Bizonyára sokan ismerik azt a tréfás repülőgép-festést, amikor a gép orrára rápingáltak egy Mikulást, mintha a repülő elütötte volna szegény pirosruhás öregapót. És az ötlet tényleg vicces és jópofa, valamint működik. Nyilván ennek a Télapó-trükknek a sikerét irgyelhették meg a Head sportszergyártó marketingesei is, amikor előrukkoltak az itt látható reklámképpel. Egy vadászrepülőt látunk, amelynek orrára, jaj, egy hódeszkás férfi szúródott fel. És nem, ez nem olyan jópofa, mint a Mikulás.

Az "ötletes" kép mellé a reklámszöveg is remekbe sikerült: "Jump higher", azaz "Ugorj magasabbra". De ennyire?! Hogy halálomat leljem egy repülő orrán? Értem, hogy kell az adrenalin, de azért utána elmesélném a barátaimnak az élményt, és nem egy koporsóban landolnék. Ráadásul ezt a "nagy ugrást", a Head intelligens technológiájával érhetem el. Nem tudom, mi ebben az intelligens, de a reklám nem, az biztos.

Bizonyára sokan találkoztak már azzal a figyelmeztetéssel egyes TV műsorok elején, hogy "a műsor termékmegjelenítést tartalmaz". Ilyenkor arról van szó, hogy az adott programban megjelenik valamilyen ismert (vagy kevéssé ismert) márka neve, logója vagy maga a termék. Íme egy példa, amikor egy mozifilmben jelenik meg egyből két termék is.

Látható egy Coca Cola üdítő és egy Stella Artois sör a két színész előtti asztalon, ilyen a tipikus termékmegjelenítés. De vajon jó-e ez vagy kell-e ez nekünk?

Nos, egyfelől miért is lenne baj, ha ismert márkák vagy termékek bukkannak fel filmekben, hiszen - amennyiben a film napjainkban játszódik, természetesen - nyilván a karakterek ugyanazokat a márkákat használják vagy fogyasszák, mint a nézők. Ezzel életszerűbb lesz a műsor, a néző közelebb érezheti magát a történethez és a szereplőkhőz. Ugyanakkor ez reklám is, hiszen ha egy felkapott film vagy egy híres színész egy bizonyos terméket használ vagy fogyaszt, azzal befolyásolhatja a nézőket, hogy ők maguk is ezt tegyék, ami pedig anyagi haszonnal jár az adott gyártónak - aki a termékmegjelenítést nem kérte, azaz nem fizetett érte. És akkor ki dönti el, hogy a főszreplő Coca Colát vagy Pepsit iszik? Vagy Nike vagy Adidas cipőt visel? (Egyébként félreértés ne essék, a termékmegjelenítésért keményen fizetni kell, az nincs szívességből.)

Éppen ezért a termékmegjelenítés a műsorokban és filmekben egy szabályozott terület, például csak olyasmit lehet elhelyezni, ami az adott műsorban vagy filmben logikusan, etikusan és indokoltan megjelenhet. A fenti példa egy helyes megoldás, de nem lehet a történetet direkt úgy csavarni, hogy az adott termék megjelenhessen benne. Ezen felül nem lehet gyermekeknek szánt programokban, vallási vagy híradó jellegű műsorokban, és természetesen nem lehet káros szenvedélyt népszerűsíteni (pl. dohánytermékek). Ugyancsak nem lehet semmilyen véleményt vagy megjegyzést fűzni a termékhez, azaz a színész nem dícsérheti vagy szidhatja. A jó termékmegjelenítés nem tolakodó és integrálható a jelenetbe, azaz nem vonja el a figyelmet magától a műsortól. 

Mint annyi minden mást a világban, és a reklámszakmában, a termékelhelyezést is lehet ésszel, stílusosan és ötletesen csinálni, meg persze túltolni is. Egyes platfomokon kötelező is jelezni, ha a műsor fizetett termékmegjelenítést tartalmaz, akárcsak a TV-ben, így a néző eldöntheti, mennyire engedi magát befolyásolni az adott márka által. 

