Az online üzletek egy rendkívül kompetitív környezetben léteznek, és nagyon sokat megtesznek (és/vagy fizetnek) azért, hogy a keresők előre rangsorolják őket, vagy hogy a honlapjukra érkezők vásároljanak is valamit a nézelődés után. Vajon mit tesznek a weboldalak, hogy megfogjanak minket, vásárlókat? Természetesen egy szimpla blogposzt nem képes mindent elmondani, de szeretném öt apróságra felhívni a figyelmet, amelyeket előszeretettel használnak az online boltok.

Mielőtt bármit is mondanék erről a Volkswagen reklámról, először adjuk át magunkat az élvezetnek... vagyis tekintsük meg magát a produktumot:

Az egész egy gagyi home video szinten kezdődik, én két dolog miatt nem váltottam csatornát (illetve nem klikkeltem el, mert az interneten néztem): egyrészt jó a zene, másrészt meg kíváncsi voltam, mi fog kikerekedni ebből. Leginkább valami óriási bakira számítottam, mondjuk a nagypapa felrúgja valamelyik csöppséget a vad táncban, de legalábbis hanyatt esik, egyenesen bele a vitrinbe. Ehelyett tőmondatokat kaptam: "Ez táncolás." "Elméletileg." Itt már tűkön ültem, hogy ebből mi lesz? "A nem eredeti alkatrészek működnek." "Elméletileg." Aha! "Inkább kérjen eredeti Volkswagen alkatrészeket."

Szóval ez egy autóalkatrész reklám. Ihaj! Egy nagyágyútól. Csuhaj! Azt nem tudom, hogy ez egy kezdő nagy ötlete volt, vagy egy profi kezdő húzása (mármint hogy amatőr videóval vezesse fel a tényállást), de szerintem sikerült megragadni a figyelmet... elméletileg. Én, mint reklámfaló, nyilván végigülöm a bevezető képsorokat, de egy átlagos reklámutáló már a negyedik másodpercben elkapcsol, nem várva meg a katarzist... gyakorlatilag.

Nem szeretném, ha valaki azt gondolná, hogy alapból és automatikusan lehúzok minden kormányzati hirdetést, még akkor sem, ha hirtelen nem jut eszembe példa, hogy dicsértem volna (pedig biztosan volt ilyen az elmúlt évek alatt). Ezt csak azért bocsátottam előre, mert megint negatív kritikát fogok megfogalmazni egy állami hirdetésről, az MVM csoport új alkotásáról.

Tudom, hogy az én tájékozatlanságom, de számomra az MVM csoport tevékenysége az áramszolgáltatásban merül ki (ha lehet ezt a képzavaros szófordulatot használni). Ez nyilván nem jelenti azt, hogy minden reklámjukon ezer lámpa kell égjen, de valahol az MVM = világosság azért be kellene hogy játsszon. És ez az első problémám, ugyanis ebben a hirdetésben egyrészt kevés (kevés) a fény, ráadásul azt is a nap adja, nem az MVM. Ilyentén okoskodva máris belefutunk a második ellentmondásba: "A mi energiánk..." mondja a szlogen, holott a képen sem a nap, sem a szél nem az MVM energiája, hanem Földanyáé. 

Aztán a téma. Az Európai Mobilitási Hét a környezetbarát és fenntartható városi közlekedés népszerűsítéséről szól. Nos, ez a hirdetés sem nem a közlekedést (gondolom a papírsárkány nem az akar lenni), sem a várost nem tartalmazza, de még csak nem is utal rá. Vagyis off. Az értem, hogy a gyerekek meg a jövő, bár a szlogent így sem tudom értelmezni, legalábbis amíg nem elektromos árammal töltjük/tápláljuk gyermekeinket. 

Természetesen lehet, hogy adott volt egy MVM reklám, amelyre most aktuálisan ráhúzták a mobilitási hét takaróját, de azért az újrahasznosítást nem kell túlzásba vinni. És most lehetne megjegyzéseket tenni az állami hirdetések körüli sundámbundámokra és a minőségre, de nem teszem - szerintem a poszt így is kerek.

Nagyon helyesnek és kreatívnak tartom, amikor az autógyárak maguk is kampányolnak a biztonságos autóvezetés mellett és érdekében. Az pedig különösen elismerésre való, ha ezt kreatívan teszik. Ez sajnos nem igazán mondható el erről az Opel hirdetésről, de ettől függetlenül ne szóljuk le.

