben, hogy a párologtatás során a vízben lévő ásványi anyagok kiválasztódnak, de a Coca Cola a végén hozzáadja ezeket újra. Mit mondjak, okos. Sőt, zseniális.

Az viszont igaz, hogy a felhők inspirálták.

Kitört a kánikula, mindenki utazik - ki külföldre, ki belföldre. Az idei nyaralási terveket természetesen jól felforgatta egy mikroszkopikus bandita, de sokunk nem adja fel a megérdemelt üdülést. A külföldi célpontok beszűkülésével párhuzamosan érthető, hogy sokan a belföldi turizmus izmosodását remélik - majd kiderül, mennyire lesz erős a szezon. Az viszont már tény, hogy a hazai úti célok népszerűsítése gőzerővel folyik.

Itt érkeztem el a mai reklámhoz, ami minden, csak nem jó. Nem szeretnék puzséri magasságokba emelkedni (vagy mélységekbe süllyedni), de kinek a ra...gyogó ötlete volt egy hófehér köntösbe öltözött párt álmodni a hiredetés közepére?! Mi volt a koncepció? Ráadásul a fickó köntöse rövidke, még egy fehér törcsi is kilóg alóla. Egy sima szabadidőruha mennyiben változtatta volna meg az üzenetet?

Nem vagyok fotós, de annyit tudok, hogy ha a képen szereplő személyek között nagy a magasságkülönbség, akkor perspektívával lehet finomítani, például úgy, hogy a magasabb hátrébb áll. Azaz pont nem úgy, ahogy a képen látjuk. (Arra gondolni sem merek, hogy azért lett ez a beállítás, hogy a nő feje fölé elférjen a szöveg!)

"Együtt, itthon, szabadon, Magyarország visszavár!" (a "szabadon" után nincs vessző az eredetiben, se más írásjel - vajon miért?). A hangzatos szlogenből egyébként kettő (együtt és itthon) nem újdonság, eddig is erre voltunk ítélve. A "szabadon" az jó. "Visszavár"? De el sem mentünk.

És a hirdetett helység Zebegény. Csodás település, még csodásabb környezetben, mindenkinek csak ajánlani tudom. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az elsők között voltak, akik hangosan tiltakoztak a látogatók ellen a járványhelyzet elején. De most már nyilván más az önkormányzat hozzáállása az idegenforgalmi ügyekben.)

Nemrég mutattam egy duplaoldalas óriásplakátot, amelynek mindkét oldala kreatívan használt fel egy meredező karót, most tálalok egy hasonló ötletes párosítást. A rúzs és a kóla násza című kompozíció egy házfalon kapott helyett, alul a pezsgő nedű, felette a vérvörös ajkak. Kettejük között pedig egy óriási szívószál szolgál a vágy beteljesítésének eszközeként, megteremtvén a két, önállóan is jelentést hordozó, plakát közti szimbiózist.

Bevallom a kozmetikai hirdetés vonzó megjelenése számomra kissé megfakul a szívószál miatt, vagyis míg a Coca Cola részéről teljesen rendben van a reklám, a Milot részéről egy picit elkomolytalanodik az imázs. De lehet, hogy ez csak az én interpretációm és annyi köze van a valósághoz, mint a küllőnek a hüllőhöz.  Az viszont mindenképpen a két hirdető javára írható, hogy szépen kiegészítik egymást mind mondanivalóban, mind grafikai megjelenésben. Erre igyunk egy kólát!

Hogyan adjunk el nadrágtartót olyannak, aki az övre esküszik? Az első és legfontosabb szabály, hogy ne akarjuk megmagyarázni, miért jobb a nadrágtartó. Inkább hassunk az érzelmekre vagy a típusokra. De akár egy vicces ideát is fűzhetünk hozzá, akárcsak a Panasonic, amely hajszárítót reklámoz, kopasz nővel. "Even if you can't use it, it's fun to have." mondja a szöveg, azaz "Még ha nem is tudod használni, jópofa, ha van."

Az apróbetűs szöveg azért hozzáteszi, hogy körömlakk szárításra is jól használható az eszköz, nem csak hajra. És tényleg! Ami engem megragadott még a szövegben, az az indoklás, hogy miért jó, ha mindig a táskánkban lapul egy ilyen összecsukható hajszárító: "Ha elkapna egy hirtelen zivatar vagy beleesnél egy medencébe, akkor fel vagy készülve." Az előbbi természetesen sima ügy, de a medencébe esés? És ha a medencébe a hajszártó is beleesik velem együtt? Bár a vizuális poén mellé befér egy ilyen megjegyzés is, jó, ha egy termék nem veszi magát komolyabban, mint amennyit nyújt.

Talán nincs még egy olyan terület, amelyet annyifelől meg lehet közelíteni, mint a reklám. Ezerféle ötlet, százféle elv, kazalnyi megközelítés és tucatnyi irányzat. Vannak trendek, amikor mindenki azt másolja, és természetesen vannak kiemelkedő zsenialitások - akárcsak csúfos fiaskók. Amikor a tervezőasztalon van a hirdetés, még senki nem tudja, hogy beválik-e, kicsit olyan a reklámszakma, mint a mémek - előre nehéz megjósolni, miből lesz az és miből nem.

Éppen ezért merészség olyan hirdetésekkel előrukkolni, amelyek eltérnek a csapásiránytól, ám ahogy az itt látható példa mutatja, időnként megéri. A finn Garage long drink reklámja érdekesen kezdődik: "Ötlet: Csináljunk egy hirdetést annyira ostobára, hogy az emberek tényleg meg akarják nézni a kép alját, hogy megtudják, ki a frász fizetett ezért a sz**rért." Nem mondom, merész kijelentés, de valljuk be, bejön.

"Citrom. Jég. És alkohol. Egyfajta zseni. Egyfajta". mondja alul a szöveg, persze a termék képével. Visszafogott, korrekt infó. Lehet fanyalogni, de ahogy illedelmesen mondani szokták, a Garage-nek sikerült a citromból limonádét készítenie. Egészségünkre!