Bár magam komoly reklámfogyasztó vagyok, és az évek során sokminden szembejött, vannak olyan hirdetések, amelyek még az én gyomromat is megfekszik. Kettőt szeretnék bemutatni ezekből, nagyon hasonlóak, hisz mind a kettő az emberi naivitásra, hiszékenységre és kapzsiságra apellál. Ja, és mind a kettő az Instagramon került elém, vajh miért...

Az első, amelyen miniszterelnökünk tapsol, a legzseniálisabb. A hirdetés szerint annyit kell tennem, hogy vásárolok legalább 90 ezer forintért MOL részvényt, és utána indulhat a habzsi-dőzsi. Egy részvény a bejegyzés írásának pillanatában 2880 forint, vagyis ennyi pénzért 31 db részvényt kapok. A reklám szerint ha akár egyetlen darab részvényem is van, akkor havi 415 ezer forint üti a markomat egész évben. Azt nem tudom, hogy akkor 31 részvény esetén 31x415 ezer esik le vagy akkor is csak 415 ezer, de akárhonnan is nézem, nem rossz befektetés. Az amerikai azt mondja, hogy ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem igaz. Nos, ez mennyire szép? És vajon igaz lehet? Az pedig egy külön rejtély a számomra, hogy miért épp O. V-t választották mindehhez illusztrációnak?

A másik reklám sokkal alaposabbnak néz ki, de ugyanolyan átverés. A szöveg, amely magyarsága amolyan Google fordító szintű, azzal kezd, hogy (ők) egy tégla és habarcs üzlet, amely a New Town Plaza-ban található. Ez egy hong-kongi bevásárlóközpont, de hogy ott építőanyagot nem árulnak, az betonbiztos. Aztán azzal folytatja, hogy kamerákat küldtek Izraelbe... egy téglaüzlet? Kamerákat? Ráadásul a vámhatóság elkobozta őket. Valami nagyon nem lehetett rendben ott a papírokkal... A titokzatos habarcsvállalat ezért áron alul szabadulna a kameráktól, hogy ne kelljen fizetnie a raktározási díjat. Ez sántít, mert ha a vámhatóság lefoglalta, akkor nem adja oda egyébként sem. Az ár zloty-ban, azaz lengyel pénznemben van, és a hirdetés az Amazon-t is belekeveri a képbe. (Az érdekes, hogy azt nem állítják, hogy Canon fényképezőgépekről lenne szó, az ugye csak illusztráció.) A 170 zloty kb. 16 ezer forint, ami egy Canon gépért, objektívért és táskáért bagó, olyannyira, hogy nem igazán hiszem, hogy a tégla és habarcsüzlet akár nullszaldóra is kihozná az izraeli kalandot.

Remélem senki nem kapott kedvet MOL részvényt vásárolni csak azért, hogy havi 415 ezer forintot (bár ez nem biztos, mert nincs odaírva, lehet hogy 415 ezer iráni riált kap, ami kb. 3600 forint), vagy hamis fényképezőgépet venni izraeli vámraktárból egy kínai téglaüzlettől. Ezzel az erővel akár nekem is utalhatná a fenti összegeket, ráadásul az garantáltan jobb helyre kerülne, mint a csalók bankszámlája.

Egy régebbi reklámot szeretnék most bemutatni, amely talán ma is érvényes lehet. A képen egy iskolást látunk, a felirat pedig azt mondja, hogy "Mary annyira fészkelődő volt, hogy nem tudott koncentrálni..." az iskolában (teszem hozzá). Ez ma is probléma, sok gyerek van, aki nem tud nyugton ülni. Ennek nyilván számtalan oka lehet, fogadok, hogy arra, amit ez a reklám felvet, senki nem gondol.

Nos, Mary fészkelődését az okozta, hogy nem megfelelő WC papírt használt. A szöveg szerint túl durva, érdes volt a papír, ezért Mary popsija viszketett, de a megváltás megérkezett a Scott Tissues jóvoltából. Ez ugyanis puha, fehér és tiszta. Ahogy a reklám írja, az anyuka is meglepődött (sokkolódott), hogy a toalettpapír okozta a problémát. 

Egyszóval kedves szülők, talán a sok egyéb ok mellett itt az ideje felülvizsgálni azt a bizonyos papírt is, vajon elégségesen puha-e, mert ilyen apró dolgok is tudnak nagy dolgokhoz vezetni.

