Azért (is) jó, ha az ember időnként távoli földrészekre utazik, mert ott megismerhet távoli népeket, illetve az azok eltérő kultúráját. Persze egy reklámfogó ott is figyel a hirdetésekre és a marketingre, mert már csak ilyen. Távol, keleten (vagy Távol-Keleten) akadtam rá erre az érdekességre, ami természetesen csak számunkra érdekes, nekik teljesen természetes (ez szóismétlés, tudom, de teljesen más értelemben).

A Lifebuoy kozmetikai cikkeket gyártó cég eme két samponja egymás mellett is jól megfér, ékesen illusztrálva a békés egymás mellett élést, és hogy a vállalat külön célozza meg muszlim, és nem muszlim vásárlóit, kinek melyik tetszik. Feltűnően hasonló a grafikai ötlet, édesanya a lányával, csak a fejkendő a különbség, ahogy a kedves vevő óhajtja. 

Az összeesküvés-elméletek kedvelői előtt nyilván nem ismeretlen, egy átlagos reklámfogyasztó számára azonban bizonyára reveláló erővel hathat, hogy az egyes hirdetésekben igenis lehetnek mély áthallások vagy rejtett szimbólumok. Akárcsak a zenei klippekben. Most nem megyünk túl mélyre, de azért mutatok erre egy eklatáns példát, egy kozmetikum reklámját: a Christian Dior Poison (Méreg) fantázianevű parfümjét.

Alapvetően egy intim jelenetet látunk: kerek sminktükre előtt egy kellemes vonalvezetésű hölgy ül, az asztalkán üvegcsék. A tükörben látszik a háttér, az összehúzott függönyök közül előtűnő ablak. Az ilyesmiben járatosaknak nyilván már így is feltűnik a rejtett ábra, ha nem, akkor próbáld meg távolabbról nézni a képet.

Igen, ez egy koponya: a szemei a hölgy haja és annak tükörképe, az orr az ablakrés, a fogak pedig az asztalkán sorakozó üvegcsék. Ügyes kompozíció, ráadásul tökéletesen harmonizál a parfüm nevével (emlékszünk még, Méreg). AZ, hogy a kép és a hirdetés mennyire hozza meg a hölgyek kedvét a parfüm megvásárlására, azt nem tudom, de mint reklámfogó, örülök, hogy ilyen rettenetesen ötletes illusztrációt hoztak össze.

Nem tudom, ki volt az első marketinges, aki felfedezte a várandós nők reklámcélú alkalmazását, de bizonyára annak idején (mert az biztos, hogy nem új találmány) komoly felzúdulást válthatott ki. Különösen azok a képek, amelyeken a maga csupasz valójában is kivillan a pocak.

Ennél komolyabb eltökéltség kellett ahhoz, hogy várandós férfiakat tegyenek a hirdetésre, Persze, tudom, hogy olyan nincs, csak úgy fest, mintha. De mit lehet egy gömbölyödő hasú pasival reklámozni? A válasz elég nyilvánvaló, használja is a közbeszéd és városi folklór: sört.

Így került a Bergedorfer sör hirdetésére is egy pocakos alak, ráadásul minimális retussal. Esztétikus? Nekem nem, és gondolom vagyunk még úgy pár millirdan, akik hasonlóan éreznek. Vicces? Nekem nem, és gondolom vagyunk még... Ötletes? Szerintem csak egy picit, és gondolom...

"Brewed with love.", azaz "Szeretettel főzve." Most abban nem merülnék el, hogy nyilván nem így készül, ám azt is erősen kétlem, hogy egy sörfogyasztó szeretne szembesülni ezzel a képpel. 

Már beszéltem a blogon az ún. szupermarket lélektanról, most is egy ehhez kapcsolódó apróságot osztanék meg. Gondolom sokan felfigyeltek arra, hogy a nagy bevásárlóközpontok csempe-padlózata furcsa mintázatot követ. Az előtérben, vagy üzletsoron, általában nagy lapok vannak elhelyezve, míg odabent, a sorok között, kisebb kockák sorakoznak.

