A múltkor láttunk egy vizes reklámot, következzen egy újabb -  ilyen kánikulában úgyis jólesik a fürdés. Vannak olyan hirdetések, amelyeknél egyszerűen nem tudom elképzelni, mi is fordulhatott meg a dizájner fejében vagy hogy miként engedte "adásba" a szerkesztő.

Ez a mostani RIHO fürdőszoba reklám is ilyen. Besenyő Pista bácsi szóhasználatával élve "normááális?" Adott egy szép kád, tele habos vízzel. Oké. Egy csábító hölgy ül benne, szemmel láthatólag élvezve a kád és a habfürdő adta kényeztetést. Jó. De mi a frász az a két férfiláb a másik végén?!

Megpróbálom vázolni a lehetőségeket:

1 A férfi vízbefulladt és ez elégedettséggel tölti el a nőt. 
2 A férfi (még) nem fulladt vízbe, de jó úton halad és ez elégedettséggel tölti el a nőt.
3 A férfi dehogy fullad a vízbe, ehelyett valami mást csinál és ez elégedettséggel tölti el a nőt.

A harmadik verzió esetében a szlogen is a helyére kerül: "A fürdés élvezet." Azt elhiszem...

Most egy olyan hirdetés következik, amelyet nem gyakran láthatunk, ugyanis nem ez a stílus a bevett. Megszokhattuk, hogy az álláshirdtések sok szöveget tartalmaznak és semmi vagy minimális clipart illusztrációt. Ezért is üdítő a most bemutatott ausztrál plakát.

A háborgó tengeren talán első pillantásra fel sem tűnnek az uszodában megszokott műanyag-kordonok. De ha felfigyelünk rájuk, akkor egy izgalmas jelenetet láthatunk: milyen lenne egy ilyen helyzetben úszóversenyben részt venni? A szöveg rásegít: "When was the last time you practiced your 30 km freestyle?", azaz "Mikor gyakoroltad utoljára a 30 kilométeres gyorsúszást?".

Persze ettől maga a hirdetés még nem érhető, ahhoz az apróbetűs részt is el kell olvasni: "Coastguard - Out there we are your only hope.", "Parti őrség - odakint mi vagyunk az egyetlen reményed.". Vagyis hacsak nem vagy egy tengeri Phelps, akkor a parti őrség segíthet rajtad. És mivel munkaerő-hiánnal küzdenek, megszületett ez a hirdetés.

Ismét egy komplett menü következik, ezúttal az egyházak 1%-os plakátjai kerülnek górcső alá (ABC sorrendben, hogy sértődés ne essék).

Az első az Evangélikus egyház plakátja, amely egyetlen érzelemre játszik, a sajnálatra. Ugyan nem vagyok reklámszakember, csak fogyasztó, de egy szomorú kép szomorú érzéseket kelt bennem és nyilvános tereken való megjelenése lehangol. Inkább a fejem fordítom el, semmint elmélyedjek az igazságában. Én úgy gondolom, hogy pozitív eredményt csak pozitív üzenettel lehet elérni. Az itt közölt üzenet szerint 1%-om segít egybentartani a családokat, viszont akkor jobb lett volna egy boldog családot a képre tenni (pozitív üzenet) valamilyen formában. És habár érthető az üzenet és ötletes az elgondolás, az evangélikusok ezzel a plakáttal nem fognak tömeges adakozókat vonzani.

A következő egyház a Hit Gyülekezete. Ügyes szójátékkal vezetik be: hit, mint vallási meggyőződés vagy Hit, mint a gyülekezet neve. Ebben azonban ki is merül a pozitívum, a vizuális megjelenés nem követi a szellemes szlogent. Itt is a karitatív oldal kerül kihangsúlyozásra, mintha az egyházaknak más dolga sem lenne, mint ételt osztani. Ugyan a szöveg ennél többet is elmond, a képi üzenet dominálja a plakátot. Hasonlóan az előzőhöz, ez is lehangoló megjelenésű és még csak nem is annyira színes.

A harmadik bemutatandó egyház az Izrealita, amelyik gyökeresen más oldalról próbál közelíteni, mint az előbbiek. Humorosra vette a figurát, ami mindenképpen sikeresebbnek ígérkezik, mint a komor hangulatú plakátok. Az ötlet, hogy zsidó viccek legyenek a hirdetésben, kifejezetten találó. A hozzá fűzött üzenet is passzol és nem apellál sajnálkozásra, ami további változatosságot hoz. Hátrányaként felhozható, hogy nem tartalmaz képi elemet, amely odavonzaná a tekintetet, a szöveggel teleírt plakátok általában veszítenek az illusztráltakkal szemben. Viszont csak megállókban láttam ilyen hirdetéseket, ami nyilván hatásosan kezeli ezt a problémát, hisz több idő áll az amúgy is unatkozó emberek számára, hogy elolvassák. Bár rangsort nem akarok felállítani, szerintem ez a plakát volt az idei év nyertese - reklámfogás szempontjából.