Vannak gerilla reklámok, amelyek ötletes térbeli elhelyezéssel működnek, mások nem restellik demonstrálni azt, amit reklámoznak, ám vannak olyanok is, amelyek egy picit messzebb mennek, és láthatóan nem csak kreativitást, hanem pénzt is fektetnek az ötletbe. Ilyennek vélem az itt látható muffin reklámot is, amely elment a végletekig a bemutatásban.

Tulajdonképpen egy sütőformát láthatunk, amelyet stílusosan egy fogókesztyű tart, és tele van frissen sült muffinnal. Illetve egy hiányzik, az kipottyant a formából, és egyenesen ráesett egy autóra. Ne menjünk el amellett, hogy Jumbo Muffin reklámot látunk, azaz ne lepődjünk meg a sütemény méretén. Az autó totálkáros lett, mutatva, hogy muffinunk tényleg hatalmas méretű és súlyú.

Nyilván megoldható lett volna autóroncs nélkül is, a muffin lehetett volna pusztán a földön, de az ötletgazda nem érte be egy átlagos munkával, ő is jumbo reklámot akart. Sikerült, mondhatni ezt jól kisütötte.

Nem szentségtörő, de mégis meglehetősen ritka, hogy egy reklám a keresztény vallást tegye meg központi elemévé, pláne kritizáló vagy pikáns beállítással. Ismétlem, van ilyen, de akár a fehér holló. Ezért is merész a McCann Erickson hirdetése, amelyben magát Jézust helyezik a középpontba. A képen az a pillanat látható, amikor Krisztus a kereszténység lehetséges szimbólumai közül a koncentrikus köröket választja, de a reklámügynökség szakemberei a keresztet javasolják neki. A szlogen is ezt erősíti: "You won't be sorry you listened to us.", vagyis "Nem fogja megbánni, hogy ránk hallgatott."

Kétségkívűl találó reklám, mindannyian tudjuk, hogy mi is a kereszténység szimbóluma, bár természetesen semmi ehhez hasonló nem történt soha. Maga a grafika szépen visszaadja a marketinges brainstorming hangulatát, egy amatőr és egy profi is át tudja érezni a meeting fílinget. Talán nem véletlen ez sem, a reklám lehet egy fricska a konkurrenciának is. Grafikailag külön kiemelném a Jézus körül látható fényaurát, amely azért megadja az egész kép emelkedettségét.

Másrészről érdekes, hogy a McCann Erickson pont magát Jézust tette a kép középpontjába, hiszen tudvalévő, hogy a Messiás döntéseit nem szokásos kétségbe vonni, vagy úgymond "jobban tudni" a dolgokat, mint Ő. Az is furcsa, hogy a reklámszakemberek mindegyike fekete ruhában van, ami (ha már szimbolika), nem egy jó színválasztás, hiszen a fekete általában nem a jó oldallal van összekapcsolva. Nyilván lelkület kérdése, hogy ki mennyire veszi istenkáromlásnak a jelenetet, ugyanakkor a reklám a humor fegyverével támad, és nem akar sem ártani, sem nevetségessé tenni.

Könnyű dolga van (gondolom én) azoknak, akik valamilyen népszerű előadó vagy banda koncertjét kell hirdessék, gyakran elegendő csak az énekes fényképe vagy egy jól elkapott koncertfotó, és mehet a plakátra az egész. Más azonban a helyzet, ha klasszikus zenét kell reklámozni, mert ugyan ennek is megvan a közönsége, de hogyan lehetne még több embert elérni? Különösen azok közül, akik amúgy nem kattannak rá egy nagybetűs Mozart vagy Vivaldi plakátfeliratra?

Nos, van egy belga reklámügynökség, a B Classic, amely pontosan a komolyzenei fesztiválok és események népszerűsítésével foglalkozik, nekik támadt egy kreatív ötletük, amelyet az alábbi 3 perces reklámfilmben tettek le az asztalra. Nyugodtan végig lehet nézni, de akár bele is lehet pörgetni a végére.(Spoiler: az jár jól, aki végignézi.)

Kíváncsi lennék, hányan nézték végig, és hányan ugrották át, de ez sosem fog kiderülni. Ami a lényeg, hogy aki végignézte, az meghallgatott 3 perc tömény klasszikus zenét, Dvorák 9. szimfóniájának egy kiváló részletét. 