Az első figyelmeztető elem a nagy, fekete háttér: komolyságot, súlyt ad a mondanivalónak. A következő alkotórész az üzenetablak, amely nyilván a mobiltelefon használatára utal, bár ez azért nem annyira egyértelmű, hiszen akár egy képregény szövegbuborékja is lehetne. A kreativitást a szövegbe sűrítették, amely magyarul valahogyan úgy adható vissza, hogy: "A géplelésed vezzettés kzöban epenn ojan rosssz, mint a vzetésd gplelés kzöben"

Tulajdonképpen egyszerű, érhető és figyelemfelkeltő. Mégis, hiányzik belőle valami apróság, amitől ez az egyébként értékes és érdekes ötlet, a megjelenésében is színpompás lesz.

A látszat néha csal, tartja a mondás, és azt gondolom, ez erre a hirdetésre is igaz. Igen, ez egy hirdetés... mondtam, hogy a látszat néha csal.

A liftajtó mellett látható "Ádám termtése" című Michelangelo remekmű ugyanis csak első pillantásra látszik esztétikai dekorációnak, tulajdonképpen egy plasztikai sebész reklámja. "Be born again", mondja a szlogen, azaz "Szüless újjá". Mindezt Dr. Kim segítségével, a harmadik emeleten.

Kerestem valami érdekes retro reklámot, és ezt a hirdetést (is) találtam. Tulajdonképpen nem tudom eldönteni, mit tartsak róla, sírjak vagy nevessek, dícsérjem vagy kárhoztassam. Maga a hirdetés egy vodka reklám, amelyen a központi helyet egy csinos hölgy foglalja el, kezében a becses nedű, jéggel lazított kiadásával. De a hangsúly nem ezen van, hanem azon, hogy a nő nem visel melltartót. (Igen, így van, ha valaki eddig nem figyelt volna fel erre az apróságra.)

A tényre egyébként maga a reklám is felhívja a figyelmet a szövegével: "Sosem gondoltam rá, hogy elégessem a melltartómat, amíg fel nem fedeztem a Smirnoffot." Korszakalkotó felfedezés, mit ne mondjak. De a további szöveg is hasonlóan magvas gondolatot fogalmaz meg: "Minden lehetséges, ha megtanulod kezelni a Smirnoffot."

Ha mindezekhez hozzátesszük a jobbról profilban bebámuló pasit, akkor bizonyos asszociációk indulhatnak meg az agyunkban, de nekem hirtelen csak az jutott eszembe, hogy vajon a fickó milyét égette el a Smirnoff hatására? 

Ennél egyébként még az a szóvicc is jobban esett volna, hogy "Smirnoff-Bra off". Ez angolul nem csak rímel, de egész jól hangzik, magyarul sem ez, sem az, de azt jelenti, hogy "Smirnoff-Melltartó le". Pedig nem is ittam...

Ritka eset, ezért ragadjuk mindjárt a tök...tövénél: a legújabb Nike reklámkampány óriási botrányhullámokat ver a tengerentúlon, megtöltve az internet zegét és zugát. De miről is van szó? Aki emlékszik még rá, 2016-ban számos rendőri túlkapás történt Amerikában feketebőrű gyanúsítottak ellen. Ennek következményeképpen egyes fekete sportolók, a meccsek előtti himnusz közben, féltérdre ereszkedtek, sokakból nem kis felháborodást kiváltva ezzel (köztük Trump elnökből), ugyanakkor rengetegen inkább elismerésüknek adtak hangot a bátor cselekedet miatt.

Ennek a féltérdre ereszkedős állásfoglalásnak (képzavar) az első kinyilvánítója egy amerikaifoci játékos, Colin Kaepernick, volt. Kaepernick szerződése 2017-ben lejárt, és azóta sem tudott más csapatnál elhelyezkedni, jelenleg épp perben áll a nemzeti ligával emiatt. Erre a Nike pont őt kérte fel új kampányarcának, ráadásul egy elég provokatív szlogennel: "Believe in something. Even if it means sacrificing everything.", azaz "Higyj valamiben. Még akkor is, ha ezzel mindent feláldozol."

A megjelenő plakátokra (és reklámvideóra) szélsőséges reakciók érkeztek: volt, aki élő adásban égette el Nike cipőjét, mások bojkottra szólítottak fel, míg megint mások közölték, hogy mostantól csak Nike márkát fognak viselni, és egyébként is respekt a cég bátor kiállásáért. 