Végül, de nem utolsósorban, a Katolikus egyház plakátja kerül terítékre. Ők valahogy a két véglet között keresték az utat: nem akartak komor hangulatot, de elviccelni sem. A hirdetés egyértelműen nem támaszkodik a szokványos karitatív tevékenységek ábrázolására, de nem is próbál humorral hatni. Két verziója is van a hirdetésnek: egy, ami az egyház feladatait sorolja fel a post-it papírokon, a másik, ami egy átlagos család mindennapi tevékenységeit. Az előbbi változat esetében érthető a szlogen (...de együtt még többet tehetnénk), míg a másik helyzetben kissé sztahanovista élmunkás feeling bontakozik ki belőle (még ennél is többet?!). Amúgy ez a felsorolás azt sugallja, persze csak freudi sejtelmességgel, hogy a pénz mindent megold, ami egy egyház esetében igencsak furcsa megközelítés.

Mostanában elég sok "problémás" hirdetés volt a menüben, javítsuk hát az étrendet valami finommal. Íme a Duracell remekbe szabott reklámja, amelyhez gyakorlatilag nem kell körítés, egyszerű és azonnal érthető. A fogásért külön köszönet illeti meg Bernadettet, aki elküldte nekem a képet.

Érdekes megjegyezni, hogy mennyire ritka ez a fajta hirdetési mód, amikor nem egy nyomtatott plakáttal kívánják felhívni a figyelmet, hanem vagy magát a terméket vagy a képét, a környezetbe elhelyezve mutatnak rá annak felhasználására. Bár nyilvánvaló hogy ez nem tehető meg bármilyen produktummal, azért szívesen látnék több ilyen kreatív próbálkozást az utcákon.

Az is igaz, hogy akadhatnak olyanok, akik egy ilyen helyzetben megtorpannának és veszélyt szimatolnának, jelentősen megnövelve ezzel a balsetveszélyt vagy magukra haragítván környezetüket.

Ismét egy múzeumi darab kerül terítékre. Igen, volt idő (50-es évek), amikor ilyen hirdetések voltak divatban, Charles Atlas (a képen látható férfi) pedig az egyik legsikeresebb reklámkapányt mondhatja magáénak ezen a téren.

A testépítő Mr Atlas gyakorlatilag mindent bevetett: izmos testét, pénzvisszafizetési garanciát, ellenállhatatlan szlogent, ajándékot és persze egy ígéretet, amely minden férfi érdeklődését felkelti. Maga a hirdetés éppen ezek miatt érdekes, összeszedve láthatjuk a korai marketingfogások szép csokorját. Szerintem azóta is ezek számítanak az alapnak, ha közben jöttek is új fogások.

Ami furcsa a hirdetésben, az az, hogy például testmagasság növelést is ígér, ami nehezen képzelhető el, de végül is miért ne? Ám a vonzó személyiség elérése testépítéssel már olyan ígéret, amely szemöldökráncolásra késztet. Bár ilyen testtel nyilván jócskán nő az önbizalom, amely már fél siker a vonzerő felé.

Hogy mi is az összvéleményem magáról a hirdetésről? Nem gyenge, de pár másodperc után simán átlapoznám.

Nemrég futottam össze ezzel a reklámmal, amelynek kezdetben nem sok figyelmet szenteltem, lévén nem célcsoport, de később érdekes dolgot fedeztem fel rajta és úgy gondoltam, terítékre veszem. A T-Mobile új reklámjáról van szó, amellyel a fiatalokat kívánja megszólítani, elismerésreméltó grafikai világgal.

Kicsit alaposabban szemügyre véve, kiderült, hogy a plakáton látható rajz-.elemek összefüggenek, vagyis egy egyszerű történetet mesélnek el. Főhősünk az első képen kissé lepukkantnak érzi magát, ezért gyorsan menő cuccokat vásárol magának, gondolom a mobiltelefon segítségével. Így felturbózva randizni megy, amit szimbolizál a szívbe foglalt pár.

Innen kezd a történet bizarrá válni. Mozi következik ugyanis, ahol főszereplőnk már két csajt ölel. Ezután számítógépes játék következik, amelyben felvesznek egy stoppost (ugyancsak lány) - nem, nem tudom ez hogy sikerült. Végül pedig menő fiúnk három lánnyal pizzázik, szemmel láthatólag teljes összhangban.

Két eset lehetséges: én vagyok túl öreg vagy a T-Mobile marketingesei túl fiatalok.

Újabb vicces reklám következik, európai kultúrkörnek tálalva. Habár nem kívánok vitatkozni a hirdetés ötletességével és humorával, azért több fenntartásom is van.

Elöljáróban nevezzük néven a gyereket, ez egy tésztareklám, egyenesen Olaszországból. A felirat szerint: "Inside that's how you feel", vagyis "Így érzed magad belülről" és láthatunk egy boldog farkast, akinek örömére szolgál a Piroska-eső. Ez nyilván arra kíván utalni, hogy ilyen boldogok lehetünk, ha a Spoleto tésztát esszük. Nagyszerű ötlet, vicces kivitelezés. De...