Vajon miért van ez? Nos, ahogy sejtitek, a válasz a szupermarket-lélektan. Ennek egyik cseles alapvetése, hogy többet vásárolunk, ha lassabban megyünk az üzletben. De hogyan lassítsanak le bennünket? Például kisebb csepkekockákkal. Amikor ugyanis toljuk a bevásárlókocsit, érzékeljük a kocsi apró rezzenéseit és halk kopogását a csempefugáknál. Ha túl gyorsan megyünk, ez a rezgés-kopogás gyakoribb, és ezáltal zavaróbb, míg ha lassan megyünk, kellemesebb ritmust ad, és ezáltal nyugodtabb érzést biztosít. Így öntudatlanul is lassítani fogunk.

Az már csak egy apropó, hogy minél üresebb a bevásárlókocsi, annál jobban "pattog" a fugákon, míg ha már több minden van benne, szépen "lenyugszik". Természetesen senki ne gondolja, hogy csak emiatt vásárol többet. A szupermarket-lélektan egy komplex stratégia, vagyis nem egyetlen eleme fog bennünket több vásárlásra ösztönözni, hanem ezen apróságok összessége. 

Aki sokat autózik, nyilván találkozott már olyan táblákkal az utak mentén, amelyeken a sbességhatár vagy a követési távolság betartására szólítanak fel, vagy éppen a biztonsági öv használatát ajánlják melegen... vagyis inkább rémísztő módkon, hogy hasson.

Íme egy kreatívabb megoldása a biztonsági öv használatára való buzdításnak: mutassuk meg, mire is képes egy öv! Az indiai Mumbay utcáin ilyen installációkkal kampányolt a rendőrség, és bár az eredményességéről nem szólt a fáma, az ötlet pazar. "Seat belts save.", azaz  '"A biztonsági öv megment.", mondja a szlogen, amely ugyan nem valami maradandó, de legalább találó.

- Kérem szépen, a feladat a szárított marhahús csíkok reklámozása lenne, de legyen szörnyen jó. Vállalják?
- Hogyne, sima ügy. Már van is egy ötletünk!

Valahogy így kezdődhetett (vagy pont nem) ennek a Jack Link reklámnak a készítése, amely tényleg szörnyen jó lett, és nem csak azért, mert egy szörnyet (Nagylábat) használták fel benne, de azért is, mert... öööö... na jó, a Nagyláb figura visz mindent.

Pompás nyitás, azonnal megáll kezünkben a pattogatott kukorica, hogy mit csinál ez a pasi ezzel a Csubakka imitátorral? Aztán a biciklisnél már gyanakodunk, hogy itt valami turpisság van. Közben beszól a narrátor is: "Alapjában véve kétféle ember létezik. Aki a Nagylábbal fut és aki a Nagyláb elől fut." És megérkezik az antihős, a túracuccal alaposan felszerelt fickó, aki pánikszerűen menekül.

Később megtudjuk, hogy akik Jack Link szárított marhahús csíkjait eszik, elég fehérjét juttatnak okos testükbe, és ezért aztán akár Nagyláb futópartnerei is lehetnek. Akik pedig nem így tesznek, azok Nagyláb eledelévé válnak. Hiszen neki is kell a fehérje.

Akadnak olyan hirdetések, amelyek szórakoztatva tanítanak, és ahelyett, hogy mindenféle áligazsággal etetnének, kimondják a frankót. Ilyen ez a mostani reklám is: viccesen, de könyörtelenül a képünkbe tolja a kellemetlen igazságot. "The less you sleep, the more you eat." Ez az angolul rímelő szlogen annyit tesz: "Minél kevesebbet alszik, annál többet eszik." Ez van. (És magyarul is rímel!)

A szituációt menten illusztrálja is bagolybarátunk, akinek még egy fél zacskó chips kell, és letörik alatta az ág. Persze a bagoly ugyan éjjeli madár, amely akár szimbolizálhatja is az éjjel nem alvókat, de a kicsit fineszesebbek tudják, hogy a bagoly bizony nappal alszik, azaz kis madarunk nem az alváshiánytól túlsúlyos, hanem valami egészen mástól. De ez egy reklám, és nem biológia óra...