A filmet egyrészt meg lehet közelíteni azzal a szemüveggel, hogy lám-lám, csinos lányokkal mindent el lehet adni (pedig nem), és azzal is, hogy már a klasszikus zenét is csak erotikus vonaglással lehet népszerűsíteni? A helyes nézőpont valahol a kettő között lehet, szerintem a B Classic egy marketinges sztereotípiát lovagolt meg (maga a reklám pár éves, akkor még nagyon pörögtek ezek az ázsiai táncos-csoportok), és talán kicsit provokatív is. De ettől emelkedik ki a zajból, és ettől lesz sikeres. 

2013. januárjában egy állás nélküli brit fiatalember, Adam Pacitti, végső elkeseredésében az utolsó 500 fontját arra költötte, hogy megvett egy óriásplakát-helyet, és nagy betűkkel kiírta rá, hogy "Az utolsó 500 fontomat erre az óriásplakátra költöttem. Kérem, adjon nekem munkát." Habár az ötlet egyszerű, sőt mondhatni banális, volt, bejött, mivel Pacitti szinte azonnal munkát kapott egy kreatív cégnél. Első fizetéséből egy másik plakáthelyet vett, és megköszönte az emberek segítségét. Nyilván nem nevezhetnénk biztos tippnek Adam módszerét, de amint látható, időnként be tud válni egy-egy merész és meglepő reklámfogás.

Ám az ötlet nem új, ennek példájaként íme egy az 1920-as gazdasági világválság idején, Amerikában készült fénykép, egy másik gerilla-reklám, amely szintén egy elkeseredett próbálkozás. A képen látható férfi egy egyszerű táblára a következőket írta: "Sürgősen szükségem van egy erős kötélre, hogy felkössem magam, vagy helyette egy bútorozatlan lakásra a feleségemnek, születendő gyermekemnek és nekem."  Azt sajnos nem tudom, hogy Adam Pacitti-hez hasonlóan sikeres volt-e a kampánya, de hogy akkoriban (is) úttőrő próbálkozás volt, az bizonyos.

Lefogadom, hogy nem sokan gondolnának arra, hogy valamit úgy is lehet reklámozni, hogy azért van szükséged rá, mert ezt a bizonyos dolgot folyton ellopják. Hiszen ki akarna olyasvalamit, amit állandóan lenyúl valaki, nem? Mégis, volt egy kreatív csapat, amely mert nagyot álmodni, és éppen ezt a vonalat lovagolta meg.

A Bic vállalat, amely kifejezetten ismert írószereiről, az itt látható reklámmal rukkolt elő. Egész egyszerűen csak azt írták rá, hogy a "Golyóstollak a leggyakrabban ellopott tár... gyak a világon." Az állítást pedig azzal igazolták, hogy a "tárgyak" szó két különféle tollal lett leírva, jelezvén, hogy a kék tollat időközben ellopták.

Elképesztően egyszerű, ám egyszerre fantasztikusan ötletes megoldás, persze azon érdemes elgondolkodni, hogy akkor bármennyi tollat is veszek, úgysem lesz elég, mert mindet ellopják? Nem pénzkidobás ez, nem kellene valami más megoldást találni?

Bevallom, ez a reklám egy kicsit megtekerte az agytekervényeimet, mielőtt észrevettem volna, mit is szeretne a figyelmembe ajánlani. Nem véletlen, hogy a "tekerte" szó ennyiszer előfordult az első mondatban, hiszen ez egy kerékpárosoknak szóló reklám, amely a Lazer márkájú sisakot promótálja nekik. És hoppá, tényleg, itt van a kutya elásva, hiszen a szinte teljesen begipszelt alaknak épp csak a feje búbja nincs betekerve gézzel-gipsszel! Mert ott megvédte a sisak!

Túlzás? Az. De beválik, mert ötletes és nem egyből üt a poén, hanem kicsit kivár, ahogy egy jó stand-upos teszi a csattanónál. Egyébként figyelemre méltó a grafika minimalista stílusa, nem vitték túlzásba a kórterem berendezését vagy a körítést, nyilván azért, hogy jobban kiemeljék a steril fehér környezetből a fedetlen főt. (Amúgy tényleg elég nehéz lett volna észrevenni, ha sok színes dolog vette volna körül biciklistánkat.)