De. Mint említettem, csak olyan közönségnek jó, akik ismerik a mesét, egyébként eléggé morbid üzenete van a képnek és a feliratnak (kannibalizmus). Aztán mivel a képen két főszereplő is van (1. farkas, 2. Piroskák), melyikkel azonosuljak? Mert a farkas ugyan boldog, de a Piroskák igencsak félnek - én is féljek, amikor a tésztát eszem? Végül a hirdetés a "rossz oldalon" áll, ugyanis a gonosz farkasnak kedvez és nem a szegény Piroskának, ahogy azt erkölcsi érzékünk megkívánná.

Szóval egy érdekes ötlet, szépen és viccesen kivitelezve, csak talán kevéssé átgondolva az érem másik oldaláról.

Vannak olyan reklámok, amelyeket egyszerűen nem értek. Illetve értem, csak azt nem, hogy miért gondolják a készítők, hogy a hirdetés vásárlásra csábít. Vegyük például ezt a Lynx szappan-reklámot.

Adott egy koszos női test egy zuhanyzóban. A hasán felirat: "Wash me", vagyis "moss meg". A Lynx márka férfiaknak készülhetett, legalábbis nem hiszem, hogy egy női szappant ilyen grafikai elemmel reklámoznának (bár manapság bármi megeshet). Ha viszont férfi tusfürdő, akkor a gyártó elképzelése szerint rendkívül jó ötlet, ha egy nő csábít szappanozásra. Ezzel szemben a realitás az, hogy a férfi egyedül áll a zuhanyzóban és magát mossa a szappannal.

Akkor viszont mire jó ez a kép? Gondoljak erre, amikor magam szappanozom? Vagy képzeljem azt, hogy nem magamat mosom, hanem egy nőt? Vagy mi? Végül a sarokban még azt is olvasom, hogy "Get dirty", amit úgy fordítanák, hogy "légy mocskos", szó szerint is vagy átvitt értelemben. Szó szerint nem sok értelme van, mármint hogy azért koszoljam be magam, hogy aztán lemoshassam. Ha átvitt értelemben, akkor még egy nőt is kellene a szappan mellé szerezni, de gondolom ő nem jár a tusfürdőhöz a boltban.

(Érdemes lehet ezt a reklámot összehasonlítani a korábbi Axe hirdetéssel, hasonlóak, de az jó, míg ez nem.)

Szeretem, amikor időről-időre egymásnak ellentmondó tudományos állásfoglalások látnak napvilágot ugyanarról az élelmiszerről. Hol azt hallom, hogy a tej egészséges, hol azt, hogy nem. A tejtermelők érdeke nyilván a magasabb fogyasztás, míg gondolom a gyümölcslé-lobbi érdeke a kevesebb.

Ennek fényében nem meglepő az itt látható tej-reklám, a Migros cég jóvoltából, amely nyilván a tej népszerűsítésében érdekelt. "Awaken the genius within", mondja a szöveg, vagyis, hogy "Ébreszd fel a benned lévő zsenit". Ennek a velős, de megfoghatatlan gondolatnak úgy szeretnének vizuális súlyt adni, hogy egy tizenéves forma kislány Sigmund Freud összest olvas, valami hihetetlen konzervatív szobabelsőben.

Ez a reklám feltehetőleg a szülőknek készült, hiszen nekik szóló szimbolikával operál. Azonban szerintem ez nagy melléfogás, hiszen a mai tizenévesek szülei olyan 35-40 évesek lehetnek, akiknek ez a képi megfogalmazás már nem jön be (talán az ő szüleiknek még igen). Másrészt a zseni nem egy szemüveges, visszafogott viselkedésű, sarokban könyvet bújó valaki, hanem egy kreatív, inspiráló környezetben mozgó, ugyanakkor gyakorta szétszórt viselkedésű "jelenség". Arról most ne is beszéljünk, hogy semmiféle összefüggés nincs a tejfogyasztás és az intellektuális képességek között, még akkor sem, ha az okos emberek (tudósok, orvosok) fehér színű köppenyben is járnak.

Most egy különleges hirdetés következik, amely 5 évvel ezelőtt került utcára, de igen rövid ideig volt látható, mert a Sony a tiltakozások hatására visszavonta. Nem sok olyan reklámot ismerek, amelyet a közvélemény nyomására levettek volna (inkább reklámfilmeket), náluk az utolsó ilyen vita egy hölgy csupasz testének hentesüzleti-magyarázóábra stílusban történt megjelenése volt, de ha jól emlékszem azt végül nem vették le, csak kikopott.

Hogy mi is volt a baj a Sony hirdetésével, az nyilvánvaló, magyarázkodhattak is éppen eleget a PR szekció munkatársai, de végül is csak a visszavonás maradt. Bár a kép nyilván rendelkezik bizonyos rasszista felhanggal, tudni kell, hogy a PSP-k mindig feketék voltak, a PSP3 pedig fehér, meglovagolva a színes konzolok iránti érdeklődést.

Nyilván lehetett volna valami kevéssé bántó képi kifejezést is találni, bár a részemről nem tartom azt a hirdetést rasszistának. Inkább a reklamálókat műbalhézóknak. Persze jó példája annak, hogy nem árt az óvatosság, ha utcára lépünk valamivel, mert ahány ember, annyi vélemény és sértődés-küszöb.