De mit is hirdetnek itt a hirdetők? Matracot. Igen, matracot, amelyen jól lehet alucikálni, és ha mélyen alszunk, akkor nem járunk minduntalan a hűtőszekrényhez, és nem leszünk ilyen pocakos baglyok. Mert senki nem akar pocakos bagoly lenni, ugye?

Szerintem ez a hirdetés jó eséllyel indulna egy fiataloknak szánt kvízműsorban, vajon hányan ismernék fel, mit is látnak? Bár a hirdetés és a rejtélyes készülék is ontja magából a retró-fílinget, annyira nem idős: a nyolcvanas évekből került terítékre.

Mivel Sony, ezért csak valami elektronikai cucc lehet, kazettás magnónak jókora (bár ne becsüljük alá a korabeli technikát). "Watch whatever, whenever", azaz "Nézz bármit, bármikor" buzdít a szöveg, így már csak hosszú percek kérdése, hogy megvilágosodjunk: ez egy videómagnó! (Ha most azt kérdezed, az meg mi, akkor egyelőre ne indulj fiataloknak szánt kvízműsorokban). Igen, ez egy Betamax videómagnó, figyelem: még a VHS előttről. Ezer gomb, Alfa holdbázisos kijelző, és felteszem 12 kilogramm. 

És bár tudom, hogy ilyen a technikai fejlődés, illetve hogy nem illik ilyesmivel viccelni, de azért belegondolni is szédítő, hogy bő 30 évvel ezelőtt ez volt az otthoni szórakoztatás csúcsa, a mindenki által Grálként óhajtott kincs. De vigyázzunk, hasonló sors vár a mai kütyüinkre is! Vajon harminc év múlva pellengérre állítják az iPhone-t vagy a tableteket? 

Akár szeretjük, akár nem, az online vásárlás dübörögve terjed, és habár nem tartok attól, hogy nem fogok tudni plázázni, ha úgy hozná a kedvem, azért nem tervezem, hogy hagyományos üzletet nyitok a jövőben. Ahogy a vállakozások és cégek egyre inkább tolódnak az online felé, úgy viszik magukkal a vásárlókat is a digitális térbe, de persze bennünket sem kell sajnálni, gyorsan rákapunk a jóra. De mégis milyen lépcsőkön át vezet az út a konzervatív vásárlótól a digitális bennszülöttig?

Csak megjegyezném, hogy bámulatos, mire képes manapság a tudomány... a digitális grafika, és szerintem a reklámiparban alaposan ki is élik tehetségüket, lehetőségeiket és képességeiket azok, akik mesterei a Photoshopnak és társaiknak. Az itt látható hirdetés is ékes példája ennek a kacifántos nyitómondatnak, az Eurowings légitársaság által megbízott reklámügynökség nem sajnálta a grafikust a projektből, aki le is tette a névjegyét ezzel az alkotással.

Igen, alkotás, mert bár tudom, hogy nem igaz, és csak optikai csalafintaság, de maga a reklám eszelősen kreatív, precíz és káprázatos. A repülőgép árnyékú, repülőgép szárnyalást utánzó póz, illetve a környezet ügyes kidolgozása elsőrangú képet kreál.

"Just fly there", mondja a szogen azaz "Csak repülj oda". És pontosan itt zuhan le az egészen idáig a fellegekben szárnyaló koncepció. Mert hová is repüljek? Bár szeretek utazni, nem igazán ismerem fel ezt a turisztikai desztinációt, éppúgy lehet Olaszország, mint Törökország, de akár a görög vagy a spanyol tengerpart is (ha csak az Eurowings által repült helyeket gondolom végig). Szóval fontos dolog a külcsín, és általában viszi is a hátán a hirdetést, azért nem tanácsos lefelejteni valami faktuális infót sem. Mert azzal még jobb lett volna...