Talán felénk furcsának hat, de az USÁ-ban nem ritka egyes nagyvállalatok nyílt politikai állásfoglalása, akár az éppen regnáló kormányzat ellenében is. Trump elnök rögtön ellenséges Twitter üzenetben reagált a kampányfogásra, ám ennek ellenére a vállaltot semmilyen retorzió nem fogja érni az establishment részéről.

Akármit is véljünk a Nike húzásáról, azt el kell ismerni, hogy merész tett volt, amely pillanatnyilag sikeresnek tűnik a cég szempontjából, hiszen a kampány elsődleges hozadékaként a Nike 31 százalékos eladásnövekedést produkált. És írt egy új lapot a reklámtörténelem-könyvbe.

Bő negyven évvel ezelőtt a Cápa című filnek készült egy poszter, ami azóta elérte az ikonikus státuszt, tegyük hozzá, méltán. És ha valami jó, akkor tanuljunk belőle, sőt akár fel is használhatjuk. Ellopni természetesen nem illik, de kreatívan átalakítani lehet. Ezt lovagolta meg a Wildaid nevű szervezet, amely a cápák ijesztő méretű pusztítása ellen kívánt szót emelni.

A plakát tulajdonképpen a híres moziposzter átvétele... legalábbis első pillantásra és távolról. Mert ha jobban megfigyeljük, a szerepek felcserélődtek: az áldozat nem egy békés fürdőző, hanem épp maga a cápa; a fenevad pedig nem a cápa, hanem a horgászok. Hogy mire próbál rávilágítani ez az ügyes adaptáció? Arra, hogy a vadászok óránként(!) 11400 cápát ölnek meg, míg a cápák évente 12 embert. Őszintén bevallom, nem jártam utána, de ha ez igaz, akkor ez több mint ijesztő!

A vizuális megjelenésen kívül, amely nagyon ötletesen filmplakátos maradt, a betűkkel is játszottak. A film eredeti címe "Jaws" (Állkapcsok) volt, erre hajaz a "Laws" vagyis "Törvények" szó. A teljes mondat arra utal, hogy a itt az ideje megváltoztatni a cápauszony vadászati törvényeket.

Máig vitatott, hogy most akkor tényleg voltunk a Holdon, vagy csak műtermi sci-fi volt az egész. Ennek a blognak nem tiszte a konteók vizsgálata, ám a következő reklámfilm egészen biztosan nem égi kísérőnkön készült:

Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy szeretem azokat a reklámokat, amelyek önmagukért szólnak, és nem igényelnek hosszas magyarázkodást. Ez is egy ilyen, a legvégén a szöveg mindössze annyi: "Not for astronauts.", azaz "Nem űrhajósknak." És tényleg, a főtt bab fogyasztásának következménye nem kellemes sem a zárt szkafanderben, és persze akkor sem, ha egy dühöngő űrszörny van a közelünkben. Minden egyéb esetben azonban melegen ajánlott a Haynes főtt bab, mert gazdag rostban. 

Kicsit bizonytalan vagyok a következő hirdetésben, de nem ez lesz az első (és utolsó) társadalmi célú, illetve egy szociális problémára rávilágító bejegyzés. Elkezdődött az iskola, a diákok (és tanárok) nyafognak, a szülők fellélegeznek, de tulajdonképpen a legtöbben természetesnek vesszük, hogy szeptemberben iskolába megyünk, és tanulunk. Pedig ez sok helyen nem így van - szeretnének ugyan tanulni, de nincs rá lehetőség.

Az Oxfam is egy ilyen aspektusra hívja fel a figyelmet a kongói állapotokkal kapcsolatban. Tudom, hogy messze van, és kit érdekel, de talán ezt is figyelembe vette az Oxfam, amikor ezzel a vizuális koncepcióval rukkolt elő. Ez egy bizonyítványra, vagy diplomára húzott gumióvszer, kvázi felkiáltójelre hajazó dizájnja. Az ember sok mindenre gondolhat, de a rideg valóság az, hogy a kongói diáklányok negyede nem tudja befejezni az iskoláit, mert teherbe esik. Arról nem szól az (ox)fáma, hogy ez tervezett vagy sem, de gondolom nem az, és nyilván egyben azt is bemutatja, milyen felfogás lehet Kongóban a nők iskolázottságával kapcsolatban. Ám a nő helye nem a három K, ahogy mostanában felénk is kezdik pedzegetni, hanem bízzuk ezt a döntést inkább őrájuk.